Advent

Advent, másként ádvent, ádvënt, a félegyházi nép ajkán ádvint, Istensegíts székelyei körében edvent (adventus Domini, ieiunium Spiritus Sancti) az Egyház tanácsa szerint szent idő; az előző évszázadokban még négyhetes böjti előkészület karácsony ünnepére, a Megváltó érkezésére.

Igen jellemző, hogy a középkor hazai liturgikus gyakorlatában advent első vasárnapjának evangéliuma – eltérően a Missale Romanum előírásától – Jézusnak a szamár hátán való jeruzsálemi bevonulásáról emlékezik meg. E jellemző megfontolások szerint a századok Királya vonul be az új egyházi évbe, amely – mint mondottuk – a polgári esztendőtől eltérően adventtól-adventig tart. A mi áttekintésünk is, éppen úgy, mint a jeles napokhoz fűződő európai hagyományvilág, természetesen ehhez a liturgikus esztendőhöz igazodik.

(Forrás Vikipédia)

 

Advent a karácsony (december 25.) előtti negyedik vasárnappal – más megfogalmazásban a Szent András napjához (november 30.) legközelebb eső vasárnappal – veszi kezdet és karácsonyig tart. VII. Gergely pápa volt az, aki négyben határozta meg az adventi vasárnapok a számát.

Advent első vasárnapja, a keresztény egyházi év első napja mindig november 27. és december 3. közé esik.

A december 25. előtti utolsó vasárnap advent negyedik vasárnapja, az azt megelőző advent harmadik vasárnapja, és így tovább. 2006-ban azért volt érdekes advent negyedik vasárnapja, mert december 24-ére esett, a legkésőbbi időpontra, amely még karácsony előtt van, hiszen ez a nap karácsony előestéje, vagyis szenteste (ebből következik, hogy advent első vasárnapja nem lehet később, mint december 3.).

]

Az advent szó jelentése „eljövetel”. A latin „adventus Domini” kifejezésből származik, ami annyit tesz: „az Úr eljövetele”.^[ A karácsonyt megelőző várakozás az eljövetelben éri el jutalmát. Régebben egyes vidékeken nevezték ezt az időszakot „kisböjtnek” is.

 

Adventkor a keresztények nemcsak a Jézus születése előtti várakozásról emlékeznek meg, hanem további két jelentése is van az ünnepnek. Várják ugyanis az Úr eljövetelét a saját életükben is: hogy keresztény életvitelükkel minél közelebb kerüljenek Istenhez, Jézus tanításához. Továbbá várják Jézus Krisztus második eljövetelét is, s igyekeznek felkészülni az utolsó ítéletre.

 

Egyházi szertartások és szokáso

A katolikus egyházban advent liturgikus színe a lila (viola), mely a bűnbánatot, a szent fegyelmet és összeszedettséget jelképezi. Advent harmadik vasárnapján, örömvasárnap (gaudete vasárnap) az Úr eljövetelének közelségét ünneplik; e nap liturgikus színe a rózsaszín. Az egész időszakban dísztelen az oltár, az orgona szerepe pedig az énekek kíséretére korlátozódik.

Elterjedt szokás az adventi hétköznapokon hajnali (roráte) misét tartani.^[ E szertartásokon különös hangsúlyt kap a megváltó várása és Szűz Mária tisztelete.

Ugyancsak adventhez köthetők az ó-antifónáknak nevezett egyházi énekek. Nevük onnét ered, hogy az „Ó!” felkiáltással kezdődnek.

 

Szentcsalád-járás

A szentcsalád-járása a 20. század elejéről származó katolikus szokás. A hívek minden nap más házhoz visznek egy a Szent Családot ábrázoló képet, és e képnél imákat mondanak, s kisebb szertartásokat mutatnak be. A népszokás arról a bibliai eseményről emlékszik meg, amikor a gyermekét váró Szűz Mária és Szent József Betlehembe érvén szállást kerestek maguknak.

Korábban szokás volt az adventi időszakban böjtöt tartani. Az adventi böjti idő alatt tiltották a zajos mulatságokat és az ünnepélyes házasságkötéseket, de az utóbbit az 1661. évi nagyszombati zsinat püspöki engedélytől tette függővé. A böjtölés hagyománya azonban a 20. század közepén eltűnt.

Adventi k

Adventkor a 19–20. század óta szokás koszorút készíteni. Az adventi koszorú ősét 1839-ben Johann H. Wichern német evangélikus lelkész készítette el: egy felfüggesztett szekérkeréken 23 gyertyát helyezett el, melyek közül minden nap eggyel többet gyújtott meg karácsonyig.

Ma az adventi koszorú általában fenyőágból készített kör alakú koszorú, melyet négy gyertyával díszítenek. A gyertyák színe katolikus körökben egy rózsaszín kivételével lila. A gyertyákat vasárnaponként (vagy előző este) gyújtják meg, minden alkalommal eggyel többet.  A világító gyertyák számának növekedése szimbolizálja a növekvő fényt, amelyet Isten Jézusban a várakozónak ad karácsonykor.

Minden gyertya szimbolizál egy fogalmat: hit, remény, szeretet, öröm. A gyertyák egyben a katolikus szimbolika szerint egy-egy személyre vagy közösségre is utalnak:

1. Ádám és Éva – mint akiknek elsőként ígérte meg Isten a megváltást (hit);

2. A zsidó nép – akinek megígérte, hogy közülük származik a Messiás (remény);

 

3. Keresztelő Szent János – aki hirdette Jézus eljövetelét, és készítette az utat az emberek szívéhez (szeretet)

4.Szűz Mária – aki megszülte a Fiút (öröm – rózsaszín gyertya).

Adventi naptár

Az adventi naptár használatának népszokása 1900 körül kezdődött, kialakulása egy német édesanyához kötődik, akinek kisfia, Gerhard, már hetekkel az ünnep előtt türelmetlenkedett a várva-várt és megszokott karácsonyi ajándékok miatt. Az édesanya ezért érdekes és meglepő játékot talált ki gyermeke számára: egy kemény papírlapot huszonnégy részre osztott, mindegyik részre rátűzött egy-egy darab csokoládét, majd megengedte, hogy a gyermek minden este megegyen egyet-egyet közülük. Mikor a kisfiú felnőtt, nem felejtette el édesanyja meglepetését, és üzleti vállalkozásba kezdett. Olyan naptárt szerkesztett, amelyen huszonnégy ablakocska mögé egy-egy darab csokoládé vagy cukorka volt elrejtve, s ezek csak a spaletták kinyitása után váltak láthatóvá.

Hivatkozás: Jegyze

• Magyar katolikus lexikon
• Népénektár-bizottság (szerk.): Éneklő egyház. 4. kiad. Szent István Társulat, Budapest, 1999. ISBN 963-361-066-4

 

Az adventi idő jelesebb napjai:

 

 

Szent Miklós

dec,

 

 

Szent Miklós élete, legendái, csodatételei

Krisztus után 245-ben Kis-Ázsiában, Patara városában született, egy gazdag család gyermekeként. Már gyermekkorában is történtek vele csodák. Alig kezdte el iskoláit, mikor Patara városában nagy járvány tört ki, és mint kisgyermek árvaságra jutott. Ezért a szüleitől örökölt hatalmas vagyonával érsek nagybátyjához Patara város kolostorába költözött. Az ő felügyelete mellett nevelkedett, s gyermekévei alatt megszerette a kolostori életet, majd iskoláinak befejeztével a papi hivatást választotta. Életét az emberiségnek és a gyerekek tanítására szentelte. Bárki kérte, mindig segített. Emberszeretete, segítőkészségének híre messze földre eljutott. Az emberek kezdték imáikba foglalni a nevét. 270-ben a Jeruzsálembe tartó zarándokúton történtek miatt a tengerészek védőszentjévé vált! A zarándokútról visszafelé tartva betért imádkozni Anatólia fővárosába, Myra városába, ahol legendás körülmények között püspökké választották. Egy lezüllött, eretnekké vált egyházmegye élére került, melyet nagy gonddal és erős hittel igazgatott. Mindenkivel jótékony volt, szerette és segítette az embereket.
Egy legenda szerint püspöksége idején Lyciában hatalmas éhínség tombolt. Szicíliában (ahol viszont bőséges volt a termés) ekkor egy kereskedő olyan álmot látott, hogy menjen Myrába, s adja el ott terményeit. Mikor felébredt, rádöbbent, hogy mindez nemcsak álom volt, hiszen tenyerében három aranyat talált előlegként. Elhajózott tehát Myrába, ahol a város jótékony püspöke felvásárolta tőle rakományát, s szétosztotta a szegények között.
Szent Miklós alakjában a fennmaradt legendakincs (elsősorban a Legenda Aurea = Arany Legenda) és a keleti (görög és orosz) egyház hagyományai alapján valószínűleg több szentéletű férfiú alakja keveredik össze.
52 évig volt püspök. Az évek alatt a szeretete, a gyerekekkel, emberekkel való törődése miatt annyira megszerették, hogy nem csak püspöküknek, de még vezetőjüknek is tartottak. Vagyonát a gyerekek és az emberek megsegítésére fordította. Egyszerű emberként élt a nép között, miközben tanított és szeretetet hirdetett. Éhínség idején a teljes egyházi vagyont a nép étkeztetésére fordította, amiért szembe került az egyházzal, halála után ezért az engedetlenségért egy időre ki is tagadták az Egyházból!
Minden este órákig sétált a városka utcáin, beszélgetett az emberekkel, figyelt a gondjaikra. Így történt a legendáját alkotó eset is: A kolostor szomszédságában élt egy elszegényedett nemes ember, aki úgy elnyomorodott, hogy betévő falatra is alig jutott. Három férjhez menés előtt álló lánya azon vitatkozott egy este, hogy melyikük adja el magát rabszolgának, hogy tudjon segíteni a családon, és hogy a másik férjhez tudjon menni. Ekkor ért a nyitott ablak alá Miklós püspök, és meghallotta az alkut. Visszasietett a templomba, egy marék aranyat kötött keszkenőjébe, és bedobta az ablakon. A lányok azt hitték csoda történt. Majd egy év múlva ugyanebben az időben még egy keszkenő aranyat dobott be a második lánynak. Kisiettek, mert lépteket hallottak az ablak alól, s akkor látták, hogy egy piros ruhás öregember siet el a sötétben. Harmadik évben ezen a napon nagyon hideg volt, és zárva találta az ablakot. Ekkor felmászott a sziklaoldalban épült ház tetejére, és a nyitott tűzhely kéményén dobta be az aranyat. A legkisebb lány éppen ekkor tette harisnyáját a kandallószerű tűzhelybe száradni, és az pont bele esett. Az ismeretlen jótevőről kezdték azt hinni - mivel mindig ilyenkor télen történtek ezek a csodák -, hogy maga a Télapó jön el ezekkel az ajándékokkal. Az idő folyamán mégis kitudódott a titok, hogy a jótevő maga Miklós püspök. Ugyanis a legkisebb lánynak bedobott aranyban volt egy olyan darab, amit a helyi aranykereskedő előzőleg adományozott Miklós püspöknek egy szerencsés üzletet követően. Ezt felismerve, már mindenki tudta, hogy ki a titokzatos segítő! De kiderült ez abból is, hogy december 5-én a névnapja előestéjén a hideg idő beköszöntével rendszeresen megajándékozta a gyerekeket mindenféle édességgel.
Ezért az adakozásaiért a nép elnevezte " Noel Baba" -nak, ami azt jelenti " Ajándékozó Apa" (Csodatételei közt emlegetik három ártatlanul halálra ítélt ifjú megmentését, valamint három megölt gyermek feltámasztását, akiket egy mészáros megölt, majd tetemüket egy hordóba rejtette.)
A keresztényüldözések alatt őt is elfogták, éheztették, kínozták, de kivégezni nem merték. Fogságából végül kiszabadult, hosszú, békés öregkort ért meg. A legenda szerint lelkét (326-ban) angyalok vitték végső nyughelyére, ahol egy tiszta forrás eredt. Ebből a tiszta forrásból áradó szeretettel küldi legendája a mai gyerekekhez utódát, a Mikulást. Demre közepén fekszik a Szt. Miklós templom. Mellette a sírhelye, amely 1956-ban ásatások során került elő. A Myra-folyó teljesen betakarta homokkal, ma 3 méterrel a felszín alatt van. 1087-ben olasz tengerészek a sírt feltörték, és elrabolták Szt. Miklós csontvázát. Sietségükben néhány csontot ott felejtettek, amelyet ma Antalyában őriznek. Már a 4. sz.-ban állt ezen a helyen a templom, de a mai Szt. Miklós templom a 7. sz.-ban épült. A 9. és a 11. sz.-ban megrongálódott a keresztény és arab tengeri háborúban. A 11. sz. végén helyre lett állítva. A ma látható mozaikok abból az időből származnak. 1860-ban az orosz cár, Anna Galidscha megújította. A Szt. Miklós sírján látható rongálás az olasz tengerészek 1087-es műve, amikor a csontok egy részét és a sírban levő ereklyéket Bariba vitték, ahol ma is őrzik ezeket. A rablás célja az volt, hogy a tengerészek védőszentjének maradványai olasz földre kerüljenek, ezáltal a védőszent nagyobb védelmet biztosít hajózásaik során.
Tisztelete a bizánci, majd a kopt egyházban bontakozott ki a hatodik században - azóta ülik temetése emléknapját december 6-án -, majd átterjedt Itáliába is. Ereklyéinek az olasz Bari városába vitele után, 1087-ben vált valóban egyetemes szentté. Szent Miklós volt tehát a Mikulás-figura atyja, akinek nevében szerte a világon megajándékozzák a gyermekeket.

 

Mikulásra

 

Hókastélyban, Jéglakásban:

Ott Lakik a Mikulás.

Szél a szárnya, mégse fázik,

Így repül el messze házig.

Csengője a hópehely,

Szánkójánál énekelj,

Mintha dallal idehúznád,

Tedd ki ablakba a csizmád.

Táncolj, örülj, énekelj,

Mint keringő hópehely.

Csengőjüket fenyők rázzák,

Telis tele cipőd, csizmád.

 

Rátalált Aranka néni

 

Karácsony

 

 

A karácsony egy keresztény ünnep, amelyen Jézus Krisztus születésére emlékeznek.^] Minden év december 25-én tartják világszerte, habár nem ezt a dátumot tartják számon Jézus születésének. Feltehetőleg vagy azért esett erre a választás, mert egyes keresztény szerzők szerint Jézus szenvedése azaz a húsvét illetve fogantatása az év azonos napján, március 25-én történt, vagy azért, mert ekkor kezdődött el a téli napforduló a Föld északi féltekéjén. A karácsony a karácsonyi- és ünnepi szezon közepén van, a kereszténység ettől az ünneptől kezdi számolni a karácsony hetét, amely tizenkét napból áll.

Jézus születésének idő

A kutatók többsége egyetért abban, hogy december 25-e nem Jézus születésének időpontja. A korai keresztények nem ünnepelték Jézus születését, és nem is próbálták meghatározni az időpontját; az ünneplés legkorábbi ismert példája Egyiptom, ahol Jézus születését tavaszra tették.Számtalan más időpont is használatos volt.

A 4. századtól előbb január 6., majd december 25. vált elterjedtté, mint Jézus születésének hivatalosan elfogadott időpontja. Az örmény egyház hívei ma is január 6-át ünneplik, míg a többi egyház elfogadta a december 25-i dátumot.

A december 25-i időpont eredetéről számos teória van; egyikük sem általánosan elfogadott.

