<!-- /* Font Definitions */ @font-face {font-family:Helvetica; panose-1:2 11 6 4 2 2 2 2 2 4; mso-font-charset:238; mso-generic-font-family:swiss; mso-font-pitch:variable; mso-font-signature:536902279 -2147483648 8 0 511 0;} @font-face {font-family:Verdana; panose-1:2 11 6 4 3 5 4 4 2 4; mso-font-charset:238; mso-generic-font-family:swiss; mso-font-pitch:variable; mso-font-signature:536871559 0 0 0 415 0;} /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} -->

PIROSKA meg a FARKAS meg a Fővadász, kicsit át irt mese…

Hol volt Hol nem volt, volt egyszer egy privatizált erdő. A farkas ment mendegélt és megpillantotta Piroskát. Tudta, hogy a fővadász nagyon kedveli a kislányt, ezért elhatározta, protekciót keres a puskás emberhez. Ez utóbbira ugyancsak szüksége volt, mert elhírlett a vidéken, hogy ő, a farkas, juhnyájak pusztítója. Mindenki ellene fordult, dacára, hogy azon a tájon, sőt még a tájon télen túl is, egy árva juha sem volt senkinek. Ez utóbbi tény eléggé ellentmondott a szóban forgó farkas juhnyájpusztításának. De hát tudjuk,hogy  amit a nép egyszer fejébe vesz vagy fejébe töltögetnek,azt mindég elhiszi…
 A farkas hízelgéssel kezdte, az a legolcsóbb,trükk. Virágot szedett Piroskának és udvarolgatott neki, dicsérte piros ruhácskáját és szép sapkáját. Az elkényeztetett kislány ezt kevesellte, lenézően nyifizett, nyafizott, de végül megegyezett a farkassal, ha aranyláncot nem tud hozni, minden héten hozzon legalább egy nyulat neki, egyet nagymamájának, és akkor ő szól a vadász fő bácsinak, ne üldözze a farkast igazából, csak úgy tessék, lássék, ha meglátja, lőjön mellé vagy érje be nagyhangú farkas ellenes szónoklatokkal, mint általában ezt a politikusok teszik.
Piroska erdei házikós, nyögdécselő nagymamájának, aki egyébként csak színlelte a betegséget, hogy bort meg kalácsot kapjon a faluban lakó lányától és vejétől, amikor meghallotta milyen ügyes az ő kis unokája, egyből kiugrott az ágyból és táncra perdült. Hej, minden héten egy nyulat kicsikarni az ordastól, ez már döfi.. Piroska saját nyúljáradékáról nem szólt, mert a nagymamák rendszerint igen pletykás szájuk van..
 A farkas betartotta szavát, hordta a nyulakat hétről hétre, egyet Piroskának, egyet nagymamijának. Végül azonban beütött a baj, erdőn, mezőn elfogyott az összes nyúl. No, ekkor egy ideig fácánt is elfogadtak tőle nyúl helyett, de az is elfogyott. Ekkor Piroska megsúgta a fővadász bácsinak, hogy most már nem kell kímélni ezt a csúnya, nyulatlan, fácántalan farkast. Ám a fővadász humanista volt, nem lőtte le a farkast, csupán elaltatta és felvágta a hasát, egyrészt, mert valamikor sebész szeretett volna lenni, másrészt, mert kíváncsi volt, hasonló jön-e ki a farkas hasából is, mint a világháborúban szuronnyal felhasított emberekéből. Hasonló jött. Ezt követően a kíváncsiságát kielégített vadász köveket rakott a farkas gyomrába és bevarrta a sebet. A műtét sikerült, de a farkas felébredés után már nem éldegélt sokáig, csak a legközelebbi patakig.
A fővadász bácsi gondolt egyet, kettő lett belőle. Lenyúzta a farkas bőrét a küszöb elé lábtörlőnek és eladta a Piroskás és a nagymamás, farkasos történetet az Itt a piros, hol a piros? Című lap újságírójának, de előbb Piroskát kicsit kicsinospirosította, a farkast kicsit feketébbre festette, sajátmagát meghősiesítette, a leendő olvasókat pedig, a szokásos módon, hülyére vett.a világ, persze, készségesen bevette a story-t, bevesz az minden hihetetlen történetet, lukban kigondolt hazugságot, zagyvaságot, ha pedig esetleg egyből nem venne be semmit, akkor bevetetik vele, erőszakkal! Sok példát tudnék erre mondani, de idegesítő lenne, amikor annyi puskacső mered rám, ilyenkor könnyen elmegy az embernek a példamondó kedve...Itt a vége fuss el véle…