Volt egyszer egy nagyon rossz természettel megáldott fiú.
Az apja adott neki egy zsák szöget, és azt mondta,
verjen be egyet a kert kerítésébe minden alkalommal,
mikor elveszti a türelmét és összeveszik valakivel.
Az elso nap 37 szöget vert be a kerítésbe. A kövekezõ
hetekben megtanult uralkodni az indulatain,
és a bevert szögek száma napról napra csökkent.
Rájött arra, hogy sokkal egyszerûbb volt uralkodni az indulatain,
mint beverni a szögeket a kerítésbe.
Végre elérkezett az a nap is,
mikor a fiúnak egy szöget sem kellett bevernie a kerítésbe.
Ekkor odament az apjához, és elújságolta neki, hogy aznap
egy árva szöget sem vert be a kerítésbe.
Az apja azt mondta neki, húzzon ki egy szöget minden egyes nap,
mikor nem vesztette el a türelmét, és nem veszekedett senkivel sem.
Teltek a napok, s a fiú végre azt mondhatta az apjának,
hogy kihúzta az összes szöget a kerítésbõl.
Az apa ekkor odavitte a fiát a kerítéshez, és ezt mondta neki:
"Fiam, szépen viselkedtél, de nézd csak, mennyi lyuk van a kerítésben;
soha többet nem lesz már olyan, mint régen volt.
Ha veszekszel, összeveszel valakivel, és valami csúnyát mondasz neki,
megsebzed; egy ugyanolyan sebet hagysz benne, mint ezek a lyukak itt.
Hátba szúrhatsz egy embert, majd kihúzhatod a kést a hátából,
az örökre seb marad.
Akárhány alkalommal is kérsz bocsánatot, a seb ott marad örökre.
A szóbeli sértés ugyanakkora fájdalmat okozhat, mint a testi, fizikai.
A barátok ritka ékszerek, akik megnevettetnek, bátorítanak.
Készek meghallgatni, mikor szükséged van rá, támogatnak,
és feltárják számodra a szívüket."