Ez csak úgy jött, nem tudom kinek szól. Amikor bizalmat szavazunk egy másik embernek, megbízunk benne. Azt gondoljuk nem fog bántani minket. Nem tesz ellenünk olyat, ami miatt elveszítjük a bizalmunkat irányába. Más kezébe adni a sorsunkat, felügyelet nélkül hagyni azt, ami minket érint, felelőtlenség magunkkal szemben. Saját életünk irányítását ne engedjük át más kezébe, mert bármennyire is megbízol valakiben, előbb vagy utóbb vissza fog élni vele. És, hogy miért?

Ma reggelre havas tájat, és egy csodaszarvast láttam.Aranyló színe volt, a fényben állva. Szóltam a lánykámnak, jöjjön nézze meg milyen szép csodaszarvast láttam.Ablakon újra kinézve, hogy megnézzem ott van - e még, akkor már egy másikat is láttam aki, mint egy bölény fehér bundában, de lehet, hogy egy tekintélyt követelő megtisztelt fehér szarvasbika fehér bundában állva és várva. Érződött a tekintélye, mint indiánoknál a törzsfőnök. Ekkor vettem észre őket is akik összegyűltek, s némelyikük egy - egy fa mögül lelkesen, mint egy csodára vagy messiásra kíváncsian vártak.Ők voltak az őzek, és fiatal szarvasok.Kár, hogy felébredtem.

Ezt most másoltam, nagyon jól meg lett írva

Ébred a Hajnal, testem könnyed.

Még érzem a másvilágól hozott pillekönnyű, lebegős énem. 

E közben a gondolatom, már halkan fülembe súgja:,,Ébredj! Szól a dal,

a boldogság dala.

"Felvirrad a Nap, egyre magasabbra szökken, és ahogyan emelkedik fel a térben, minden irányból a Fény sugarát szórja a földre. Az összes ember részese lesz e fénynek, én is kaptam belőle, és jut mindenkinek bőven. A Nap melegíti testem, az öröm boldogsággá terjed. 

Már szinte nem bírok magammal, lásd!

https://www.facebook.com/ildi.berkes/videos/4275539462497985