Kis türelmet...
12 éve | 0 hozzászólás
12 éve | 0 hozzászólás
12 éve | 0 hozzászólás
12 éve | 1 hozzászólás
Április hónapja
Bolondos egy hónap
április hónapja,
hol kalap a fején,
hol báránybőr sapka.
Búsnak teszi magát,
szeme könnyben ázik,
mindegyre lehunyja
sűrű szempilláit.
Aztán gondol egyet,
fülig fut a szája,
s ránevet a fényben
hunyorgó világra.
12 éve | 0 hozzászólás
IGAZ MESE A NAPSUGÁRRÓl Ismerek egy fényes napsugarat.Naphazája meleggel volt tele.Naphazában otthon mégse maradt.Megszánta a dermedt rügyecskéket,Napkeletre menekült fecskéket.Szánta a sok hallgató madárkát.Fájt szívének a fagyos kopárság. Elgondolta: ,,Megyek és leszállok.Tudom én azt, hogy telet találok.De mire a világot bejárom,Virág virul minden merev ágon...Virág virul, meleg tavasz támad!Odahagyom napfényes hazámat." Leszállott a jégbevont patakra,Meleg szóval hívta, szólongatta.De a patak kemény, hideg maradtS tovább aludt a jégpáncél alatt.Szép napsugár búsan repült továbbKeltegetni kankalint, ibolyát.,,Kis ibolya, dugd ki kék fejecskéd,illatodat messze eregesd szét,hirdess vidám tavaszi mosolygást!"Kis ibolya álmodik még folyvást. Szép napsugár felröppen a fára,Téli fának lombtalan ágára,Simogatja mind rügyecskéket,De mi haszna, ha egyik se ébred. Hallgatnak a madarak az ágon.Alszik minden az egész világon.Szép napsugár, menj vissza az égbe!Láthatod, hogy hiába jöttél le.Ez a föld a halál birodalma.Nem bírsz vele, oly nagy a hatalma... ,,Ha nem használ egy simogatásom,használni fog száz simogatásom,s fakad a rügy, tűnik a tél, széled.Halál felett mégis győz az élet!Egy meleg szó ha talán hiába,Száz meleg szó majd nem lesz hiába,Kifakasztja fák, mezők virágit.Lesz még egyszer virágos világ itt!" Szép napsugár virágtól virágigRepül egyre, szólongatja váltig.Némelyik már ébred a szavára.Tavasz is lesz, tudom, nemsokára. Ismerek egy fényes napsugarat.Naphazája meleggel volt tele.Naphazában otthon mégse maradt,Jézusunk az.
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
MESE
12 éve | 1 hozzászólás
Egyszer volt, hol nem volt, valahol a tengerben, mondjuk, a Capri-öbölben egy hullám, amelyik beleszeretett a sziklába.
Mindig körülötte fodrozódott, csókolta éjjel-nappal, fehér habkarjával ölelte.
Sóhajtozott, zokogott, könyörgött, hogy legyen az övé, és addig ostromolta szerelmével, míg lassan-lassan alámosta a szikla ellenállását, és egy szép napon, mert nem bírta tovább, a szikla megadta magát, és a hullám karjába omlott.
(...)
És akkor a szikla, a körülrajongott, az imádott, az annyira áhított szikla nem létezett többé.
Címkék:
Utolsó hozzászólás
Tovább