• A téli napforduló környéke a legtöbb vallásban és kultúrában fontos időpont volt. Kezdetben a Nap vagy a természet újjászületésének ünnepe volt; később erre az időpontra esett Ozirisz, Jupiter, Plutusz és Nimród ünnepe, a germán Yule és a római Szaturnália. A keresztény ünnep magába olvasztotta a korábbi pogány ünnepeket (erre még ma is számos népszokás emlékeztet); egyes elképzelések szerint az időpontot is átvette.
• Különösen fontos ilyen szempontból a mithraizmus, ami sokáig a kereszténység fő vetélytársa volt. Mithrászt a Nappal hozták kapcsolatba, és születését december 25-én ünnepelték; egyes feltételezések szerint Jézus figuráját jelenős részben róla mintázták.
• Más feltételezések szerint a korai keresztények Jézus születését Nagypéntek időpontjából próbálták kiszámítani, arra alapozva, hogy az ótestamentumi próféták halála a zsidó vallás szerint rendszerint az év ugyanazon napjára esett, mint születésük vagy fogantatásuk. Jézus halálának időpontja nem szerepel az evangéliumokban; amikor megpróbálták kiszámítani, március 25-ére vagy április 6-ára jutottak. Ezt az időpontot Jézus fogantatásával azonosították, és kilenc hónapot hozzáadva december 25-öt, illetve január 6-ot kaptak.
• A hagyomány szerint Jézus a Hanuka idején született, ami a héber naptár szerint kiszlév 25-től tévét 2-ig vagy 3-ig tart. Kiszlévet általában decemberrel azonosították. Azonban ha elfogadjuk Jézus születésére a legvalószínűbbnek tartott i. e. 5 dátumot, akkor kiszlév 25. november 25-re esik.
• Egyes keresztények úgy hitték, hogy Gábriel arkangyal megjelenése Zakariás előtt, amikor közölte vele, hogy Keresztelő Szent János apja lesz, Jóm kippur idejére esett. Ez azon a(z evangéliumban nem szereplő) hiten alapult, hogy Zakariás főpap volt, és az angyal akkor jelent meg neki, amikor a Szentek Szentjébe ment (a jeruzsálemi Szentély ezen termébe csak a főpap és csak évente egyszer, Jom Kippur alkalmával léphetett be). Eszerint János fogantatása valamikor szeptember végén, és a születése június végén történhetett (a hagyomány a dátumot június 24-ére teszi). Az evangéliumok szerint az angyal három hónappal János fogantatása előtt jelent meg Szűz Máriának (a hagyomány szerint március 25-én). Innen kilenc hónapot számolva december 25. adódik.

Dave Reneke és ausztrál csillagász kollégái egy számítógépes programmal arra jutottak, hogy olyan objektum, ami megfelelne a Bibliában említett csillagnak, ami a napkeleti bölcseket elvezette Jézushoz, valójában nem karácsonykor, hanem nyáron volt megfigyelhető Betlehem éjszakai égboltján: a Vénusz és a Jupiter került látszólag olyan közel egymáshoz, hogy a fényük összeolvadt, és egy látványos, nagyméretű csillagnak tűnhetett a Földről. Jézus születésének időpontját ennek nyomán június 17-re teszik.

 

 

Karácsonyi idézetek

       
Miért van az, hogy minél drágább egy játék, annál valószínűbb, hogy a gyerek a dobozával akar inkább játszani?
     Gene Perret   


Kicsiny kunyhóban szeretet,
Szeressétek a gyermeket,
E szent karácsony ünnepén
Önöknek ezt kivánom én.
     Karinthy Frigyes   

   
Végig a városon nem csilingel a szán,
mint gyerekkoromba.
Nem gőzölög a hó fázó lovak hátán.
A kocsit gép vonja.
Angyalok elszálló csengője se csenget
a fehér utcákon.
Jézuska pénzért jő, s karácsonyfát rendez
gazdagok házában.
     Babits Mihály   

   
Békés, derűs karácsony éjjel:
A nagy sötét mikor száll széjjel
S mikor lesz béke és derű?
     Juhász Gyula   

   
Ha szűk szoba: hadd legyen szűk szoba.
A szűk szobában is terem öröm,
Gyúl apró gyertya ínség éjjelén,
Ó csak ne legyen sorsom bús közöny...
     Reményik Sándor   

   
És én fenyőtől fenyőhöz megyek
És minden fenyőt megsimogatok.

És megkérdezem: virrasztotok még?
És megkérdezem: hogy aludtatok?

És aztán feltűzöm a szívemet
A legmagasabb fenyő tetejére, -
S imába kezdek: Magány, Mi Anyánk...
Néked ajánlom égő szívemet...
     Reményik Sándor   

   
Zúgva nyargal a szél, hordja a havat,
Mindenekre tiszta fénypalástot ad.
Egyiránt borít el bércet, völgyeket,
Tán az egyenlőség tart ma ünnepet.
Ünnep van valóban, ím a büszke vár
Dús világításnak özönében áll,
Fényes csarnokáról hangzik a zene,
S vad dombérozásnak hangja jön vele.
     Madách Imre   

   
Hisz' az ünnep csak úgy szép, ha képes vagyok szeretni még,
mert nincs karácsony, ha magam bezárom, és nem teszem ki eléd.
     Eleven Hold   

   
Csak kevés holmi van, ami hű marad az emberhez. Talán néhány könyv, egy szerencsepénz vagy egy folyton gyarapodó bélyeggyűjtemény. És a szülői ház karácsonyfadíszei.
     Stephen King   

   
Harang csendül,
Ének zendül,
Messze zsong a hálaének,
Az én kedves kis falumban
Karácsonykor
Magába száll minden lélek.
     Ady Endre   

   
Nem volna más vallás,
Nem volna csak ennyi:
Imádni az Istent
És egymást szeretni...
Karácsonyi rege
Ha valóra válna,
Igazi boldogság
Szállna a világra...
     Ady Endre   

   
Ezüst esőben száll le a karácsony,
a kályha zúg, a hóesés sűrű;
a lámpafény aranylik a kalácson,
a kocka pörög, gőzöl a tejsűrű.

Kik messze voltak, most mind összejönnek
a percet édes szóval ütni el,
amíg a tél a megfagyott mezőket
karcolja éles, kék jégkörmivel.
     Kosztolányi Dezső   

   
Havat terel a szél az erdőn,
mint pehely-nyájat pásztora.
S néhány fenyő már érzi sejtőn,
miként lesz áldott-fényű fa.
     Rainer Maria Rilke   

   
Betlehemi csillag
Szelíd fénye mellett
Ma az égen és a földön
Angyalok lebegnek.
Isten hírvivői
Könnyezve dalolnak
Békességet, boldogságot
Földi vándoroknak.
     Juhász Gyula   
7
   
Karácsonykor az embernek még otthon is honvágya van.
    Carol Nelson   

   
Az ember sosem tudja, mi is az a karácsony, amíg egy idegen országban el nem veszíti.
     Ernest Hemingway

   
Karácsonykor
mindenki varázsol,
meglepetés
bújik ki a zsákból,
szekrényeknek
titkos rejtekéből,
édesapám
legmélyebb zsebéből.
     Fésüs Éva   

   
Csingilingi, szól a csengő,
gyertek, fiúk, lányok!
Föl van gyújtva, meg van rakva
A karácsonyfátok.
     Benedek Elek   

   
Karácsony csenget a szörnyű télben
Alig hallom csengését. Sárga
arcokat látok a hóversében
s koldus kezeket reszketni, ujjaikon
kékül gyűrűk nyoma, s torkomat
folytja az ünnepek kalácsa.
     Babits Mihály   

   
Karácsony-táji álmaink
- cifrábbakat nem lát a lélek.
Fenyőfák díszes ágain
angyalhaj, csengő, gyertyafények.
     Csorba Győző   

   
Angyal zenéje, gyertyafény -
kincses kezem hogy lett szegény?

Nem adhattam ma semmi mást,
csak jó meleg simogatást.
     Áprily Lajos   

   
A mi kis falunkban,
egy ki fehér házra,
Leszállt a karácsony
Simogató szárnya.

Ahogy elköltik az
Ünnepi kalácsot:
Énekelnek egyet...
Így szokás ez nálok.

Majd kopogás hallik,
A szomszédok jönnek,
Szép jóestét s boldog
Ünneplést köszönnek.
     Baja Mihály   

   
Jaj, fenyőfák, kicsi fenyőfák,
holdfénybe mártott végtelent szopogató
csecsemők, a hó zizegő pólyáját letépik rólatok,
fűrészek heródes-fogsora mélyed torkotokba!
     Bari Károly   

   
Karácsony, karácsony, karácsony.
Rozsda rózsáll a rácson.
Szent József keresztfát ácsol
önmagából, az ácsból.

Mária tíz ujja - gakd meg! -
vaskampó, vérrózsás vasszeg.
Tenyere szögesdrót-pólya.
Jézuskát altatja, óvja.
     Bella István   

   
Üzenget a tájnak a tél,
közeleg a kegyes Karácsony.
Az utolsó megtűrt levél
első cicomája a fákon.
Fácánok, őzek, kósza nyulak
ámuldoznak avítt csodákon:

Békével töltözik a völgy,
csönd gyűlik földünkre, bársony, -
egyszer csak, egyszer, angyalok
szállnak alá zizegő szárnyon,
Fehér lesz, fehér lesz, minden fehér, -
kivirágzik minden madárnyom.
     Csanádi Imre   

   
A karácsony akkor szép,
hogyha fehér hóba lép,
nem is sárba, latyakba...
Ropog a hó alatta.
     Csanádi Imre   

   
Karácsonyfa, karácsony!
Nincs is szebb a világon!
Csilingel a csengettyű:
'Szép vagy fenyő, gyönyörű!'
     Donászy Magda   

   
Itt marad most a fenyő.
Itt marad minálunk.
S amíg itt lesz, mindnyájan
ünneplőben járunk.
     Gazdag Erzsi   

   
Egy bizonyos idő után
akárhány karácsonyfát láthatsz,
mindig csak egyet látsz
s a többi látszat.
     Gyurkovics Tibor   

   
Nem tudok én igazi ajándékot osztogatni
Mint a tehetősek aranytollat és cigarettatárcát
Én mindenféle szép szavakat gyüjtögettem
Adogattam olcsón, még nekem is maradt,
Gondoltam ezekből csinálok most valamit
Komponálok egy szép karácsonyi korált
Amit aztán majd együtt fogunk énekelni...
     Karinthy Frigyes   

   
Menj el, karácson, menj innen sietve,
Hiszen családok ünnepnapja vagy te,
S én magam, egyes-egyedűl vagyok.
     Petőfi Sándor   


Már hosszabbak az árnyak,
kell mosoly, bíztató.
Ki egyedül ünnepel,
annak vigasz legyen a szó.
     Kormorán   

   
Kívánd, hogy mindaz, amit ma éjjel gondoltál,
ugyanúgy igaz legyen holnap s holnapután!
Kívánj igazi ünnepet, kívánj igazabb életet,
békés karácsonyt mindenkinek!
     Piramis   

   
Igazi lelkünket, akárcsak az ünneplő ruhákat gondosan őrizzük meg, hogy tiszta legyen majd az ünnepekre.
     József Attila   

   
Karácsonyi ajándék ötleteim:
az ellenségednek megbocsátás,
az ellenfelednek türelem,
a barátodnak szeretet,
a partnerednek szívesség,
mindenkinek jóindulat,
minden gyermeknek egy jó példa,
magadnak tisztelet.
     Oren Arnold   

   
Ne feledd, ha a karácsony hiányzik a szívedből, akkor a fa alatt sem találsz rá!
     Charlotte Carpenter   

   
Álmodik a fenyőfácska
odakinn az erdőn.
Ragyogó lesz a ruhája,
ha az ünnep eljön.
     Fésüs Éva   

   
Egy ajándék éppen annyit ér, amennyi szeretettel kiválasztották.
     Thyde Monnier   

   
Karácsony este van. Manók
és mókusok csöngettyűznek
ezüst dióval.
Te itt állsz álmaim között
díszítve aranyozott útravalóval.
     Ágh István   

   
Karácsony délután
lassan jön az alkony.
Kíváncsiság bújkál
minden gyermekarcon.
     Donászy Magda   

   
Te, szép zöld fenyő,
köszöntünk mi téged!
Hozz örömet mindnyájunknak
és boldog új évet!
     Petneki Jenő   

   
Cinke szeméről
foszlik az álom;
csenget a csengő:
itt a karácsony!
     Sarkady Sándor   

   
Nagykarácsony immár eljő,
érkezik az újesztendő.
Míg a mező dermed, fázik,
a zöld fenyves csak pompázik.
     Weöres Sándor   

   
Halld a csengő szép szavát,
Mily vidáman száll!
Fényes titkok ajtaját
Nyitja, nyitja már,

Tárul ajtó, tárul szív,
Zendül a szoba:
Tündökölve ott virít
A karácsonyfa!
     Elek István   

   
December az úton
szánkóval szalad,
karácsonyi kedvvel
kincset osztogat.
Piros ünnepet hoz,
fenyők illatát,
hóember a kertben
kicsípi magát!
     Fésüs Éva   

   
Ahány csengő: csendüljön,
ahány gyerek: örüljön,
ahány gyertya: mind égjen,
karácsonyi szépségben.
     Csanádi Imre

 

