Lehet, hogy langyos tavaszi szellő vagyok,
S lágy fuvallatom simogatásával megnyugvást hozok,
Pedig csupáncsak önmagam vagyok.
Igen, néha jövök, kicsit vagyok, s megyek,
Boldog a lelkem, hogy köztetek lehetek.
Lehet, talán azért vagyok,
Hogy szebben ragyogjanak a csillagok?
Ha jelenem így vagy úgy feltölt örömmel,
Hát igyekszem, s megtoldom lelkemmel.
Ha valóban így érzed, annak örülök,
Barátságunk, legyen hát örök !!