A KISMALAC ÉS A FARKASOK

Friss malachúsra fájt a farkasok foga.

Elindult vadászni a nagy farkascsorda.

Ma még nem laktak jól, a szemük kopogott,

El akarták kapni Röfit a malacot.

Vadásztak már rá de túl járt az eszükön.

Komoly csorba esett a becsületükön.

Most nem hibázzák el, szentül megfogadták.

Malac lesz ebédre, mert most már elkapják.

Röfi egy öreg tölgy alatt sütkérezett.

Éppen most ebédelt, érett makkot evett.

Már el sem futhatott mikor észrevette,

Hogy száz éhes farkas körbekerítette.

Egyre közelebb a fogak csattogása.

Szegény kis röfinek tele a gatyája.

Az utolsó percben jutott az eszébe,

Hogy felszaladjon egy nagy fa tetejébe.

Üresen csattant a farkasok fogsora.

A fa tetejébe mászott a lakoma.

Egyikük sem tudott soha fára mászni,

Elkezdték hát a tölgy gyökerét elrágni.

Az öreg tölgyfának kemény a gyökere.

A farkasok foga nem birkózott vele.

Annál jobban kezdett az állkapcsuk fájni,

Lassan rájöttek, hogy mást kell kitalálni.

A vezérfarkasnak egy ötlete támadt.

Egymás hátán állva feljutnak a fára.

El is kezdtek mászni, farkas hátán farkas.

Reszkess szegény röfi, lesz mindjárt nemulass.

Egyre hosszabb lett az élő farkaslétra.

Még egy mancsnyújtás, és ott vannak a célba.

Már az utolsónak kellett csak felérni.

Most kezdett csak Röfi iszonyúan félni.

Ekkor a legalsó farkas összerogyott.

Az összes többi mind egymásra potyogott.

Egyiknek nyaka tört, másiknak a lába.

Egynek sem volt már a malacra étvágya.

Felocsúdott Röfi, Látta, hogy mi történt.

Ágról ágra ugrált, a földre ért tüstént.

Nem volt mitől félni, totálkár a falka.

Hazairamodott, magában mulatva.

Az erdei kórház farkassal van tele.

Mindnek begipszelve mancsa, nyaka, feje.

Szerencsére közel a legendás tölgyfa.

Sok ágából lett most mankó vagy járóka.

Ebben az erdőben, megmondja akárki,

A farkasok most már szégyellnek vadászni.

Hogyha megéheznek, nem malachúst esznek.

Makkot lakmároznak, és füvet legelnek.