Karácsonyi versek 

1. Hull a hó  Hull a hó, hull a hó, Mesebeli álom, Télapó zúzmarát, Fújdogál az ágon, A kis nyúl didereg, Megbújik a földön, Nem baj, ha hull a hó, Csak vadász ne jöjjön. Parányi ökörszem, Kuporog az ágon, Vidáman csipogja: Süt még nap a nyáron.     2. Jézuska üzenete Hulló hópelyhektől Jézuska üzeni, gyerekek, gyerekek Rossz ne legyen senki. Mert a jó gyermeket Jézuska szereti Szent karácsony estén Keblére öleli.       3. Pásztorok Pásztorok, pásztorok, Nagy öröm vár rátok, Megszületett Jézuska, Akit régen vártok. Nem messze istálló, Ragyog régi fényben, Ott fekszik a kisded, Mária ölében. Egyszerű szívetek, Nyissátok meg neki, A szegények baját, O mindig átérzi.   4. Karácsony est Karácson est és zöld fenyő, Kis gyermekek vágya, Itt vagy tehát, szívünkbe száll, Karácsony édes álma. Leszáll közénk a szeretet, Kis Jézusunk megszületett, Itt vagy tehát, földünk jaját, Változtasd örömre át. Oh jöjjetek jó emberek, Hozsánnát s dalt zengjetek, Hadd váljon már valóra át, A békesség, a rég várt. A földre szálljon szeretet, hisz Jézusunk megszületett. Karácsony est és zöld fenyő, Ez örök remény s béke.   5. Karácsonyi szeretet Mikor szent karácsony Angyalai szállnak, Öröm a vendége Minden igaz háznak. Eltörpül ilyenkor, A lárma, az árnyék, Megszépül a szívben Minden igaz szándék. Mert Karácsony este Isten jár a földön, Hogy templomává váljék Minden szív és hajlék. Mikor szent karácsony Csillagfénye árad, Termo öle nyílik, Minden barázdának. S míg száll a szikra A fenyőágon Szaporodik a sok mag Szerte a világon. A megszentelt földbe Az Isten veteget, S minden elvetett mag Szeretetet terem.   6. Kicsi fenyő Kicsi fenyő elindula, nagy havasról a nagy hóba, hogy beérjen Karácsonyra a mi kedves templomunkba. Kicsi fenyő szívünk álma, megérkeztél valahára. Megölelünk, körülfogunk, fénnyel telik kis otthonunk. Kicsi fenyő, karácsonyfa, roskadozik minden ága, a szeretet jelképe vagy, a szeretet otthonába. Kicsi fenyő nagy havason, sose lepi téli álom, ha az ágán jég szikrázik, zöld levele csak pompázik. Kicsi fenyő itt sem fázol, csöppet se félj, meg nem ázol, ne búsuld a futó időt, megéred az új esztendőt.     7. Köszöntő Rég született Jézus messze Betlehemben, nekem mégis itt van ma is a szívemben. Amerre csak járok, boldogan kívánom: legyen mindenkinek ilyen a karácsony.   8. Karácsony Lehalkul a város zaja karácsony estére. Melengeti a szívünket a kis gyertyák fénye. Megszületett a szeretet lelkünkben e napon, hogy a fáradt embereknek hitet, reményt adjon.   9. Karácsonyi csillag fénye Karácsonyi csillag fénye gyúlj ki ma az égen, árassz békét, szeretetet mindenki szívébe. Hirdess nekünk öröm himnuszt isteni szeretet, lángoljon fel minden szívben az emberi szeretet. Így lehessen nagyon boldog a mi karácsonyunk, Jó Istenünk, Édes Atyánk, ezért imádkozunk.     10. Áldott ünnep Áldott ünnep szent karácsony csakhogy itt vagy újra, te vagy a mi gyógyulásunk, üdvösségünk útja. Mindenünk vagy, nálad nélkül mi semmit sem érünk, boldogságot, békességet csak te adsz minékünk. Földi nehéz életünkért hitet adsz cserébe, s angyalaid fehér szárnya visz a magas égbe. Óh mi édes ünnepünk, te szelíd szép karácsony, úgy borulj ránk, hogy szívében minden ember áldjon.   11. Szent karácsony napja Szent karácsony napja csodálatos ünnep, örömmel tölti meg kicsiny szíveinket. Aki jó gyermek volt s mindig szót fogadott, annak karácsonyfát hoztak az angyalok. Én mindig jó voltak és szót fogadtam, azért az angyaltól karácsonyfát kaptam. S itt kicsi Jézusnak fogadalmat teszek, hogy soha, de soha rossz gyermek nem leszek.     12. Jézus Nem volt a bölcsője aranyból, gyémántból, egyszerű emberek rótták össze fából, és szent lett a jászol. Nem álltak körüle rangos urak, dámák, jámbor, öreg barmok nyaldosták a lábát amikor meglátták. Nem volt pompa, disz, fény, csengő ezüstserleg, kis pásztor fiúcskák zsoltárt énekeltek, örömén a percnek. Ékes bíborpalást nem borult reája, s o lett a világnak örök igazsága: Királyok-királya.   13. Isten hozott... Isten hozott újra közénk Szent Karácsony este, Be jó, hogy csillagod fénye Lelkünk felkereste. Be jó, hogy még mindig tudunk Imádkozva várni... S érezhetjük a szívünket Angyalibbá válni. Mert még ma is boldogok, kik Jézust híven várják, S százszor boldogok, kik őt a szívükbe zárják.   14. Karácsonyi szeretet Mikor szent karácsony angyalai szállnak, öröm a vendége, minden igaz háznak. Eltörpül ilyenkor a lárma, az árnyék, s megszépül a szívben minden igaz szándék. Mert Karácsony este Isten jár a földön, hogy templomává váljék palota és börtön. Mikor szent Karácsony csillagfénye árad, termo öle nyílik minden barázdának. S míg száll a szikra a fenyő ágon, szóródik a sok mag szerte a világon. A megszentelt földbe az Isten veteget, s minden elvetett mag szeretetet terem.   15. A fenyves erdők elindultak A fenyves erdők elindultak, s hozták a havas illatát, hallgassuk meg elcsendesedve mit mond egy kis fenyőfaág? Amíg csak ember él a földön, akinek szíve-lelke lesz, amíg csillagra néznek égre, kitáguló gyermekszemek. Amíg a kérges szívek mélyén lesz egy parányi szeretet, addig mindig lesz karácsony a télbe burkolt föld felett. Ne keresd a fa ajándékát, Isten az ajándékozó, ne várj mindent a hangulattól, hogy szépen esik-e a hó? Az igazi, fehér karácsony a testet öltött szeretet, s az, hogyha számodra Jézus megszületett. A fenyves erdők megérkeztek, hozták a havas illatát. A megszületett megváltóról beszél minden fenyőfaág, s hallgatja szerte a világ.

16. Karácsony Lehalkul a város zaja karácsony estére. Melengeti a lelkünket a kis gyertyák fénye. Megszületett a szeretet lelkünkben e napon. Hogy a fáradt embereknek hitet, reményt adjon.       17. Zöldellő szép karácsonyfánk Zöldellő szép karácsonyfánk, küldte Kárpát rengeteg, zöld ágait ott növelték forró nyarak, zord telek. Édesapánk, édesanyánk díszítette fel nekünk, csillogj újév hajnaláig, csillogj kedves fa nekünk, csillogj újév hajnaláig akkor aztán leszedünk.     18. Üdvözlet Üdvözlégy te kiskirály jászolka lakója, gazdag vagy te bármilyen szegényes a pólya. Boldog akit trónusod elé oda engedsz, annak többé bánata, könnye, baja nem lesz. Az örökké így dalol a mennyei tájon: de jó nálad Jézusom irgalmas királyom.     19. Jer, jer szép karácsony Jer, jer szép karácsony, Ó, de régen várunk, ragyogtasd be hit, reménnyel a családi házunk. Enyhítsed és vigasztaljad a csüggedt lelkeket, hozzál nekünk békességet s igaz szeretetet.    20. Karácsonykor Karácsonykor csillag nyúlt ki Betlehem felett. Betlehemi istállóban Jézus született. Karácsonykor szívetekben Legyen szeretet. Jézus útján járjatok, Mert Istenhez vezet.     21. Karácsony története Karácsony éj története tele van a szívem vele, ott vagyok a pásztorokkal, a ragyogó csillagokkal. Hallgatom az angyalokat, tanulom a dalaikat, megállok a jászol mellett, szívem boldogsággal tele. Énekelek, imádkozom: Békességet Jézus hozzon!   22. Tündérálom Karácsonyfa, tündérálom, angyal hozta, angyalszárnyon, minden jóval meg van rakva, ami csak szép, ott csüng rajta. Édes Atyánk, Jó Istenünk, ki örömet hoztál nekünk: Jézus által életünkben, dicsőítve légy lelkünkben.   23. Üdvözlet Üdvözlégy te kis fenyő havas büszkesége, sok kis gyermek úgy örül ajándékid nézve. Boldog, aki körül áll, víg dalt énekelve, szeme-szíve újjonga: köszöntve légy érte.   24. Nagy karácsony éjszakája Nagy karácsony éjszakája, Kis Jézuska születése, Mária az édesanyja, Gondosan o ápolgatja. Kisded Jézus aranyalma, boldogságos édesanya, fogadj minket oltalmadba, vezess be szent hajlékodba.   25. Karácsony estéje Jó gyermekek öröme, itt a szép karácsony. Ajándékok özöne, gyertya fényes fákon. Águk erre-arra ring, s mintha csengne-bongna mind. Nemcsak alma, meg dió, egyéb is van rajta. Ami kedve, ami jó mindenféle fajta. Itt könyvek, ott baba int, kis Jézuska hozta mind.   26. Karácsonyi vers Mese-mese elmesélem, angyal járt a sötét éjben. Fenyő erdőn angyal szállt át, Susogtatva fényes szárnyát. Egy-egy fának azt susogja, a Jézuska parancsolja, és a kis fa rögtön rája, elindult az éjszakába. Ment-ment mendegélt, eltűnődve hová térjen, lakásunknál megállt végre, s tündökölve ide tért be.   27. Köszöntlek karácsony Köszöntlek karácsony, békesség ünnepe, kicsi szívem e napon, örömmel van tele. Itt a karácsonyfa, rajta cukor, játék, meleg téli ruha, hogy senki se fázzék. Gondoskodj mirólunk, mindig kis Jézuska, hogyha nem is máskor így karácsony tájban.   28. Karácsony este Karácsonyi fény derengett, Örvendjetek gyerekek, Hogy ma este a világnak Kicsi Jézus született. Vidáman és énekelve, Zengjünk szent halleluját, Imádkozva köszöntsük ma Jézust, Isten legjobb fiát.   29. Karácsonykor Ide jöjjön minden ember, Itt van köztünk a szeretet. Ide, akit sújt a bánat Itt feléje vigasz árad. Gyertek ide apák, anyák, Lássatok szép karácsonyfát. Jézuskától tanuljatok, Mindig hittel dolgozzatok.    30. Karácsonyi öröm Nagy örömet hirdetek Betlehembe jöjjetek. A csillag sugara ragyog a kis Jézusra. Bölcsek adnak kincseket, pásztorok friss tejet. Hát mi mit adhatunk? Tiszta szívet gyermekek.   31. Karácsony éj Mint a csengettyű szó úgy bong a kis harang, száll a hideg éjben a meleg tiszta hang. Óh áldott, óh boldog szent karácsony éjjel, az égen csillagok világítnak fénnyel. Nagy – nagy nyugalom van az egész határban, csillog a fehér hó ezüstösen, lágyan. Akkor is ilyen szép éjszaka lehetett, mikor a kis Jézus a földre született.   32. Karácsonyi imádság Mennyben lakó én Istenem, könyörgök légy mindig velem, a te neved sóhajtozom, karácsonyért imádkozom, zárd be szívem a rossz előtt, a jóra adj elég erőt, álld meg karácsony ünnepét, küldjed Jézus szeretetét.     33. Karácsony Szép patyolat hópelyhekben szálljatok le angyalok; jó fiuknak, leányoknak karácsonyfát hozzatok. Imádságok csendes szárnyán, szálljatok fel gyermekek, a magasság Istenének tiszta szívet vigyetek.   34. De szép is a karácsonyfa De szép is a karácsonyfa, ha jó gyermek ül alatta. Imádkozik s énekel, Istent hivő lélekkel. Jó szüleit átöleli, szíve szeretettel teli, nincsen ennél szebb dolog, boldog szívünk feldobog.   35. Szeretem a karácsonyfát Szeretem a karácsonyfát, annyi édes örömöt ád, angyal szárnyon földre szállott, aki hozta legyen áldott. Édesapám, édesanyám, szívetek a karácsonyfán. Telis tele minden jóval, megköszönöm hálaszóval.   36. Legszebb ünnep a karácsony Legszebb ünnep a karácsony, olyan, mint egy tündérálom, Szép ragyogó karácsonyfa, minden jóval meg van rakva. Nem adnak itt semmit pénzért, csak egy kicsi szeretetért. Légy azért jó: télen-nyáron, s beteljesül minden álom.   37. Boldog ünnep Karácsonyi csillag fénye a szívünknek, ragyogd be otthonunk, így boldog az ünnep. Így boldog az ünnep, és a sok művesnap, ragyogd be életünk, karácsonyi csillag.   38. Egy nagy karácsonyfa Ez az egész világ egy nagy karácsonyfa. S ahány emberi szív, mind ragyogó gyertya. Így látjuk ilyenkor, Betlehemes éjben. Így igaz a világ, a gyertyák fényében, a szívek fényében.

 

Donkó László: Leselkedő

A Mikulást egy este
a sok gyerek megleste.
Megleste. És mit látott?
Csinálta a virgácsot,
s belerakta puttonyba.
Jaj, csak tán nem azt hozza!
Nagy csizmáját krémezte,
azután meg fényezte.
Mit tett még a puttonyba,
a sok gyerek megtudta,
cipőjében mind benne
lesz is holnap reggelre.
Lesz ott minden földi jó:
arany alma, zöld dió,
csokiból lesz valahány,
a sok gyerek várja már.
Azért titkon egy este,
a Mikulást megleste...

Donkó László: Mikulás de csudás!

Mikulás, Mikulás,
mindene de csudás:
Legszebb a puttonya, ajándékból
minden jóból
ki nem fogy soha!
Mikulás, Mikulás,
mindene de csudás:
legjobb a jó szíve,
ajándéknál
dúsgazdagabb
jósággal van tele!

 

 

 

 

 

 

 

 

Dsida Jenő:

Itt van a szép karácsony

Itt van a szép, víg karácsony,
Élünk dión, friss kalácson:
mennyi finom csemege!
Kicsi szíved remeg-e?

Karácsonyfa minden ága
csillog-villog: csupa drága,
szép mennyei üzenet:
Kis Jézuska született.

Jó gyermekek mind örülnek,
kályha mellett körben ülnek,
aranymese, áhítat
minden szívet átitat.

Pásztorjátszók be-bejönnek
és kántálva ráköszönnek
a családra. Fura nép,
de énekük csudaszép.

Tiszta öröm tüze átég
a szemeken, a harangjáték
szól, éjféli üzenet:
Kis Jézuska született!

1929

 

 

 

Karácsonyi mondóka

Karácsonyi csengő vagyok,
csilingelek az ágon,
örüljetek megérkezett
Télországból Karácsony.

 

Ó, gyönyörüszép

Ó, gyönyörüszép, titokzatos éj!
Ég szemű gyermek, csöpp rózsalevél.
Kisdedként az édes Úr
Jászolában megsimul
Szent Karácsony éjjel!
Ó, fogyhatatlan, csodálatos ér!
Hópehely, ostya, csöpp búzakenyér.
Benne, lásd, az édes Úr
Téged szomjaz, ráborul,
Egy világgal ér fel!

 

Mennyből az angyal

Mennyből az angyal lejött hozzátok, pásztorok!
Hogy Betlehembe sietve menvén lássátok, lássátok.
Istennek fia , aki született jászolban, jászolban,
Ő leszen néktek üdvözítőtök valóban, valóban.
Mellette vagyon az édesanyja, Mária, Mária.
Barmok közt fekszik, jászolban nyugszik szentfia, szentfia.
El is menének köszöntésre azonnal, azonnal,
Szép ajándékot vivén szívükben magukkal, magukkal.

 

Kiskarácsony

Kiskarácsony, nagykarácsony,
kisült-e már a kalácsom?
Ha kisült már, ide véle,
Hadd egyem meg melegébe!
Jaj, de szép a karácsonyfa!
Ragyog rajta a sok gyertya!
Itt egy szép könyv ott, egy labda!
Jaj, de szép a karácsonyfa!
Béke szálljon minden házra,
Kis családra, nagy családra!
Karácsonyfa fenyőága,
Hintsél békét a világra!

 

Kis fenyőfa, nagy fenyőfa,
kisült-e már a malacka?
Ha kisült már, ide véle,
Hadd egyem meg melegébe!

 

Dicsőség

Dicsőség mennyben az Istennek!
Dicsőség mennyben az Istennek!
Az angyali seregek vígan így énekelnek:
Dicsőség, dicsőség, Istennek!
Békesség földön az embernek!
Békesség földön az embernek!
Kit az igaz szeretet a kis Jézushoz vezet,
Békesség, békesség embernek!

Pásztorok, pásztorok

Pásztorok, pásztorok örvendezve
Sietnek Jézushoz Betlehembe;
Köszöntést mondanak a kisdednek,
Ki váltságot hozott az embernek.
Angyalok szózata minket is hív.
Értse meg ezt tehát (tehát ezt) minden hü szív;
A kisded Jézuskát mi is áldjuk,
Mint a hív (hü) pásztorok magasztaljuk.
Üdvöz légy, kis Jézus, reménységünk,
aki a váltságot hoztad nékünk,
meghoztad az igazság világát,
megnyitád Szentatyád mennyországát.
Dicsőség, imádás az Atyának,
érettünk született szent fiának,
és a vigasztaló szentléleknek:
Szentháromságban az egy Istennek!

Ó szép fenyő 1.

Ó, szép fenyő, ó, jó fenyő, hűséges a te lombod!
Te zöld vagy nem csak nyáron át, de télen is, ha hó leszáll.
Ó, szép fenyő, ó, jó fenyő, hűséges a te lombod!

 

Ó szép fenyő 2.

Ó, szép fenyő, ó, szép fenyő, oly kedves minden ágad!
Ó, szép fenyő, ó, szép fenyő, oly kedves minden ágad!
Te zöld vagy, míg a nyár tüzel, és zöld, ha téli hó föd el.
Ó, szép fenyő, ó, szép fenyő, oly kedves minden ágad!
Ó, szép fenyő, ó, szép fenyő, oly kedves minden ágad!
Ó, szép fenyő, ó, szép fenyő, oly kedves minden ágad!
Te fácskád áldott ünnepén hány boldog álmot láttam én!
Ó, szép fenyő, ó, szép fenyő, oly kedves minden ágad!
Ó, szép fenyő, ó, szép fenyő, kis ágad mit súg nékem?
Ó, szép fenyő, ó, szép fenyő, kis ágad mit súg nékem?
Ki hittel él, ki nem inog, az mindig újra győzni fog!
Ó, szép fenyő, ó, szép fenyő, oly kedves minden ágad!

