Olvastam valahol hogy a müvészet nem a valóság utánzása. Arra tökéletesen megfelel  egy fotográfia.

A szépmüvészeti muzeum kiálitásán, pedig saját szememel láthattam hogy a muvészet szabad ara is , hogy a valóságot is leképezhesse.

Aztán egyes alkotók elkötelezik magukat azon vélekedés mellet hogy, a müvészeti alkotások.Legyenek gyönyoruségesen festőiek. Persze lehetnek , de lehetnek provokativan megszólitói a nézőnek is. SŐT A BENNÜK ELREJTET ÜZENET JELEGÉTŐL ÉS ALEGÓRIKUS TARTALMUK NÁL FOGVA. Bizony méng szornyüségesek is lehetnek . És nem csak gyönyörüségesek ami persze egyáltalán nem tilos.

Bizony a müvészet az emberhez tartozik.A vágyai az érzelmei vizuális  kifejező ha ugy tetszik orgánuma, eszköze. Térben és időben. Mérhetetlenül gazdag kifejezési nyelven kiálja  vagyok, érzek ,és kivánságaim ,elképzeléseim, vannak.  A kérdésre hogy mikor is ,jó egy képalkotás sok válasz lehet. De a néző rokonszenve az üzenetünk iránt . ne legyen mindenképpena legg fontosabb.Da az hogy azonosulni tud e  vele. Vagy nem ,az is hagy lehesen törekvés szabad elhatározás..