Andy: Kissé szomorkásra sikeredett töprengés az „új bronzkorszakról”

Mértékadó, nagy történelemtudósok véleménye szerint a történelem megismétli önmagát. Példaként említhető a nagy világhatalmak bukása, vagy, – hogy a mánál maradjunk, – a napjainkban zajló – politikai – gazdasági és pénzügyi – világválság. Ezen a vezérfonalon elindulva fölfedezhető, hogy nem csak a világtörténelemre, hanem bizonyos földtörténeti eseményekre, – lásd fölmelegedés – sőt korszakokra is érvényes ez a megállapítás, történetesen a bronz-korszakra.

   Az „Új-bronzkor” kialakulásának csirája furcsa módon az ásványi kincsekben igen csak szegény Magyar Köztársaság lett. Ezt igazolja a kis hazánkból kicsempészett régi rézpénzek, használati tárgyak egyre növekvő mennyisége. Hogy ne kerüljenek szemétbe az elhasznált bronztárgyak, – itt nem csak a dísztárgyakra gondoljunk, hanem az iparban fölhasznált gépelemekre is, mint amilyenek például a csapágyak, fogaskerekek stb. vállalkozások – régebbi nevükön a MÉH vállalatok – jöttek létre, melyeknek fő feladata a melléktermékek, és hasznosítható hulladékoknak a begyűjtése volt.

   Kezdetben az áruházak a göngyölegeket, (csomagolóeszközöket) záráskor kirakták a bolt elé. Ekkor jelentek meg a hajléktalanok és a szegénysorsúak, a lomtalanításkor szerzett, kimustrált babakocsijukkal, és rárakva a papírt elvitték a MÉH-be. A szállítmányokért kapott csekély pénz épen elegendő volt egy üveg almabor megvásárlására, amit ha megittak, elbódulva, kis időre elfeledkeztek nyomorúságukról.

   A rendszerváltást követően a MÉH vállalatok magánkézbe kerültek. Az új tulajdonosoknak a papírgyűjtésből eredő haszon már nem volt elegendő. Ezért egyre inkább a jobban jövedelmező fémgyűjtés, – ezen belül is a bronz alapanyagát képező réz – került előtérbe. Ezzel megkezdődött az „igazi” bronz-korszak.

   Sajnos ezeknek a vállalkozásoknak a vezetői félművelt emberek voltak, akik nem tudták megkülönböztetni a fogaskereket a bronzszobortól, és a leadott anyagokat valamilyen okból, sürgősen beolvasztották. Tehették, mert a bronz aránylag hamar olvad. Az eladókör is kialakult. Ezek az emberek igen iskolázatlanok voltak, de „dicséretükre” legyen mondva, nagy lelkesedéssel vágtak bele a mindenkori szépirodalom és politika megismerésébe. Szó szerint vágva, mert válogatás nélkül kezdték a politikusok, híres írók pótolhatatlan értékű szobrait talpazatukról levágni. Mikor a zsákmányukat cipelve fáradtan megálltak egy kicsit pihenni, – véletlenül ép a fémgyűjtő-telep kapuja előtt – megszánta őket a bejárat előtt álló tulaj. Ne cipeljétek azt a nagy fogaskereket. Tegyétek be ide a kapu mögé – mondta. Adott nekik egy kis zsebpénzt is, hogy busszal tudjanak hazamenni és a jegyváltás miatt ne kerüljenek kellemetlen helyzetbe, ha véletlenül fölbukkanna a gombamód szaporodó ellenőrök kétfős csapata.

   Amikor a tanultabb fők, észlelve a szobor helyén fölszabadult üres teret, ahová most akadály nélkül be tudott szökni az alacsonyan szálló őszi nap fénysugara, valahogy nem tudtak örülni ennek. Rendőrért kiáltottak, és követelték, hogy az ilyen tanulmányi kirándulásokban résztvevők ne a szabadban, hanem egy zárt helyen folytassák irodalmi és politikatörténeti tanulmányaikat. Ha néha-néha el is kapnak egy iskolakerülőt, rögtön jön egy buciman, aki megsimogatva a kis nebuló fejét emígyen szól: Ne bántsátok jó pajtások őt, ő egy megélhetési bűnöző. Azaz ha valami munkát ajánlanának neki, azt nem tudná túlélni, abba azonmód belehalna.

   Na, most jönnek a hideg idők, kellemetlen a hideg szobrot cipelni, odafagy a tanuló keze a tananyaghoz. Ilyenkor kicsit lelassul az újbronzkor kialakulása. Fölváltja helyét a fakorszak. Ilyenkor a tanulók fáradságos munkával kivágják azokat a fákat, amelyeket a tulajdonosuk fáradságos munkával felnevelt. Jön a fűtési idény. Érthető! Ne bántsuk őket! Esetleg tanulhatunk mi is tőlük. Az ólomkorszakot! Amit egy fanyelű csőből kilőtt apró ólomdarabokkal vernek belénk, fafejűekbe, ha szorgos munkájukat megzavarnánk.

   Na, gyorsan utazzunk el innen, vidámabb tájak felé. De jó lesz vigyáznotok, kapaszkodjatok erősen, végig az egész úton! Mert lehet, hogy a vasútbiztosító rézvezetékét már elkapta az újbronzkor sodrása és esetleg kisiklik a vonat.

Mint minden bajnak, ami csak létezik a földön, az „átkosban” ered a gyökere. Ugyanis ott sulykolták bele a vörös nyakkendős kis úttörők fejébe a jelszót:

       Gyűjtsd a vasat és a fémet, ezzel is a békét véded!

Na, béke legyen veletek!