 

Csendes éj 1.

Csendes éj, drága szent éj,
Mindennek álma mély
Nincs fönn más, csak a drága szent pár,
Várja gyermeke alszik-e már,
Küldj le rá álmot nagy ég!
Küldj le rá álmot nagy ég!
Csendes éj!
Örvendj szív, bízva élj!
Isten gyermeke áldva néz rád,
hív az óra ,mely víg reményt ád,
Jézus a földre szállt!
Jézus a földre szállt!
Csendes éj!
Csendes éj, drága szent éj,
Pásztor nép gyorsan kélj,
Halld az angyali alleluját,
Szállj itt zengve, s a távolon át:
Üdvhozó Jézusunk él!
Üdvhozó Jézusunk él!
Csendes éj!

 

Csendes éj 2.

Csendes éj, szentséges éj!
Mindennek álma mély,
ám még éber az ájtatos pár,
fürtös Kisded ó, Téged csodál.
Ringasson égi derű...
Ringasson égi derű...
Csendes éj, szentséges éj!
Pásztor nép, nagy hír kél!
Hallod az angyali halleluját?
Visszhangzón zengi a messzi világ:
Krisztus az üdvözítő!
Krisztus az üdvözítő!
Csendes éj, szentséges éj!
Jó ember már ne félj:
Üdvvel kondul ez az óra neked!
Bájos gyermek szája nevet,
Ő az, a mennyei úr!
Ő az, a mennyei úr!

 

Nagykarácsony éjszakáján...

Nagykarácsony éjszakáján,
Jézus születése napján,
ma örvendjünk, ma vigadjunk,
ma született kis Jézusunk.
Jézus ágyán nincsen paplan,
megfázik a kis ártatlan.
A szemei könnyedeznek,
a könnyei esedeznek.
Feljött már a hajnalcsillag,
keljenek fel, kik alusznak!
Vidám szellők lengedeznek,
az angyalok énekelnek.

 

Ezüst szánkót hajt a dér

Ezüst szánkót hajt a dér hófehér határon
Deres szánon didereg, fázik a Karácsony.

Zendül a jég a tavon, amin által jönnek
Decemberi hópihén fénylik már az ünnep.

A kályhánkban láng lobog. Gyere be, Karácsony
Gyújtsd meg gyertyád, fényszóród a fenyőágon!

Melegedj meg idebent, légy vendégünk mára
Karácsonyi csillagod tedd a fenyőfánkra!

 

Ég a gyertya

Ég a gyertya ég
Sok kis gyertya ég
Jaj, de szép a karácsonyfa
Égjen soká még!

 

Jaj de pompás fa

Jaj de pompás fa,
a karácsonyfa
Nincs árnyéka, csak játéka,
jaj de pompás fa!

Minden ága ég,
gyönyörűen ég
Karácsonyfám csillog,
mint a fényes ég.

Tóth Juli: Óvodai búcsúzó

A kezünkben virágcsokor,
kis szívünkben szeretet.
Megköszönjük, azt a sok jót,
amit kaptunk tőletek.

Óvónéni, jaj de sokszor
Az öledbe vettél,
Vigasztaltál, mikor sírtam,
vagy velem nevettél.

Meseország száz csodáját
megmutattad szívesen,
Nevelgettél, tanítgattál,
türelemmel, kedvesen.

Véget ér, most mese, játék,
vár reánk az iskola!
Óvónéni, Dadusnéni,
nem feledünk el, soha!

Azt a sok jót...

Azt a sok jót, amit kaptunk
megháláni mint lehet?
Kérdezgettem a virágot,
kérdeztem a levelet.

Nem feleltek, de a virág
felém intett vidáman,
amit a szó el nem mondhat,
itt van egy szál virágban.

B.Radó Lilli - Búcsú az óvodától

Óvónénit köszönti ma
minden versünk, kis dalunk:
elbúcsúzunk, mert az ősszel
iskolába indulunk!

Búcsúzunk az óvodától
köszöntővel, énekkel.
De amit itt megtanultunk,
nem felejtjük mégsem el.

S ha lármáztunk is egyszer-egyszer
s okoztunk is néha bajt,
kérjük mégis: szeretettel
gondoljon ránk vissza majd!

Óvodának három éve

Óvodának három éve,
vidám napok szép emléke,
elbúcsúzom tőled,
itt hagylak ma végleg.

Vár már az iskola,
benne a sok új csoda:
betűvarázs, számország
kitárul a nagyvilág.

Ám a sok vidám napot
mit az óvodám adott,
elfeledni nem fogom,
ezt már biztosan tudom.

Szalai Borbála - Utólérem a bátyámat

Mi tagadás, irigyeltem
Hogy a bátyám iskolás,
Hogy őneki gyerekjáték
Az írás, az olvasás.
Csodáltam, hogy milyen szépen
Formálja a betűket,
S hiába van sok belőlük,
Ismeri a nevüket.
Úgy megy neki az olvasás,
Akárcsak a vízfolyás
Hej — gondoltam —
Mikor lesz már
Belőlem is iskolás!
S most, amikor beírattak
Iskolába az idén,
Megfogadtam: a bátyámat
Utolérem, bizony én!

Donászi Magda - Óvodától iskoláig

Egyszer régen édesanyám
megfogta a kezemet,
kicsit féltem, amikor
az óvodába vezetett.

Csodálkoztam: mennyi játék,
mennyi asztal, mennyi szék,
gyorsan múlt a legelső nap,
gyorsan futott el a hét.

Négy év telt el. Négyszer láttuk
az óvoda ablakán,
hogy zöld lombok integetnek,
vagy száraz ág van a fán.

Hanem közben úgy megnőttünk,
hogy az ágyunk kicsi már.
Mesesarok helyett holnap
az iskola padja vár!

Donászi Magda: Búcsú

Búcsúzzunk jókedvvel!
Búcsúzzunk vidáman!
Egyszer találkozunk
Majd az iskolában.

Addig arra kérem
Az új nagycsoportot:
Mackóra, babára
Viseljenek gondot.

Vízipálmánk szomjas,
Nagyon sokat iszik.
A kaktusz keveset,
Kövirózsánk kicsit.

Vigyázzatok könyvre,
Kisszékre, kiságyra!
Kedves új nagycsoport!
A viszontlátásra!

 

Takács Klára - Ovisok Búcsúja

Látjátok, én hogy megnőttem,
Iskolás lesz már belőlem!
Tanulom majd az abc-t,
Betűt írok és olvasok,
Tudni fogom, milyen az
Hogy öt meg öt az tíz!
Azért gondolok majd rátok,
Milyen jó is tinektek,
Csak játszatok, csak nevettek,
S jegyre sose feleltek!
Jövőre, ha ti is jöttök,
Ne féljetek segítek,
Megmutatom, hol a mosdó,
Tornaterem, tanári,
S az udvaron, meglátjátok,
Jókat fogunk mókázni!

Hogy is volt...

Édesanya kézen fogott
S így kísért az óvodába.
Ámulattal léptem be
A játékok birodalmába.

- De jó lesz a gyerekekkel
Csupa móka, kacagás!
Büszkén nézett rám a mama:
-A gyermekem óvodás!

- Bizony jó lesz – mondogattam
hőscincérként bátran.
Ám amikor megérkeztünk,
Csak szepegve álltam.

Aztán csak azt vettem észre,
Óvodáskor három éve,
Az első nap félénksége …
Emlék lett belőle.

Oviba már magam megyek
Vigasztalom a kicsiket.
- Ne szipogjál kiskoma,
remek hely az óvoda.

Hívogat az iskola

Hívogat az iskola
Kapuját kitárja
Kispajtásom gyere hát,
Menjünk iskolába.

Jó barátunk lesz a könyv
És a falitábla
Kispajtásom gyere hát,
Menjünk iskolába

Számolunk és olvasunk
Vidám nóta járja
Kispajtásom, gyere hát
Menjünk iskolába.

Alan Alexander Milne - Hatévesek lettünk

Egyesztendős voltam,
épp hogy elindultam.
Aztán kettő lettem,
épp megszülettem.
Három évet éltem.
Én voltam? Nem értem,
Négyesztendős múltam,
S nem volt semmi múltam.
Évem száma öt lett,
Nem volt bennem ötlet.
De most hatéves vagyok és
Okos vagyok nagyon — nagyon.
Így azt hiszem, ezt a kort már
soha — soha el nem hagyom.

Tandori Dezső: Óvodások ballagó verse

Billegünk,
ballagunk,
jó így körbejárni;
itt vagyunk,
meg
ott vagyunk:
Tessék meg-megállni.
Mint a fűben
a madár -
körülnéz
és
messze száll.

Billegünk,
ballagunk,
mindent körbejárunk;
itt vagyunk
meg
ott vagyunk:
ez volt a mi házunk.
Megszerettünk
óvoda -
nem felejtünk
el
soha!

Füleki János: Óvodások búcsúztatása

Erdők-mezők dalos madárkája
Repülj a mi kedves óvodánkra.
Kicsik voltunk mikor idejöttünk
Három évet tarisznyánkba tettünk.

A három év sok-sok vidám napja
Kísér minket el az iskolába.
Szálljon érte boldogság és béke
Óvó nénink szerető szívére.

Várkonyi Katalin: Mezei csokor

Tarka mező virágai
Lilák, sárgák, kékek
Hadd kötök most belőletek
Búcsúcsokrot szépet.


Búzavirág, pipacs, láncfű
Marad még a réten-
Búcsúzom az óvodától
Hadd búcsúzzam szépen.

 

Szűz Mária, Isten anyja

 

Szűz Mária istenanyaságának ünnepe, az Istenanya, Mária ünnepe vagy Szűz Mária, Isten anyja ünnepe Szűz Mária egyik nagy ünnepe, amelyet január 1-jén, karácsony nyolcadnapján tart a katolikus egyház. Számos országban ez a nap a fogadalmak napja.

Az ünnep a keresztény világ keleti részén korábban megjelent, mint nyugaton, de az 5. századra már elterjedt frank földön és az Ibériai-félszigeten is, s a karácsony előtti vasárnapra esett. Rómában a 7. század előtt kezdték január 1-jén ünnepelni Szűz Mária anyaságát. Január 23-án a késő középkortól a Boldogasszony menyegzője (Mária Szent Józseffel való eljegyzése) ünnepet is ünnepelték, és a két ünnepről január hónapot magyarul Boldogasszony hava néven is nevezték, ami a nép kalendáriumokban később is megmaradt.

A Mária anyaságának ünnepe helyére a 13-14. századtól egyes országokban a gyermek Jézus körülmetélésének ünnepe (más néven Jézus névadása) került át. Ez az egész katolikus egyházban elterjedtté vált, miután 1570-ben V. Pius pápa kihirdette a Római Missalét. Így ez az ünnep teljesen átvette Mária anyaságának január 1-i ünnepének helyét.

1914-ben Portugáliában ismét megszületett "Szűz Mária istenanyaságának" ünnepe, és október 11-én tartották. 1931-ben XI. Piusz pápa az egész katolikus egyház ünnepévé rendelte, és október 11. lett a napja. A második vatikáni zsinatot követően, 1974-ben VI. Pál pápa Krisztus körülmetélésének ünnepét eltávolította a liturgiai naptárból, és eredeti helyére visszakerült "az Istenanya, Mária ünnepe". A fundamentalista katolikusok viszont továbbra is október 11-én, az eredeti elnevezést ("Szűz Mária istenanyasága") használva ünnepeltek.

Az „Istenanya” elnevezés a görög Theotokosz (Istenszülő) szóból ered. A „theotokos” kifejezést Efezusban az ökumenikus zsinaton fogadták el. Ezzel kinyilvánították Jézus isteni voltát, s ebből következőleg azt, hogy Jézus szavai Isten szavai voltak. Így ha Mária Jézus anyja, ő Isten anya,

 

 

 

 

 

 

 

Élt Magyarországon, állítólag IV. Béla idejében egy szentéletű pap, aki egyébként a királyné káplánja volt. Mint mondják, Istennek jámbor szolgája, 33 éven át megtartóztatta magát a hústól és keményen böjtölt, egyszer evett napjában. Imádságaiban állandóan azért könyörgött, hogy emberalakban láthassa Jézust. Egyszer éjszakai álmában megjelent Isten angyala és meghagyta neki, hogy készíttessen egy köntöst a Megváltó számára, mert könyörgése meghallgatásra talált, és a köntösre szüksége lesz a kis Jézusnak. A pap ugyanis inkább gyermekkorában, mint szenvedésében szerette volna szemlélni az Üdvözítőt. Ezért kék selyem köntöskét varratott, és mise idején az oltárra helyezte. Miután az átváltozás szavait elsuttogta és a kenyér Krisztus testévé lett: az ostya a kis Jézus látható testévé változott, és a köntösébe öltözött. A pap elragadtatásban mintegy három óra hosszáig gyönyörködött a kis Jézusban, addig, amíg a Kisded vissza nem ment a szentostya fogságába. A köntöske ottmaradt az oltáron. A királyné, aki szintén jelen volt ezen a csodálatos miseáldozaton, nem tudta mire vélni a hosszú késlekedést. A papot magához hívatta, aki némi vonakodás után elmesélte kiváltságos élményét. A királyné azonnal nagy tiszteletben részesítette és a királyi kincstárba vitette a szent köntöst.

Múlnak az évek. Egyszer Béla király nehéz helyzetében a német lovagrend nagymesterét hívta segítségül a pogányok ellen. Az ellenséget közös erővel le is győztek. A király szabad választást engedett kincseiből, de a nagymester egyedül a köntöskét kérte jutalmul. Béla király nem akart a köntöstől elválni, de háládatlannak sem szeretett volna látszani, ígéretét megszegni. Éppen ezért a köntös bal ujját levágta és ezt megtartotta magának, a többit, tehát a nagyobb részt, meg odaajándékozta. A nagymester szép ládikát készíttetett és egyik hű szolgájával elküldte húgának, aki Kölnben fehérapáca volt, de nem árulta el, hogy mi van benne. A nagymester közben meghalt, később húga is követte a sírba.

A szekrényke tálán örökre megőrizte volna titkát, ha a legenda szerint mintegy százötven év múlva, 1412 körül az Aachent járó magyar búcsúsok nem kérdezősködnek a szent ereklye után, amelyet tudomásuk szerint a Fehérapácák klastromában őriznek. Hosszas keresgélés után meg is találták a szekrényt, amely öt lakattal volt lezárva. A magyarok tehát igazat mondtak. Amikor felnyitották, ott volt a köntös, bal ujja is hiányzott, amelyet Béla király később leánya, Boldog Margit kolostorának ajándékozott. A magyarok azután is, amikor a hazai ereklye a török időkben eltűnt, hét évenként ismétlődő aacheni zarándoklataik során nagy áhítattal tisztelték a köntöskét. Gyertyát ajánlottak föl neki, amelyet bizonyos ünnepnapokon meggyújtottak a tiszteletére. A lecsorduló viaszt az apácák gondosan összegyűjtötték, és a legközelebbi zarándoklat alkalmával átadták a magyar búcsúsoknak, akik szentelményként hozták magukkal haza.^*

 Forrás :Bálint Sándor

 

 

Vízkereszt

 

A vízkereszt, más néven háromkirályok vagy epifánia egy keresztény ünnep, amelyet általában január 6-án ünnepelnek, ám a római katolikus egyházban sok helyen a legközelebbi vasárnapra tolják el az egyházi ünneplését. A nyugati kereszténység minden évben ekkor emlékezik meg a napkeleti bölcsekről, Gáspárról, Menyhértről és Boldizsárról. Ezeknek a neveknek mind január 6-án van a névnapja. A keleti keresztény egyházak Jézusnak a Jordán folyóban Keresztelő Szent János által való megkeresztelkedését ünneplik ezen a napon. (Egyes keleti keresztény egyházak január 6-a helyett január 19-én tartják.) Vízkereszt ünnepe a „karácsonyi tizenketted” (tizenkét napos ünneplés) utolsó napja és a farsang kezdete

Az epifánia a görög epiphaneia, επιφάνεια szóból ered, amelynek jelentése „megjelenés” (a φάινω „megjelenni, feltűnni” igéből). Ezen a napon a nyugati egyházakban három eseményt ünnepelnek: a napkeleti bölcsek vagy más néven háromkirályok (Gáspár, Menyhért és Boldizsár) látogatását a gyermek Jézusnál, Jézus gyermekkorát a Jordán folyóban történt megkeresztelkedéséig, valamint az általa véghezvitt első csodát a kánai menyegzőn. Jézus megkeresztelkedésének emlékére a katolikus templomokban vizet szentelnek, s ebből a hívek hazavihetnek valamennyit.

