Folyó folyik a falun át,
Belehajlik egy fűzfaág.
Halak cikáznak a sekélyben,
Majd lemerülnek a mélybe.
Fűzfa mellett öreg akác lombja,
Tüskebokor nőtt alóla.
Bokorban egy kismadár,
Csőrében fűszál,
Felröppen, és válladra száll.
Nézd a szemét, bele van írva,
Hogy veled vagyok minden éjszaka.
Szedek én is friss füvet,
Bolyongok a folyó partján,
Magammal a sok kérdéssel.
Elfordult a szíved?
Vagy csak úgy érzem?
Zápor és szél, hozd a vállamhoz!
Madarak és fák, segítsetek!
És ti felhők, röpítsetek!
A vállára fejem hajtsam,
Az igaz szerelmet neki mondjam.
Tudja meg végre,
Miért várok az ő szívére.
hj
A felhasználói élmény fokozása érdekében már mi is használunk cookie-kat a Network.hu oldalon.
Az oldal használatával beleegyezel a cookie-k alkalmazásába. További információ: itt.
Kommentáld!