Valódi Értékeink : Eredeti Erényeink            

(Forrás: BKWS Egyetem anyagából)

Eredeti állapotában minden egyes ember  szépséggel és az isteni erények illatával feltöltött. Amikor a lélek ebben az állapotban kifejezi magát a kapcsolatain és a cselekedetein keresztül, ezek a minőségek megjelennek a személyes életünkben, az egymásra hatásokban.  Mára elfelejtettük szellemi önazonosságunkat és így elvesztettük a kapcsolatunkat is az eredeti minőségeinkkel. Ha mindennap egy kevés időt csendben töltünk, akkor a Legfelsővel kapcsolatot teremtve és a tudatunkat szellemi gondolatokkal táplálva elérhetjük szellemünknek ezeket a természetes minőségeit, melyeket erényeknek is nevezünk.

Alázat 

Az alázatosságot megtestesítő személy erőfeszítést tesz, hogy másokat meghallgasson és elfogadjon. Minél inkább elfogadunk másokat és minél több az önbecsülésünk, annál jobban tudunk odafigyelni másokra. Egy alázattal kimondott szó néha többet jelent, mint ezer másik.

Az alázat szó sokakban rossz képzeteket ébreszt: megalkuvást, megalázkodást, gyávaságot, alávetettséget. Valójában ezekkel pontosan ellentétes jelentésű: tiszteletet és öntiszteletet, valós ismereteket és önismeretet, önértékelést és mások értékeinek felismerését hordozza.

Az alázatos hozzáállás alapja az önismeretből fakadó öntisztelet. Minden ember értékes és értékeit kifejezni igyekszik. Ez adja különlegességeinket. De ugyanígy kifejeződésre törekszik a bennünk lévő képzelt én-kép, az enyém- tudatosság vagyis az ego. E két oldal összeütközéséből keletkeznek konfliktusaink önmagunkkal és a világgal. Az alázat az értékeket képviseli és  azokat segíti megformálódni. Egy alázatos személy minden körülmények között képes ellátni feladatát  függetlenül attól, hogy környezete mennyire ellenálló vagy negatív. Az alázat éppen ettől ellentéte a megalkuvásnak és a megalázkodásnak.

Bátorság 

A bátor ember tökéletesen tudatában van annak, hogy ő a megfelelő személy, a megfelelő helyen és időben, a megfelelő feladatra.

A bátorság az az erény, amellyel mindig észrevesszük az esélyeinket, és élünk velük. A bátor ember bízik önmagában. Vállalva az élet helyzeteit, tökéletesen ismeri önmagát, erősségeit és gyengeségeit egyaránt. Erejét tapasztalataiból szerzi. Nem lép el a kihívások elől, az új tapasztalatokat örömmel fogadja. Képes tanulni a sikerekből, kudarcokból egyaránt. Az elszalasztott lehetőségek felett nem sajnálkozik, kizárólag előre tekint. A problémákat újabb lehetőségnek tekinti a tanulásra. Tisztában van vele, hogy a legjobb iskola a gyakorlat. Képességeit és tudását magabiztosan használja. Nem fél a kudarcoktól, de a maga hasznára fordítja azokat.

A bátorság alapja a felkészültség. Ez különbözteti meg a vakmerőségtől. A vakmerő reagál - a bátor válaszol. Nem a gyorsaság, hanem a körültekintés, a kockázatvállalás, a felkészültség különbözteti meg a kettőt. A bátornak mindig van hova továbblépnie. A bátor ember biztosan sikert ér el, a vakmerő talán.

A bátorságunk igazi erejét a céljaink tisztasága és fontossága mozgatja. Eredménye a lendület és a határozottság. Minél tisztább a cél és minél őszintébben vállaljuk azt, elhatározottságunk annál inkább növeli a bátorságot.

Becsület

A becsületesség a tiszta lelkiismeret önmagunk és az embertársaink előtt. Annak az egyértelmű tudása, hogy mi a helyes a szerepünkben, a magatartásban, a kapcsolatokban. Becsületességgel nincs mesterkéltség, vagy képmutatás, ami esetleg zavarodottságot, bizalmatlanságot teremthet másokban. A becsületesség az igazi tükör.

Becsületesnek lenni nagy bátorságot igényel. Mindannyiunknak  az egyik legnemesebb tulajdonsága az a képességünk, hogy azt mondjuk: „Sajnálom, hibáztam, neked volt igazad”. Valójában nem az a lényeg, hogy igazunk legyen, hogy a vitát megnyerjük, hogy az elképzeléseinket elfogadják. Sokkal lényegesebb, hogy képesek vagyunk felismerni a hibáinkat, felelőséget vállalunk értük, megtanuljuk belőlük  a leckét és érettebben megyünk tovább.

Béke

Van valami, amivel segíthetünk, hogy béke legyen a Földön: Ha békéssé tesszük önmagunkat! Ebben az első lépés a becsületes önvizsgálat, hogy megtaláljuk, ami  békétlenné tett bennünket. Mindenki eredeti állapota a béke. A béke az általunk és a világ által megteremthető legnagyobb erő. Ezt a hitet erősítsük!

A békétlenség oka az elégedetlenség, mert valamiből kevesebbet érzünk, mint arra igényünk van. Kevesebb nyugalmat, kevesebb vidámságot, kevesebb figyelmet, tiszteletet, kevesebb boldogságot, de legfőképpen kevesebb biztonságot, hiszen a béke biztonságot nyújt. Azt gondoljuk, a békét a biztonság adja. De nem! A béke adja a biztonságot!

Fel kell ismernünk, hogy sohasem mások veszélyeztetik a békénket, hanem saját gondolataink és érzéseink. Meglehet, azok mások magatartása miatt keletkeztek. De akkor is mi teremtettük. Ha viszont megértjük, hogy a békével minden körülmények között rendelkezhetünk, akkor értelmét veszíti a körülményeinktől való félelem.

Mindannyian reális, hosszú távú megoldásokra törekszünk, hogy tervezhessünk. Minél fontosabb számunkra egy cél, annál inkább ennek megfelelően gondolkodunk. Ám a megnyugtató eredményhez békés eszközökre van szükség: párbeszédre, megértésre, együttműködésre, toleranciára és tiszteletre, a másik értékeinek felismerésére.  A stabil békét csak az teremtheti meg, ha véget vetünk a harcnak, és mindenki győztesként, méltó módon, biztonságban élhet. De ezt először önmagunkban kell megteremtenünk!