 

 

 

Hamvazószerda

 

 

A hamvazószerda a farsangi időszak utáni első nap, a húsvét ünnepét megelőző 40 napos nagyböjt kezdete.

Neve onnan származik, hogy az őskeresztények vezeklésként hamut szórtak a fejükre, ez a a 12. századtól az egyházi szertartás része lett (hamvazkodás).

Az ókereszténység idején a mezítlábas, zsákruhába öltözött nyilvános bűnösöket a püspök a templomba vezette, majd miután a bűnbánati zsoltárokat elimádkozták, fejükre hamut hintett, és kiutasította őket a templomból. A kiutasítottaknak egészen nagycsütörtökig tilos volt a templomba belépniük.

Hamvazószerdán szentelt hamut hintettek a hívők fejére, homlokára, az alábbi mondattal: „Emlékezzél meg ember arról, hogy porból vagy és porrá leszel, a porba visszatérsz.”

0. Orbán pápa 1091-ben rendelte el, hogy a papok minden keresztény homlokát hamuval kenjék meg ezen a napon, ez a szokás a katolikusoknál mindmáig fennmaradt. A templomban a mise után a pap az előző évi szentelt barka hamuját megszenteli, s azzal rajzolja a keresztet a hívek homlokára. A hamuval hintés ősi jelképe a bűnbánatnak, mivel a hamu az elmúlásra, a halálra figyelmezteti az embert.

0.  

A nagyböjt (latin neve: Quadragesima) a húsvét előtti negyven napos előkészületi időszak, ami hamvazószerdával kezdődik a keresztény egyházi naptárban. Jézus Krisztus negyven napi böjtölésére, szenvedésére és kereszthalálára emlékeztet. Az erre az időszakra eső hat vasárnap nem számít bele a negyven napba, nem része a böjtnek, mert minden vasárnap Krisztus feltámadásának emlékünnepe. Az időszak liturgikus színe: a lila. Utolsó hete a virágvasárnappal kezdődő nagyhét.

A nagyböjt kezdetét megelőző háromhetes időszak a böjtelő, vasárnapjainak neve (húsvéttól számított hozzávetőleges távolságukról): hetvened, hatvanad és ötvened vasárnapja. A nagyböjti időszakra eső vasárnapok nagyrészt introitus zsoltáruk első soráról kapták latin nevüket:

1. Invocavit („Hozzám kiált…”)

2. Reminiscere („Emlékezzél…”)

3. Oculi („Szemeim…”)

4. Laetare („Örvendezz…”)

5. Judica („Ítélj meg…”)

6. Palmarum („Pálmák…” – virágvasárnap)

Lényege a lelki megtisztulás, péntekenkénti böjt, felkészülés a keresztények legnagyobb ünnepére, a húsvétra. Különböző szertartásokkal találkozhatunk ilyenkor az Egyházban. Régen a hittanulók (katekumenek) ekkor készültek fel a keresztség felvételére, ekkor ismerkedtek a hittételekkel, Jézus életével. Húsvét vigíliája (Nagyszombat éjjel) keresztelték meg a katekumeneket, de minden évben csak ezen a napon kereszteltek az ókorban. Sok keresztény közösségben az egész időszakban nem hangzik fel az istentiszteleteken az alleluja.

A pálma a győzelem és a diadal jelképe. Ezért az ünnep neve több nyelven pálmavasárnap (latin nyelven Dominica palmarum, németül Palmsonntag, olaszul Domenica delle Palme stb.). Mivel az európai országok többségében nincsenek pálmák, az ünnepléskor a pálmaágakat itt gyakran tiszafa, fűzfa vagy más fák ágaival helyettesítették. Az ünnepet például angol nyelvterületen ezért Yew Sunday („tiszafavasárnap”) vagy egyszerűen Branch Sunday („ágvasárnap”) neveken is ismerik.

 

Virágvasárnap a húsvét előtti vasárnap neve, a nagyhét kezdete a keresztény ünnepkörben.

Ezen a napon vonult be Jézus Jeruzsálembe kereszthalála előtti vasárnapon. Az ókorban szokás volt a Közel-Kelet országaiban, hogy az arra méltó személyek útját valamilyen módon befedjék. Mind a négy evangélium szerint az emberek magadták Jézus Krisztusnak ezt a tiszteletet. Máté, Márk és Lukács apostolok szerint a felsőruháikat az útra terítették és gallyakat vágtak a fákról, János az egyedüli, aki pálmaágakról számol be.

A keresztény kultúra országaiban ez kiemelten fontos ünnep, melynek hagyományára gazdag népszokáskincs épült.

A nyugati keresztény egyházak liturgiájában e kiemelten fontos dátum mindig a március 15. és április 18. közti valamelyik vasárnapra esik. A katolikusoknál a nagyböjt utolsó, legfontosabb hetének kezdete: a napján a templomban barkaszentelést (a magyar néphagyomány szerint rontás, betegség, vihar, jégeső ellen), barkás bevonulást vagy körmenetet szoktak tartani.[1]

 

 

 

Jézus bevonulása a palermói Capella Palatina mozaikján

 

 

Nagycsütörtök a keresztény hagyomány szerint az utolsó vacsora napja, amikor Jézus a Getsemáné-kertben búcsút vett tanítványaitól és felkészült az áldozatra. Jézus valószínűleg Széder-esti lakomát tartott az Egyiptomból való szabadulás emlékére. Szeretete jeléül megmosta tanítványai lábát. A Nagyhét ünnepeinek sorában a nagycsütörtök a gyász napja, ezért csütörtök estétől szombat estéig nincs harangozás. Nagycsütörtökhöz köthető az Eucharisztia megalapítása.

Az utolsó vacsora, (Leonardo da Vinci)

 

Nagycsütörtök

 

 

Jézus Krisztus szenvedésének és feltámadásának szent három napja az utolsó vacsora miséjével kezdődik. Az utolsó vacsorán történt az Oltáriszentség és a papi rend szentségének alapítása.

A székesegyházakban nagycsütörtök délelőtt a püspök papjaival együtt ünnepélyes misét mutat be, amelyen megszenteli a keresztelésnél, bérmálásnál, betegek keneténél, templomszentelésnél használatos szent olajakat, illetve krizmát. Régen ezen a napon történt a bűnösök visszafogadása.

Az esti szentmise, az utolsó vacsora miséje a szenvedésre induló Jézus búcsúja övéitől. Jézus Krisztus ekkor adta át búcsúajándékait: szeretetének jelét a lábmosásban, Testének és Vérének szentségét, a papi átváltoztató hatalmat, s mintegy végrendeletül elmondta búcsúbeszédét és főpapi imáját egyházáért.

A misében a glória után a harangok megszólalnak, de azután elnémulnak a nagyszombati vigília glóriájáig, s helyüket a fakereplők foglalják el. E némaság a Krisztus kínszenvedésekor elnémult apostolok félelmét és a gyászt jelképezi. A mise végeztével az Oltáriszentséget ünnepélyesen az e napokra fenntartott őrzési helyre viszik és a húsvéti vigíliamise áldoztatásáig ott őrzik. Ezután következik az oltárfosztás.

A nap szertartásához tartozik a sötétzsolozsma elimádkozása is. Az oltárra helyezett gyertyatartón minden zsoltárvers után eloltanak egy gyertyát. A gyertyák kioltása az ószövetségi próféták megölését és a szenvedő Krisztust magára hagyó tanítványok hűtlenségét jelképezi.

 

Nagypénteken az egyházban nincs mise, mert ezen a napon maga Jézus, az örök főpap mutatja be az áldozatot. Téves és kerülendő kifejezés a csonka mise. Nagypénteken igeliturgia van, áldoztatással. A pap a szertartást piros öltözékben végzi – a piros a vértanúság liturgikus színe. A papság és a segítők teljes csendben vonulnak be a templomba, s az üres oltárszekrény (tabernákulum) előtt arcra borulnak. Ezt követi az igeliturgia: az olvasmány Isten szenvedő szolgájáról szól, majd a szentlecke után János evangéliumából olvassák fel Jézus szenvedéstörténetét, a passiót. Ezután következnek ünnepélyes formában az egyetemes könyörgések. Majd körmenetben behozzák a keresztet, amely előtt tisztelegve minden hívő kifejezheti háláját és imádatát a megfeszített Krisztus iránt. Az igeliturgiát áldoztatás követi, a nagycsütörtöki misén konszekrált kenyérrel. A szertartást egyszerű könyörgés zárja, nincs áldás, nincs elbocsátás.

 

Nagyszombat a húsvéti örömünnep kezdete. Este kezdődik az ünnep a tűzszenteléssel (ez a VIII. századból eredő pogány szertartás), ezt követi a keresztvíz-szentelés majd a vigília (éjjeli) mise, ez már a feltámadást ünnepli.

 

A húsvét a keresztények legfontosabb ünnepe, de a tavaszvárás, a tavasz eljövetelének ünnepe is, amelyet március vagy április hónapban (a Hold állásának megfelelően) tartanak.[1] A Biblia szerint Jézus – pénteki keresztre feszítése után – a harmadik napon, vasárnap feltámadt. Helyettesítő áldozatával megváltotta minden ember bűnét, feltámadásával pedig győzelmet aratott a halál felett. Az eredetileg zsidó ünnep (héber nyelven pészah) az egyiptomi fogságból való szabadulás ünnepe volt. A húsvét egybeesik a tavaszi napéjegyenlőség idején tartott termékenységi ünnepekkel is, amelynek elemei a feltámadás, az újjászületés.

Piero della Francesca: Krisztus feltámadása

---

Virágvasárnap szerepe, hogy bevezesse a szent háromnap liturgiáját. Egyben a nagyböjti előkészület csúcspontja is, mert a Jeruzsálembe való megérkezést jelenti. Ezen a napon a pap a vértanúságot jelképező piros ruhát vesz fel. A misén Máté, Márk, Lukács evangéliumából olvassák fel a passiót, meghatározott rendben, minden évben másikat.

A nagyhéten hétfőn, kedden és szerdán nincs különösebb szertartás.

Nagycsütörtök [szerkesztés]

Bővebben: Nagycsütörtök

Nagycsütörtök az utolsó vacsora emléknapja, az Eucharisztia (oltáriszentség) alapításának ünnepe. Ilyenkor a székesegyházakat kivéve minden templomban csak egy mise van, az esti órákban. Tilos bármilyen más mise.

A székesegyházban délelőtt van az úgynevezett Krizmaszentelési mise. Ezen a misén az adott egyházmegye összes papjának rész kell vennie. Itt megújítják papi fogadalmunkat, valamint a püspök megáldja és megszenteli az azt követő évben használt szent olajokat és a krizmát. Háromféle szent olaj van, amit meghatározott szertartásban használnak:

0. Keresztelendők olaja

0. Betegek kenete

0. Krizma (Balzsammal kevert faolaj, kereszteléskor, bérmáláskor, papszenteléskor és templomszenteléskor használják.)

A nagycsütörtöki esti misén a pap az örvendezést, ünneplést jelentő fehér ruhában van. Az orgona szól, egészen a Dicsőség a magasságban Istennek… kezdetű himnuszig, ami alatt szólnak a harangok, és a csengők is. Utána húsvét vigiliájáig se az orgona, se a csengő nem szól. („A harangok Rómába mentek…”) Ez jelképezi, hogy senki nem szólt Jézus mellett. A prédikáció után (ahol megtartják) a lábmosás szertartása jön. Ennek hagyománya a Bibliában található, Jézus az utolsó vacsorán megmosta tanítványai lábát. A mise után következik az ún. oltárfosztás. Ez jelképezi, hogy Jézust megfosztották ruháitól. Ennek nincs szertartása, csendes. A mise után általában a templomokban virrasztást szoktak tartani, mondván Jézus tanítványai elaludtak.

Nagypéntek

Ezen a napon nincs mise. Téves és kerülendő kifejezés a „csonka mise”.

Nagypénteken Igeliturgia van, áldoztatással. A pap a szertartást piros vagy lila öltözékben végzi. A papság és a segítők teljes csendben vonulnak be a templomba, s az üres oltárszekrény (tabernákulum) előtt leborulnak. Ezt követi az Igeliturgia: Isten szenvedő szolgájáról szól az olvasmány, a szentlecke, és János evangéliumából olvassák fel a passiót. Ezután jön az évente egyszeri tisztelgés a kereszt előtt, a Kereszthódolat. Az igeliturgia teljes csendben áldoztatással ér véget. Nincs áldás, nincs elbocsátás.

 

 

 

 

 

 

 

Nagyszombat

 

Húsvéti gyertya

Ezen a napon napközben semmilyen szertartás nincs, a „nagyszombati liturgia” kifejezés téves. A katolikus időszámításban (ősi zsidó alapokra hagyományozva) szombat este a sötétedés után már vasárnap van, ezért a szombat esti misét vasárnap vigíliájának nevezik. Húsvét vigíliája az év legszebb, de legbonyolultabb szertartása. A pap az öt részből álló szertartást fehér öltözékben végzi.

0. Fényliturgia

   Ekkor történik a tűz megáldása, majd arról a húsvéti gyertya meggyújtása. A húsvéti gyertya (minden résztvevőnél van) jelképezi a feltámadt Jézust. A templomba való bevonulás után énekli a pap a húsvéti öröméneket.

0. Igeliturgia

   Az Igeliturgiában kilenc olvasmány található. Hét az ószövetségből, egy szentlecke, és az evangélium, ebből legalább három ószövetségit és az evangéliumot fel kell olvasni. A Szentlecke előtt megszólal az orgona, harangok és a csengők is, amik nagycsütörtök óta hallgatnak. A Szentlecke után felhangzik az alleluja (az örvendezés éneke), ami egész nagyböjtben nem szerepelt a liturgiában. A prédikáció után a keresztségi igék megújítása következik.

0. Keresztségi liturgia

   Ha vannak keresztelendők, akkor itt történik meg a keresztelés. Ez is ősi hagyomány, mivel régen mindig húsvét vigíliáján keresztelték meg a jelölteket. Megáldják a keresztkutat és a szenteltvizet.

0. Eukarisztia liturgiája

   Innen a mise a hagyományos rend szerint folytatódik, de sokkal ünnepélyesebben.

0. Körmenet

   Ez nem tartozik szervesen a vigíliához. Lehet körmenetet tartani a mise végén, ezzel „hirdetni a világnak”, hogy feltámadt Krisztus.

Húsvéti szimbólum - hímes tojás

 

Húsvéti népszokások

 

Húsvéti locsolóversek

Ákom-bákom, berkenye,
Szagos húsvét reggele.
Leöntjük a virágot,
Visszük már a kalácsot.
       
   
Kelj fel párnáidról, szép ibolyavirág!
Nézz ki az ablakon, milyen szép a világ!
Megöntözlek szépen az ég harmatával,
Teljék a tarisznya szép, piros tojással!
       
   
Nyalka legény vagyok,
Lányokhoz indulok,
Mert ma minden lánynak
Rózsavizet hozok.
Megöntözöm őket,
Mint a virágokat,
Nem venném lelkemre,
Hogy elhervadjanak.
Ám e fontos munkám
Ingyen nem tehetem,
Cserébe a hímes tojást
Sorra ide kérem.
       
