Ez a dallam rám talált,
S üti bennem már egy kéz a zongorát,
És érzem,
Ahogy dallá összeáll
Az a pillanat, mely órák óta már
Csak helyben áll.

Nézlek téged,
És újra élek.
De hangok nélkül, mondd, hogy mondanám?
Akarom, hogy tisztán halld,
Neked ír a vágy most dalt
A zongorán.

Ref. Megyek a szívem után,
Nem számít az irány
Követem, bárhova száll
Mert érzem hazatalál.
Csak a szívem után
Mert hallom, szól hozzám
Millió dobbanás,
Hogy nem kell többé más.

Olyan hosszú volt az út,
Amin elkísért a bánat és a múlt,
De vége.

Érzem nincs mit mondanom,
ennyi nincs több alkalom,
a percet számolom.
Bárcsak egyszer értenéd,
mennyi felhő gyűlt köréd,
úgy rohannék feléd.
Csak félni, nem szólni,
hogy széthulltunk rég,
de jó volna hinni,
hogy érintesz még.
Egy ösztönben őrzöm,
az emléked véd,
hogy együtt kell szállnunk,
ez a Földön tart még.

Refrén:
Baby felhős fenn az ég,
képünk lassan téped szét,
érzem mégis megtennéd,
látom hűvös arcodon,
tudom fáj, de nem hagyom.

Hát, baby-baby, én hagylak menni,
nem segít a fájdalom,
egy könnycsepp sincs az arcomon.