Ha azt hiszed ismersz, tévedsz. Sokan hiszik azt, hogy tudják ki vagyok, de az igazság az, hogy csak az álarcot látják, amit már régen magamra öltöttem. De ez így is van jól. Én is csak egy ember vagyok a sok közül, nap mint nap köztetek járok és próbálom szebbé tenni a holnapot mind mások, mind magam számára több kevesebb sikerrel. Ha nem értesz ne próbálj okokat és miérteket keresni hiszen nincsenek is. Ha igazán szeretnél megismerni tudnod kell, hogy talán sosem fog sikerülni, mert nagyon kevés embernek hagyom, (azaz már csak hagytam) hogy a lelkembe lásson. Írhatnék szebbnél szebb idézeteket, ahogy sokan teszik, de azok mit mondanának rólam? Ahány ember annyi lélek, ahány lélek annyi szív. Csak néhány dolog van, ami talán mindenkinek szól: Ne hagyd, hogy az élet elszaladjon melletted miközben tétlenül nézed. Emlékezz a múltra, fürkészd a jövőt, de a jelenben élj! (Persze jogosan mondhatnád, hogy könnyebb mondani, mint csinálni... tudom... tapasztalat... hisz "a seb beforr, de a karcolás megmarad"... de néha azért kell egy ilyet leírva látni... ) Ha kell feláldozom magam azokért akit szeretek, kezeimmel átölelem a világot és próbálom jobbá tenni még ha amit teszek nem is ér semmit. Akik rám néznek talán csak egy arcot látnak és mennek tovább. De belül jóval több van és egy hihetetlenül nagy lélek, aki nem akar mást csak szeretni újra, de nem ezt, azt, amazt, hanem "Ő"-t...Csak "Ő"-t... Mert a mérleg jelmondata: "Egyedül nem megy...". Ugyan vannak még szárnyaim, de már nem tudom használni őket. Nincs ki megmutassa hogy repüljek újra. Pedig csak ott érzem jól magam igazán. Fenn a magasban, ahol úgy érzem nincs lehetetlen és ahol igazán boldog lehetek... Energikus, néha mindenkit megnevettető, de leginkább elgondolkodtató személy vagyok, akinek vannak rossz napjai, mint mindenkinek. Kicsit különc vagyok, kicsit mindenki az valamilyen szinten, de próbálom ezt ellensúlyozni azzal, hogy sokszor a háttérbe szorulok, hogy ne vegyenek észre. Mivel aki miatt olyanná váltam, mint amilyen voltam, már sajnos nincs többé, így ez egyre gyakrabban előfordul... Tudom, nincs bennem semmi különös. Az átlagemberek átlagéletét élem 1-2 igen hamar átélt teherrel a vállamon. Nem alkottam semmi emlékezetest, nevem hamarosan homályba vész, de legalább tiszta szívből, igaz szerelemmel szerethettem valakit, és ez nekem teljesen elég. Még ha egyiken be, a másikon ki is... "...s a csönd beszél tovább..."