   
Korán reggel útra keltem,
Se nem ittam, se nem ettem.
Tarisznya húzza a vállam,
Térdig kopott már a lábam.
Bejártam a fél világot,
Láttam sok-sok szép virágot.
A legszebbre most találtam,
Hogy öntözzem, alig vártam.
Piros tojás, fehér nyuszi,
Locsolásért jár egy puszi.
       
   
Én még kicsi vagyok,
Verset ezért nem is tudok,
De majd jönnek a nagyok,
Aztán majd mondanak azok.
       
   
Locsolni jöttem, nem titkolom,
Szép szokás ez, úgy gondolom.
Múljon vizemtől a téli álom,
Bizony most én ezt kívánom.
Ha a hatása múlik is esztendőre,
Ígérem, itt leszek jövőre.
S nem adok az illendőre,
Locsolok kérdezés nélkül, nyakra, főre.
       
   
Rózsavíz a kezembe,
Hadd öntsem a fejedre!
       
       
Van nálam egy kis pacsuli,
Leloccsintom magát.
Ha egy kicsi mázlija van,
Szereti a szagát.
       
   
Sivatagban él a teve,
locsolkodni jöttem, he-he.
       
   
Én kis kertész legény vagyok,
Magam után szagot hagyok.
       
   
Zöld erdőben jártam
Kék ibolyát láttam.
El akart hervadni
Szabad-e locsolni?
       
   
Én kis kertész legény vagyok,
Rózsavízzel locsolkodok.
Úgy locsolom a lányokat,
Mint kertész a virágokat.
       
   
Zöld erdőben jártam,
Elszállott egy sirály,
Locsolkodni jöttem,
Hö, király!
       
   
Ajtó mellett állok,
Piros tojást várok.
Ha nem adják párjával,
Elszökök a lányával!
       
   
Harangoznak húsvétra,
Leszakadt a tyúklétra:
Kezdődik a locsolás -
Nekem is jut egy tojás.
       
   
Húsvét másodnapján
az jutott eszembe,
Locsolóvizet vegyek a kezembe.
Megöntözzek vele
egy árva ibolyát,
És cserébe kapjak érte
egy hímes tojást.
       
   
E háznak van rózsabokra,
megöntözném, hogy virulna.
A kis kertész fáradsága,
egy pár tojás a váltsága.
       
   
Életadó vizet hoztam,
Rádöntöm az összeszt mosztan.
       
   
Öntözzük, öntözzük,
Hadd legyen frissecske!
Így lesz a leányból
Szép, piros menyecske!
       
   
Locsolhatok?
Szomjas vagyok!
       
   
Korán reggel felébredtem, messze-messze jártam,
Tündérország kiskertjéből rózsavizet hoztam.
Na, te kislány, megöntözlek, ma van húsvét napja,
Tündököljön a két orcád, mint a piros rózsa.
Az illatos rózsavíztől megnőnek a lányok,
Zsebemben is elférnek a piros tojások.
       
   
Rózsa, rózsa, szép virágszál,
Szálló szélben hajladozzál!
Napsütésben nyiladozzál,
Meglocsollak, illatozzál!   
Kinyílt az ibolya húsvét hajnalára,
Csepegjél, rózsavíz erre a kislányra.
Rózsavíztől, majd meglátod, szép és ügyes leszel,
Ugye, kislány, a zsebembe piros tojást teszel?
     Vajda Marietta   

   
Büdös ez a kölni,
Szabad-e fröcskölni?
       
   
Kertekbe bementem,
nefelejcseket csentem.
Settenkedtem csendesen,
nem neszeztem egyet sem.
De egy helyen rettenetest tettem,
s egy fergetegeset szellentettem.
Ez lett vesztem, megleptek,
s emberesen elvertek.
Nefelejcsem elveszett,
kerek fejem berepedt.
Egyebet nem tehetek,
ezzel keresem fel kegyedet:
Megpermetezhetem-e fejedet/begyedet?
       
   
Mosolyog a napsugár,
mosolyog az ég is,
locsolkodok, tojást kapok,
s mosolygok majd én is.
       
   
Húsvét hétfő reggelén mosolyog az ég is,
Adjatok egy fél decit, mosolygok majd én is.       

   
Belvárosban jártam,
Nagy tömeget láttam.
Nem akart oszolni,
Szabad-e locsolni?
       
   
Falu végén templom,
Locsoljak-e? Nemt'om.
Falu végén megint templom,
Locsoljak-e? Megint nemt'om.
       
   
Józsi vagyok, szép és laza
Locsoljak vagy menjek haza?
       
   
E szép házba nyitottam,
Nefelejcset találtam.
Nem hagyhatom hervadni,
Meg szabad-e locsolni?
       
   
Messze földön jártam,
Szép harmatos reggel,
Aranytündér kútvizéből
Vizet merítettem.
Aranytündér kútvizével
Öntözgetni járok,
Olyan szagos, mint a rózsa,
Gyertek ti is, lányok!
       
   
Felnézek az égre,
a versemnek vége.
       
   
Zöld erdőben nem jártam,
Kék ibolyát nem láttam.
Nem akart hervadni,
Nem-e kell locsolni?
       
   
Én verset nem tudok,
azt mondjanak a kicsik,
én csak azért jöttem,
hogy igyak egy kicsit.
       
   
Egy gondolat bánt engemet:
Elfeledtem a versemet.
       
   
Zöld a moha, zöld a páfrány,
Meglocsollak, házisárkány.
       
   

 

