Köszöntöm földieimet, a lébényieket!

Szülőfalum

Lébény, Te csoda!

Létem szülőotthona.

Gyermekkorom legszebbik nyara,

De minden ősze és tele,

Meg minden tavasza,

Ki a lelkem

Sok-sok széppel teleaggatta.

Belőled élek most is.

Abból, amit nekem adtál.

Ahogyan keltettél,

S mindig lágyan elringattál.

Adtál tavat, erdőt,

Játszani mezőt, tengernyi legelőt.

S mi minden virágot,

Természet ölében,

Végtelen szabadságot.

Nyugalmas estét és csillagos eget,

Békével induló kora reggeleket,

Csendet, rendet, álmot,  

Megannyi ábrándot,

Földit és barátot.

Templom, iskola,

Lányok mosolya.

Harangszó, madárszó,

Rét, a virágzó.

Határtalan határ...

Ugye megvagy még, talán?

A mieink és a többiek.

Együtt voltam, s vagyok,

Meg leszek is Veletek.

2009. március 24.

Rajki Miklós