Weöres Sándor: Buba éneke Ó ha cinke volnék, Útra kelnék, Hömpölygő sugárban Énekelnék- Minden este Morzsára, buzára Visszaszállnék Anyám ablakára. Ó ha szellő volnék, Mindig fújnék, Minden bő kabátba Belebújnék - Nyári éjen, Fehér holdsütésben Elcsitulnék Jó anyám ölében. Ó ha csillag volnék Kerek égen, Csorogna a földre Sárga fényem- Jaj, de onnan Vissza sose járnék, Anyám nélkül Mindig sírdogálnék. Ágh István: Virágosat álmodtam Édesanyám, virágosat álmodtam, napraforgó virág voltam álmomban, édesanyám, te meg fényes nap voltál, napkeltétől napnyugtáig ragyogtál. Kuczka Péter: Anyám keze Az én kezem még fehér, mint a kenyér béle, mind a kettő belefér, Anyám tenyerébe. Barna az ő tenyere, mint a kenyér héja, puhán simogat vele, arcom simogatja. Este, ha a lámpa ég, s mégsem látja senki, barna, jóságos kezét, kötényébe ejti. Szeme nagyon messze néz és a lámpa fénye, mint az édes, sárga méz, csorog szép kezére. Vass-Várkonyi: Piros rózsa, fehér rózsa Piros rózsa, fehér rózsa egy csokorba összefogva, karjaimban alig fér el, alig győzöm öleléssel. Vedd el tőlem, édesanyám, harmat csillag bársony szirmán. Nap csókolta, szél ringatta, kicsi lányod szívből adja. Létay Lajos: Édesanyámnak Ha csak egy virág volna, én azt is megkeresném. Ha csak egy csillag gyúlna, fényét idevezetném. Ha csak egy madár szólna, megtanulnék hangján. Ami csak szép s jó volna, édesanyámnak adnám. Beney Zsuzsa: Anya dúdolja Azt kérdezed tőlem hogyan vártalak? Mint az éjszakára fölvirrad a nap, mint a délutánra jön az alkonyat, mint ha szellő jelzi a förgeteget- ezer pici jelből tudtam jöttödet. Mint tavaszi reggel a nap sugarát, fagyos téli este jégcsap illatát, mint az alma ízét, tejet, kenyeret- pedig nem is láttalak még, úgy ismertelek. Mint a fény az árnyat, záport a virág, mint patak a medrét, madarat az ág, mint sóhajos nyári éjjel a fák az eget- mindenkinél jobban téged így szerettelek. Osvát Erzsébet: Meséltél és meséltél Velem voltál örömömben, velem voltál bajban, velem voltál, ha sírtam, velem, ha kacagtam. Meséltél és meséltél igazakat, szépet, kívántam, hogy a meséd sose érjen véget. Mit adtam én cserébe? Te azt sose kérted, de talán a két szemem elárulta néked. Fecske Csaba: A nagymamánál A nagymamánál jó, csak ott jó igazán. A nagymamának sok keze van, de ez igaz ám! Egyik kezével főz, a másikkal mosogat, a harmadikkal fejemen egy dudort borogat. A nagymamánál jó, mert ott van nagyapa, aki a mezőről tücsökszavú estét hoz haza. Donkó László: Anyák napján Köszöntelek anyám lila orgonával, rózsafavirággal, tuli-tulipánnal. Köszöntelek anyám édes gyermekszóval áldjon meg az élet minden széppel, jóval! Könnyet sose ejtsél, mosoly legyen szádon, hisz te vagy a legjobb nékem a világon! Köszöntelek anyám lila orgonával, rózsafavirággal, tuli-tulipánnal. Donászy Magda: Ajándék Színes ceruzával rajzoltam egy képet, anyák napján reggel, Édesanyám néked. Lerajzoltam én egy aranyos madarat, aranyos madárra aranyos tollakat. Elkészült a madár, nem mozdul a szárnya… Pedig hogyha tudna, a válladra szállna. Eldalolná csöndben tenéked egy dalban, amit anyák napján mondani akartam. Donászy Magda: Édesanyámnak Te vagy a nap fenn az égen. Én kis virág meseréten. Ha nem lenne nap az égen, nem nyílna ki a virág. Virág nélkül de szomorú lenne ez a nagy világ. Nagyanyónak Édes-kedves Nagyanyókám! Anyák napja van ma! Olyan jó, hogy anyukámnak is van édesanyja. Reggel mikor felébredtem az jutott eszembe, anyák napján legyen virág mind a két kezembe. Egyik csokrot neked szedtem, odakünn a réten, Te is sokat fáradoztál évek óta értem. Kimostad a ruhácskámat, fésülted a hajamat, jóságodat felsorolni kevés lenne ez a nap. Köszönöm, hogy olyan sokat fáradoztál értem, és hogy az én jó anyámat felnevelted nékem. Móra Ferenc : Anyának Álmomban az éjszaka aranykertben jártam. Aranykertben aranyfán aranyrigót láttam. Aranyrigó énekét a szívembe zártam. Ahány levél lengedez szélringatta ágon, ahány harmatcsepp ragyog fűszálon, virágon Édesanyám, fejedre annyi áldás szálljon. B. Radó Lili: Köszöntő anyák napjára Réges régen készülődünk erre a nagy napra hiszen ma van az esztendő legeslegszebb napja. Hajnal óta anyut lessük, Ébred-e már? Hív-e? Neki van a világon a legeslegjobb szíve. Bizony nincs a naptáraknak mosolygósabb napjuk, szobáját ma virágokkal telis-teli rakjuk. Amit érzünk, amit szólnánk vidám dalba öntjük, Édesanyát énekszóval szívből felköszöntjük. Veres Csilla: Neked álmodom anyu Neked álmodom anyu a napnak sugarát lágy tavaszi szélben az aranyszínű ruhát. Neked álmodom az égbolt gyöngyeit mint fürge tündérek aprócska könnyeit. Elhozom neked anyu a hulló csillagot zsendülő mezőkről az édes illatot. Elhozom én onnan méhecskét, virágot s megálmodom neked az egész világot. Az édesanya Nincsen a gyermeknek Olyan erős vára, Mint mikor az anyja Őt karjaiba zárja. Nincsen őrzőbb angyal Az édesanyánál, Éberebb csillag sincs Szeme sugaránál. Nincs is annyi áldás Amennyi sok lenne, Amennyit az anya Meg ne érdemelne. Ámon Ágnes: Anyák napjára Ébresztem a napot, hogy ma szebben keljen. Édesanyám felett arany fénye lengjen. Ébresztem a kertet, minden fának ágát, Bontsa ki érette legszebbik virágát. Ébresztem a rigót s a vidám cinegét, dalolja mindegyik legszebbik énekét. Ébresztem a szívem, forróbban dobogjon, az én Édesanyám mindig mosolyogjon! Mentovics Éva: Elmesélem, hogy szeretlek Mikor járni tanítottál, lehajoltál hozzám. Azt súgtad, hogy: drága kincsem… s megcsókoltad orcám. Ölelgettél, cirógattál, ápoltad a lelkem. Kedves szóval terelgettél - bármi rosszat tettem. Oly sok éjjel virrasztottál kívánságom lesve. Álmot hozó meséd nélkül sose múlt el este. Beszédre is tanítottál - szívesen mesélek. Elmesélem e szép napon, hogy szeretlek téged. Ahogyan a barna mackók szeretik a mézet, Édes, drága jó Anyácskám úgy szeretlek téged. Devecsery László: Édesanyámnak Napraforgó fényre fordul, én tehozzád szólhatok: Édesanyám! Hozok néked messzi-égről csillagot. Ám, ha őket el nem érem, a szemedet keresem, belenézek és megértem: mily nagy kincs vagy énnekem. Fénylőbb, szebb a csillagoknál, minden égi ragyogásnál, az, amit én tőled kaptam: e szépséges nagy titok, HOGY A GYERMEKED VAGYOK!	Károlyi Amy: Nagyon kis fiúk dala Anya kezét fogni jó, száraz és meleg. Kerül árok és gödör, ha vele megyek. Anya kezét fogni jó, hogyha kutya jön, anya kicsit mosolyog, a kutya köszön. Anya kezét fogni jó, hogyha hull a hó. Egy szavára elkerül minden hógolyó. Kék köténye az öböl, én meg a hajó. Hajózik a képzelet, alszik a hajó. Nadányi Zoltán: Anyu Tudok egy varázsszót, ha én azt kimondom, egyszerre elmúlik, minden bajom, gondom. Ha kávé keserű, ha mártás savanyú, csak egy szót kiáltok, csak annyit, hogy anyu! Mindjárt porcukor hull kávéba, mártásba, csak egy szóba kerül, csak egy kiáltásba. Keserűből édes, rosszból csuda jó lesz, sírásból mosolygás, olyan csuda-szó ez. "Anyu! Anyu! Anyu!" hangzik este-reggel, jaj de sok baj is van, ilyen kis gyerekkel. "Anyu! Anyu! Anyu!" most is kiabálom, most semmi baj nincsen, mégis meg nem állom. Csak látni akarlak, anyu fényes csillag, látni, ahogy jössz, jössz, mindig jössz, ha hívlak. Látni sietséged, angyal szelídséged, odabújni hozzád, megölelni téged. Pákolitz István: Anyámnak Hogyha virág lennék, ölelnék jó illattal; Hogyha madár lennék, dicsérnélek zengő dallal; hogyha mennybolt lennék, aranynappal, ezüstholddal, beragyognám életedet csillagokkal. Virág vagyok: ékes piros szirmú, gyönge rózsaág; madár vagyok: fényes dalt fütyülő csöpp rigócskád; eged is: szépséges aranynappal, ezüstholddal, beragyogom életedet csillagokkal. Iványi Mária: Nagyanyónak Halkan, puhán Szirom pereg Simogatja öreg kezed. Piros szegfű Halvány rózsa Téged köszönt Nagyanyóka. Tordon Ákos: Anyák napi mondóka Anyukám, anyukám, találd ki, Hogy az én nagy kincsem ugyan ki? Ki más is lehetne, ha nem te. Ültess hát, gyorsan az öledbe. József Attila: Mama Már egy hete csak a mamára gondolok mindíg, meg-megállva. Nyikorgó kosárral ölében, ment a padlásra, ment serényen. Én még őszinte ember voltam, ordítottam, toporzékoltam, Hagyja a dagadt ruhát másra. Engem vigyen föl a padlásra. Csak ment és teregetett némán, nem szidott, nem is nézett énrám s a ruhák fényesen, suhogva, keringtek, szálltak a magosba. Nem nyafognék, de most már késő, most látom, milyen óriás ő- szürke haja lebben az égen, kékítőt old az ég vizében. Anyák napjára Bokrétát kötöttem Jó anyám napjára, Örül a bokrétám Minden egyes szála. S azt mondatja velem Illatos virágom: Legyen áldás az én Édes jó anyámon. Anyámnak/Nagymamámnak Virágot kerestem Pirosat, fehéret, Bokrétába kötöm S odaadom néked. Nem is kivánok én Érette egyebet Csak édesanyámat (csakhogy nagymamámat) Az Isten tartsa meg. Donkó László: Édesanyám Édesanyám tulipánfa, édes-kedves minden ága. Egyik ága édes lelke, hogyha sírnék, átölelne. Másik ága kedves karja, lázas testem betakarja. Édesanyám tulipánfa, engem ölel minden ága. Azért mert szerettek, jöttem a világra. S lettem új fény, csillag, szülők boldogsága. Szeressetek engem igaz szeretettel! A kincsetek vagyok, pici kincs, de Ember! Anyák napján reggel, mikor a nap felkel, Nagyanyókám elé állok, sok-sok szeretettel. Amíg mesét mondtál, kötöttél, horgoltál, Te az egész családunknak édesanyja voltál. Anyák napján reggel, mikor a nap felkel Nagyanyókám elé állok, sok-sok szeretettel. Donászy Magda: Anyák napján Tavaszodik, kis kertemben kinyílik a tulipán. Ragyognak a harmatcseppek anyák napja hajnalán. Kinyílott a bazsarózsa, kék nefelejcs, tulipán, neked adom anyák napján, édes-kedves anyukám. Csanádi Imre: Mi van ma, mi van ma? Mi van ma, mi van ma? Édesanyák napja. Pár szál virág a kezemben: édesanyám kapja. Azt is azért adja, aki szorongatja: Édesanyám, édesanyám jó szívvel fogadja! Öntözgetem Öntözgetem rózsafámat, De nem is hiába, Anyáknapja ünnepére, Kihajt minden ága. Nyilik kelyhe rózsa szálnak, Úgy tűzöm a kebelére Az édes anyámnak. Kis madárka szólj az ágon, Gyönyörűen, szépen, Ne legyen ma bánat az én Jó anyám szivében. Anyák napja van ma Üres a kis csóka fészek Egy májusi reggel. Az öt vidám csókagyerek Tán világgá ment el. Csóka mama szívdobogva Keresgette őket, De nem látták sem a nyuszik, Sem a fürge őzek. Jönnek! Szólt a kakukk, Ki a legmesszebbre látott, Kis csőrében mindegyik hoz Egy-egy szál virágot. Hol voltatok? Szólt az anyjuk, S megcsuklik a hangja. Neked hoztunk virágot, Mert ma van anyák napja. Kiss Jenő: Meghajtom magamat Meghajtom magamat most friss csokor kezembe, sose vert a szívem ennél hevesebben. Nyújtom kicsi csokrom édes, jó anyámnak s töröm a fejem: néki mi mindent kívánjak? Gyöngyöt a nyakába? Sok zsírt a bödönbe? Mosógépet, hogy magát ne törje? Azt is, de leginkább hogy sokáig éljen, s boldog legyen, boldog, egész életében! Anyáknapi köszöntő Szine szárnyú kis madárka csicsereg az ágon, Tarka szegfű mosolyog a meleg napsugáron. Virág, madár, s az én szivem őszintén kivánja: Édes anyát a jó Isten éltesse, megáldja. Osváth Erzsébet: Ha itthon vagy... Ha itthon vagy, olyan jó nekem. Szobánk is megszépül hirtelen. Vidám lesz minden: a cserép virág, a képeskönyvek és Mica cicánk. Tudom, nem lehetsz mindig velem. Hazavárlak mégis szüntelen – hangod hallani, játszani veled, megsimogatni fáradt, szép kezed. Czeglédy Gabriella: Anyák napja Nem mondom meg Neked anya, (tudod, holnap Anyák napja), hogy kapsz tőlem kisterítőt, és bejártam még erdőt, szedtem Neked gyöngyvirágot, sok-sok csokrot majd meglátod! Ez lesz az év legszebb napja, ugye örülsz, Édesanya? Mentovics Éva: A legszebb ünnepen Oly fénylő a pillantásod, mint égen a csillagok. Felém nevet kedves arcod, ha megjöttem, itt vagyok. Úgy ölel át féltő karod, mint dombok a völgyeket, melengető, kósza szellő a májusi zöld gyepet. Kacagásod oly gyöngyöző, mint erdőn a kispatak, amikor a lombok közül csörgedezve kiszalad. Hangod bársony melegével kényezteted lelkemet. Pihentető meséd után minden álmom szebb lehet. Fürgébben ver most a szívem, úgy lüktet, és kalapál Ő is tudja, nincs szebb ünnep, e májusi szép napnál. Minden egyes dobbanása jóságodat köszöni. Az én édes, tündérlelkű jó Anyámat köszönti. Devecsery László: Édesanyám haja Édesanyám haja: hó, múlt időkön: takaró. Véle múlt az életem: emlékeim keresem. Édesanyám: haja hó, nagy csendemen takaró. Szavam hullik, hó szakad, szállnak múltból madarak. Édesanyám haja hó: ezüst úton takaró. Néki őrzök szavakat: versbe gyűjtöm azokat!
Óvónénit köszönti ma Minden versünk, dalunk, Elbúcsúzunk, mert az ősszel Iskolába indulunk. Búcsúzunk az óvodától Köszöntővel, énekkel, De amit itt megtanultunk Nem feledjük mégsem el. S ha lármáztunk is egyszer-egyszer Okoztunk is néha bajt, Kérjük, mégis szeretettel Gondoljon ránk vissza majd! Édes óvónéni El kell mostan válnunk Egy-két nap és már Iskolába járunk. Hálásan köszönünk Minden jót és szépet Nem feledjük el a sok Óvodás emléket. Azokat se, akik Velünk foglalkoztak, S értünk annyi fáradtságos Áldozatot hoztak. Édes óvónéni Fél szívünk itt marad Mert az ki jóságot vet Szeretetet arat. Azt a sok jót, amit kaptunk megháláni mint lehet? Kérdezgettem a virágot, kérdeztem a levelet. Nem feleltek, de a virág felém intett vidáman, amit a szó el nem mondhat, itt van egy szál virágban. Donászi Magda: Óvodától iskoláig Egyszer régen édesanyám, megfogta a kezemet. Kicsit féltem, amikor az óvodába vezetett. Csodálkoztam : Mennyi játék! Mennyi asztal! Mennyi szék! Gyorsan telt el a legelső nap, gyorsan futott el a hét. Négy év telt el, négyszer láttuk az óvoda ablakán, hogy zöld lombok integetnek, vagy száraz ág van a fán. Közben aztán úgy megnőttünk, hogy az ágyunk kicsi már. Holnap a mesesarok helyett, az iskola padja vár. Tóth Juli: Óvodai búcsúzó A kezünkben virágcsokor, kis szívünkben szeretet. Megköszönjük, azt a sok jót, amit kaptunk tőletek.   Óvónéni, jaj de sokszor Az öledbe vettél, Vigasztaltál, mikor sírtam, vagy velem nevettél. Meseország száz csodáját megmutattad szívesen, Nevelgettél, tanítgattál, türelemmel, kedvesen. Véget ér, most mese, játék, vár reánk az iskola! Óvónéni, Dadusnéni, nem feledünk el, soha! Óvó néni várt énreám, mikor ide érkeztem. Búcsúzkodni tőle nehéz, bizony nem megy oly könnyen! Mikor sírtam ki volt velem? Ki törölte könnyes szemem? Ki tanított szépre, jóra, mintha édesanyám volna? Nem várt érte köszönetet, egész szívét adta nekem! Elfeledni nem is tudom, hiszen én is szeretem! Rá gondolok, később sokszor, míg a táskát cipelem! Tudom vége a játéknak, már a komoly munka vár. De ha néha elfáradok, két karja majd visszavár! Búcsúszóra üt az óra, elindulunk szépen sorban. a félútról visszanézünk, ez volt a mi kedves fészkünk. köszönjük, hogy szeretettel gondoztatok, neveltetek, ígérjük, hogy szót fogadunk, kis szívünkből búcsút mondunk. Iskolába íratott be az édesanyám, itt hagyom a napsugaras derűs kis szobám. Elbúcsúzok, búcsút intek, én már elmegyek Édes kedves kispajtások az ég veletek. Búcsúzunk mi, pöttyös labda, csillogó homok, tarka-barka szép mesék, vidám szép napok. Kisautó, babakocsi, nem feledünk el. napsugaras óvodánkat nem felejtjük el. Csanádi Imre: Búcsú az óvodától Hej óvoda, óvó nénik, - nem maradok tovább én itt! Itt mi soká nem maradunk: vár az iskolai padunk! Vége szakadt a szép nyárnak, iskolában könyvek várnak! Betűk hívnak útra kelni, a világot megismerni. A nagy idő elérkezett: búcsúznak a hatévesek, Búcsúznak az óvodától, mint fészkétől fecsketábor. Köszönjük a gondviselést, gondviselést, felnevelést. Elindulunk, nem időzünk, de fészkünkre visszanézünk. Donászi Magda: Búcsú az óvodától Kicsik voltunk, nagyok leszünk, Hívogat az iskola: Csingi — lingi! Gyertek, gyertek! Szól a csengő szép szava. Megyünk ím már, hogyne mennénk, Kedvesek ám a betűk. De most azért óvodásként, Mégis könnyes a szemünk. De jó is volt ide járni! Mennyi öröm várt itt ránk! Sok — sok mese, nóta, játék, Napsugaras szép világ. Itt játszottunk télen, nyáron. Nőttem, s velem nőtt a szék, A baba, a labda, autó, Tanultam verset, mesét. Hej, de jó volt ide járni Úgy — e bizony gyerekek? Óvó néni, akárcsak az Édesanyánk, szeretett. A csengőig ágaskodtam... Most elérem könnyedén, S a kicsiknek most én mondom: Te is megnősz, kisöcsém. Kicsik voltunk, nagyok leszünk, Hívogat az iskola, De téged, szép óvodánk, Nem felejtünk el soha. Bihari Klára: Válás az óvodától Most látom csak, milyen szép itt, Színes képek hófalon. Virág tarka cserepekben, Játék földön, asztalon. Itt játszottam három évig, Nőttem, s velem nőtt a szék, A baba, a labda, az autó, Tanultam verset, mesét. A csengőig ágaskodtam, Most elérem könnyedén, S a kicsiknek most én mondom, Te is megnősz kisöcsém! Holnap már nem csengetek be, Nem játszom az udvaron, De három év örömével, Megyek tovább utamon.	Hogy is volt… Édesanya kézen fogott S így kísért az óvodába. Ámulattal léptem be A játékok birodalmába. - De jó lesz a gyerekekkel Csupa móka, kacagás! Büszkén nézett rám a mama: -A gyermekem óvodás! - Bizony jó lesz – mondogattam hőscincérként bátran. Ám amikor megérkeztünk, Csak szepegve álltam. Aztán csak azt vettem észre, Óvodáskor három éve, Az első nap félénksége Emlék lett belőle. Oviba már magam megyek Vigasztalom a kicsiket. - Ne szipogjál kiskoma, remek hely az óvoda. Kovács Barbara: Kicsik búcsúja a nagyoktól Ballagnak a nagyok, Vajon hová mennek? Miért hagynak itt minket, meg ezt a szép kertet? Kinőtték az óvodát? Unják a meséket? Miért szól nekik sok vers és búcsúzó ének? Iskolába mennek betűket tanulni, Sok tudománytól fognak okosodni. És, ha majd eljönnek látogatni minket, Ők olvasnak nekünk csodaszép meséket. Kívánjunk hát nekik szerencsés tanulást, Most pedig vidám búcsúzást, ballagást. Iványi Mária: Kicsik búcsúja Búcsúzik a kiscsoport is, Nagyfiúk és lányok! Játék közben, mese közben Gondolunk majd rátok. Ti se felejtsétek soha Régi óvodátok! S kukkantsatok be-be néha Mikor erre jártok! Kedves vendég lesz itt mindig, Peti, Palkó, Márta. Addig is tanuljatok jól! A viszont látásra! Kovács Barbara: Középsősök búcsúja a nagyoktól Igaz, hogy a labdát tőlünk sokszor elvettétek, Mégis sajnáljuk, hogy innen majd elmentek. Igaz, hogy a csúszdáról sokszor elzavartatok, Mégis jó volt játszani veletek, ti nagyok. Igaz, hogy a kisházat mindig elfoglaltátok, Mégis ti voltatok, a legjobb barátok. Igaz, hogy a körbe sose engedtetek, Mégis nagyon jó volt játszani veletek. Igaz, hogy a hajónkon sokszor ti voltatok, De mókuskerekezni minket is hagytatok. Ezért most kívánjuk nektek kedves nagyok, Hogy az iskolában legyen jó dolgotok! Mezei csokor Tarka mező virágai, lilák, sárgák, kékek, hadd kötök most belőletek búcsúcsokrot, szépet. Búzavirág, pipacs, láncfű marad még a réten, búcsúzom az óvodától, hadd búcsúzzam szépen. Iványi Mária: Nagycsoportosok búcsúztatása Nem jöttök már óvodába, Iskolások lesztek, játék helyett számokkal és könyvvel ismerkedtek. Megtanultok betűt írni, pocakos b-t, ó-t, á-t, rajzoltok szép színes képet, s hangjegyekből kottát. Azért mi sem búslakodunk, itt a mackó, s labda. Jövőre meg találkozunk az iskolapadban. Donászi Magda: Búcsúznak a középsősök Hatesztendős fiúk, hatesztendős lányok! Búcsúzásul én is minden jót kívánok. Búgócsiga helyett golyós töltőtollat, azzal induljatok iskolába holnap. Három egész napon át Három egész napon át Bújtam erdő vadonát, Gomba-mezőt, szikla-tetőt bejártam. Három egész napon át Faragtam egy furulyát, Vadrózsából tündérsípot csináltam. Búcsúzóul szaporán Megfújom a furulyám, Elmegyek én árkon-bokron,sövényen. Árkon át és bokron át Elhagyom az óvodát, Tanulok az iskolában serényen. Alan A. Milne: Hatévesek lettünk Egyesztendős voltam, épp hogy elindultam. Aztán kettő lettem, épp megszülettem. Három évet éltem. Én voltam? Nem értem, Négyesztendős múltam, S nem volt semmi múltam. Évem száma öt lett, Nem volt bennem ötlet. De most hatéves vagyok és Okos vagyok nagyon-nagyon. Így azt hiszem, ezt a kort már soha-soha el nem hagyom. Donászi Magda: Búcsúzunk tőletek Búcsúzunk tőletek, Most egy kis időre, Rövid kis időre, Kerek esztendőre. Kerek egy év múlva Iskolások leszünk, Kedves óvodánktól Mi is búcsút veszünk. Ne görbüljön szája Senkinek sírásra. Búcsúzzunk vidáman: A viszontlátásra! Donászi Magda: Búcsú Búcsúzzunk jókedvvel!   Búcsúzzunk vidáman!  Egyszer találkozunk  Majd az iskolában. Addig arra kérem  Az új nagycsoportot:  Mackóra, babára  Viseljenek gondot. Vízipálmánk szomjas,  Nagyon sokat iszik.  A kaktusz keveset,  Kövirózsánk kicsit. Vigyázzatok könyvre,  Kisszékre, kiságyra!  Kedves új nagycsoport!  A viszontlátásra!
Serkenj fel, kegyes nép! Mosolyog az hajnal, arany szárnytollakkal repdes, mint egy angyal. Ingó-bingó rózsaszál szépen felöltözik, liliom rózsába meg is törölközik. Amennyi fűszál van a tarka mezőben, annyi áldás szálljon jó anyám fejére! Anyák napja felvirradt, erre vártunk régen. Vígan süt a kedves napja odakinn a réten. Szedjük színes csokorba, ami jót kívánunk Édesanyát köszönteni, most elébe állunk. Én kicsike vagyok, nagyot nem mondhatok. Szüleim kertjében most nyílni akarok. Ki akarok nyílni, mint pünkösdi rózsa, de ki nem nyílhatok, csak úgy illatozok. Rozmaringos ablakomban, táncot jár a napsugár, füsti fecske csőre koppan, hírt hozott a kismadár. Azt csicsergi fecskenyelven, megrázva a kis fejét: nagy vidáman ünnepeljem jó anyámnak ünnepét. Könnyű szél illatoz, zöld levél integet. Gyöngyvirág harmatoz, tarka ég rád nevet. Cinke szól, énekel, fák alól, fű felett. Néked zeng, jó anyám, hálatelt éneket. Ültem ringó kis ladikon. Úszott három rózsaszirom. Az egyik az apué, a másik az anyué, harmadik enyém. Piros rózsa, fehér rózsa, egy csokorba összefogva, karjaimban alig fér el, alig győzöm öleléssel. Vedd el tőlem, Édesanyám, harmat csillog bársony szirmán Nap csókolta, szél ringatta, kicsi lányod szívből adja. Örömünnep ez a nap, virágszirmot bont a nap, akácvirág, tulipán, téged köszönt anyukám. Szól a kakukk, a rigó: -Édesanyánk szíve jó! Fülemüle fenn a fán, néked dalol anyukám. Én az édes életet köszönöm ma Teneked. Régi emlék simogat, puha pólya, patyolat.		Már megjöttünk ez helyre, anyánk köszöntésére. Anyám, légy reménységben, köszöntlek egészségben! Amennyi a zöld fűszál, égen ahány csillag jár, májusban a szép virág: annyi áldás szálljon rád! Orgona ága, barackfa virága. Öltözzetek új ruhába, anyák napja hajnalára, illatosan! Zúgja az erdő, susogja a szellő. Üzenik az ágak, lombok: légy te mindig nagyon boldog, Édesanyám! Édesanyám szeret engem, haja, haja, édesem. Tisztán, szépen járat engem, haja, haja, kedvesem. Főz rám, mos rám, varrogat rám, haja, haja, édesem. Mindig vasalt ruhát ad rám, haja, haja, kedvesem. Betegségben ápolgatóm, haja, haja, édesem. Hideg éjjel takargatóm haja, haja, kedvesem. Hazavár a két karjába, haja, haja, édesem. A mosolya nap világa, haja, haja, kedvesem. Kicsi vagyok, elég ennyi haja, haja, édesem. Édesanyát köszönteni, haja, haja, kedvesem. Mi van ma, mi van ma? Édesanyák napja, pár szál virág a kezemben, édesanyám kapja. Azt is azért adja, aki szorongatja; Édesanyám, édesanyám jó szívvel fogadja! Ispiláng, ispiláng, ispilángi rózsa, köszönteni jöttünk, ma van anyák napja. Liliom, liliom, fehér liliomszál, e szép ünnepnapra meg is mosakodjál! Tulipán, tulipán, állj be a csoportba, szép májusi reggel mosolyogj anyánkra! Nefelejcs, nefelejcs, kék nefelejcs ága, hajladozzál szépen anyánk ablakára! Fűzzünk lombot szép füzérbe Rakjunk rózsát közepébe! Ez a füzér de szép lesz, édeasanyám tiéd lesz! Rózsa nyílik közepébe, nefelejcstől kék a széle. Ez a füzér de szép lett, édesanyám tiéd lett. Ó ha cinke volnék, Útra kelnék, Hömpölygő sugárban Énekelnék- Ó ha szellő volnék, Mindig fújnék, Minden bő kabátba Belebújnék - Ó ha csillag volnék Kerek égen, Csorogna a földre Sárga fényem- Jaj, de onnan Vissza sose járnék, Anyám nélkül Mindig sírdogálnék.
Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom, Télapó zúzmarát fújdogál az ágon. A kis nyúl didereg, megbújik a földön: "Nem baj, ha hull a hó, csak vadász ne jöjjön!" Parányi ökörszem kuporog az ágon, Vidáman csipogja: "Süt még nap a nyáron!" Hull a pelyhes fehér hó, jöjj el kedves Télapó! Minden gyerek várva vár, vidám ének hangja száll. Van zsákodban minden jó, piros alma, mogyoró, Jöjj el hozzánk, várunk rád, kedves öreg Télapó! Nagyszakállú Télapó, jó gyermek barátja. Cukrot, diót, mogyorót rejteget a zsákja. Amerre jár reggelig, kis cipőcske megtelik. Megtölti a Télapó, ha üresen látja. Pattanj pajtás, pattanj Palkó Nézd már nyílik ám az ajtó. Kinn pelyhekben hull a hó, S itt van, itt a Télapó! Meg-megrázza ősz szakállát, Puttony nyomja széles vállát. Benne, dió, mogyoró, Itt van, itt a Télapó! Oly fehér a rét, a róna, Mintha porcukorból volna, Nagy pelyhekben hull a hó, Csakhogy itt vagy, Télapó. Mikulás, Mikulás, öreg Mikulás! Mikor jössz, mikor jössz, minden gyerek vár! Répa, cukor, csokoládé, jaj, de jó! De a virgács jó gyereknek nem való! Mikulás, Mikulás, öreg Mikulás! Mikor jössz, mikor jössz, minden gyerek vár! Mikulás, Mikulás, öreg Mikulás! Mikor jössz, mikor jössz, minden gyerek vár! Egyszer esik esztendőben Miklós-nap Amikor minden gyerek cukrot kap. Mikulás, Mikulás, öreg Mikulás! Mikor jössz, mikor jössz, minden gyerek vár! Szívünk rég ide vár, Télapó, gyere már! Jöjj el, éljen a tél! Tőled senki se fél. Halkan reccsen az ág, Öltöztesd fel a fát! Hulljon rá pihehó, Szánkón siklani jó! Évi és Peti vár, Télepó, gyere már! Nyíljon már ki a zsák: Alma, szép aranyág. Szívünk rég ide vár, Télepó, gyere már! Jöjj el, éljen a tél! Tőled senki se fél.		Suttog a fenyves, zöld erdő, Télapó is már eljő. Csendül a fürge száncsengő, Véget ér az esztendő. Tél szele hóval, faggyal jő, Elkel most a nagykendő. Libben a tarka nagykendő, Húzza-rázza hűs szellő. Suttog a fenyves, zöld erdő, Rászitál a hófelhő. Végire jár az esztendő, Cseng a fürge száncsengő. Télapó itt van, Hó a subája, Jég a cipője, Leng a szakálla, Zsák, zsák, teli zsák, Piros alma, aranyág. Két szarvas húzta Szán repítette, Gömbölyű zsákját Száz fele vitte. Zsák, zsák, teli zsák, Piros alma, aranyág. Téli este, holdas este, halkan hull a hó. Téli este, holdas este, siklik egy szánkó. Itt egy ablak, ott egy ablak, halkan kinyílik. Kis cipőbe, nagy cipőbe, ajándék hullik. Másnap a sok gyermek arca csupa ragyogó. Vígan mondják: "Itt járt a jó öreg Télapó!" Itt kopog, ott kopog, Megérkezett Télapóka, hopp! Hegyen, völgyön mély a hó- lassan lépked Télapó. Ősz szakállán dér rezeg, Messzi földről érkezett. Kampós botja imbolyog- Puttonyába' mit hozott? Mindenféle földi jót, Dundi diót, mogyorót. Lassan lépked, mély a hó- Siess jobban, Télapó!
A karácsony akkor szép, hogyha fehér hóba lép. Nem is sárba, latyakba, ropog a hó alatta. Hegyek hátán zöld fenyő, kis madárnak pihenő, Búcsúzik a madártól, őzikétől elpártol. Elszegődik, beáll csak a karácsony fájának, Derét-havát lerázza, áll csillogva, szikrázva. Ahány csengő csendüljön, ahány gyerek örüljön, Ahány gyertya, mind égjen karácsonyi szépségben. Csendes éj, drága szent éj. Mindenek álma mély. Nincs fönn más csak a drága szent pár, Várja gyermeke alszik-e már. Küldj le rá álmot, nagy ég! Küldj le rá álmot, nagy ég! Csendes éj, drága szent éj. Örvendj szív, bízva élj! Isten gyermeke áldva néz rád. Hív az óra, mely víg reményt ád. Jézus a földre leszállt, Jézus a földre leszállt. Csendes éj, drága szent éj. Pásztor nép gyorsan kélj! Halld az angyali alleluját, Száll itt zengve s a távolon át. Üdvhozó Jézusunk él! Üdvhozó Jézusunk él! Havas határon ezüst karácsony. Reszket a holdfény fenyőfa ágon. Havas határon arany karácsony. Izzik a csillag fenyőfa ágon. Pásztorok, pásztorok örvendezve Sietnek Jézushoz Betlehembe; Köszöntést mondanak a kisdednek, Ki váltságot hozott az embernek. Angyalok szózata minket is hív, Értse meg ezt tehát minden hű szív; A kisded Jézuskát mi is áldjuk, Mint a hív pásztorok, magasztaljuk. Üdvözlégy, kis Jézus! reménységünk, Aki ma váltságot hoztál nékünk. Meghoztad az igaz hit világát, Megnyitád szent Atyád mennyországát. Dicsőség, imádás az Atyának, Érettünk született szent Fiának, És a vigasztaló Szentléleknek, Szentháromságban az egy Istennek. A zöld fenyőfán kigyúlnak a gyertyák, a gyerekek örvendezve körös-körül járják. Te, szép zöld fenyő, köszöntünk mi téged! Hozz örömet mindnyájunknak és boldog új évet! Fenyő ünnep immár eljő, érkezik az új esztendő. A fenyőfa csak pompázik, míg a többi dermed, fázik. Szép a fenyő télen, nyáron, sose lepi dermedt álom. Míg az ágán jég szikrázik, üde zöldje csak pompázik. Ezüst fenyő, szép sudár az erdőben kismadár, mókus, nyuszi körbejárta, úgy csodálta, úgy csodálta. Ezüst fenyő, szép sudár karácsonyi díszben áll. Szaloncukor tarkabarka, csillog a sok gyertya rajta. Karácsonyfa szép sudár, erdőbeli kismadár, mókus, nyuszi, hogyha látná, igazán csak most csodálná. Nyílik az égablak, hópihe, hócsillag hull ide, hull oda táncolva száll. Jégcsap a csengője, dértű a csipkéje, hópihe takaró, szánkózni jó! Bársonyos lep lesz ő, hófehér jégmező Völgyön és hegy ormán siklik a szán. Jégcsap a csengője, dértű a csipkéje, hópihe takaró, jöjj Télapó! Szálljatok le, szálljatok le karácsonyi angyalok! Zörgessetek máma este minden piciny ablakot! Palotába és kunyhóba nagy örömet vigyetek, Boldogságos ünnepet!		Kiskarácsony, nagykarácsony, kisült-e már a kalácsom? Ha kisült már, ide véle, Hadd egyem meg melegébe! Jaj, de szép a karácsonyfa! Ragyog rajta a sok gyertya! Itt egy szép könyv ott, egy labda! Jaj, de szép a karácsonyfa! Béke szálljon minden házra, Kis családra, nagy családra! Karácsonyfa fenyőága, Hintsél békét a világra! Kis fenyőfa, nagy fenyőfa, kisült-e már a malacka? Ha kisült már, ide véle, Hadd egyem meg melegébe! (Küldte: Adri, Finnországból, kiegészítette:Jahoda Ági) Kisfenyő az erdőn él odakünn színezüstje csillan a sok pici tűn, jégcsapokat ringat a szélben az ág puha hó a vállán a télikabát. Él alatta csendben egy víg nyuszipár. Sárgarigó hajnali füttyszava száll, felkeresi néha a medve is őt, hazahoztuk tegnap a karcsú fenyőt. Ezerszínű gyöngyszalag, százszínű, szép, gyertyafénnyel hinti be tűlevelét, körülállja sok gyerek mind de vidám: "Ugye, jó itt nálunk, te szép kicsi fánk?" Jaj de pompás fa, a karácsonyfa Nincs árnyéka, csak játéka, jaj de pompás fa! Minden ága ég, gyönyörűen ég Karácsonyfám csillog-villog, mint a fényes ég. Mennyből az angyal lejött hozzátok, pásztorok, pásztorok! Hogy Betlehembe sietve menvén, lássátok, lássátok. Istennek Fia, aki született jászolban, jászolban, Ő leszen néktek Üdvözítőtök valóban, valóban. Mellette vagyon az édesanyja, Mária, Mária; Barmok közt fekszik, jászolban nyugszik szent Fia, szent Fia. El is menének köszöntésére azonnal, azonnal Szép ajándékot vivén szívökben magukkal, magukkal. A kis Jézuskát egyenlőképen imádják, imádják, A nagy Úristent ilyen nagy jóért mind áldják, mind áldják. Ó szép fenyő, ó jó fenyő, hűséges a te lombod! Ó szép fenyő, ó jó fenyő, hűséges a te lombod! Te zöld vagy nemcsak nyáron át, de télen is, ha hó leszáll. Ó szép fenyő, ó jó fenyő, hűséges a te lombod! Ó szép fenyő, ó jó fenyő, oly kedves minden ágad! Ó szép fenyő, ó jó fenyő, oly kedves minden ágad! Kis fácskád áldott ünnepén, hány boldog álmot láttam én. Ó szép fenyő, ó jó fenyő, oly kedves minden ágad! Ó, gyönyörűszép, titokzatos éj! Égszemű gyermek, csöpp rózsalevél. Kisdedként az édes Úr jászolában megsimul szent karácsony éjjel. Ó, fogyhatatlan csodálator ér! Hópehely ostya, csöpp búzakenyér. Benne, lásd: az édes Úr téged szomjaz, rád borul, egy világgal ér fel. Ezüst szánkót hajt a dér hófehér határon Deres szánkón didereg, fázik a karácsony. Zendül a jég a tavon, amin által jönnek. Decemberi hópihén fénylik már az ünnep. A kályhánkban láng lobog, gyere be, Karácsony! Gyújts meg gyertyád, fényszóród a fenyőfaágon! Melegedj meg idebent, légy vendégünk mára! Karácsonyi csillagod tedd a fenyőfánkra! Télen, nyáron zöld a fenyő ága, Ünnep napján betér minden házba. Gyúlnak a gyertyák, békehozó ág, Illatozik zölden, az ünnepi csöndben, ének száll.
Autó, vonat, búgócsiga, piros pettyes labda, Iskolába megyünk holnap, ma van búcsú napja. Mackó bácsi, hajas babák, itt van az új táska, Háton viszem, hogy az úton minden gyerek lássa. Kedves óvodám, sok víg nap után itt a búcsúnap, indul a csapat. Nem vár ide már játék, mesevár, tollam, ceruzám kísér ezután.		A, a, a, ma van búcsúzás napja, azért járunk sereggel, hogy tréfáljunk kedvünkkel. A, a, a ma van búcsúzás napja. Bé, bé, bé, iskolába menjünk bé! Szüleink örömére, tanítónknak kedvére. Bé, bé, bé, iskolába menjünk bé! Cé, cé, cé, előbb mondjuk: ábécé. Azután lesz nagy lecke, ha érünk nehezére. Cé, cé, cé, előbb mondjuk: ábécé.
Régi dunna Kis katona Ugorj a Tiszába, zsupsz! Egyszer egy kutya A kolbászt ellopta Gazdaasszony nagy mérgében Kétfelé vágta. Jött a sok kutya, Hogy eltemesse őt, Fejfájára ráírták A következőt: egyszer egy... (ism.) Egyedem-begyedem tengertánc Hajdú sógor mit kívánsz? Nem kívánok egyebet Csak egy falat kenyeret. Tojás Tóbiás a falra ült Tojás Tóbiás lependerült. Hiába száz ló, száz katona, Tóbiást nem szedik össze soha. Esik az eső, süt a Nap, Paprikajancsi mosogat. Hát az öreg, mit csinál? Hasra fekszik, úgy pipál. Eltörött a pipája, János bácsi csinálja. Ess eső! Ess! Holnap délig ess! Zab szaporodjék, búza bokrosodjék. Az én hajam olyan legyen, mint a csikó farka, még annál is hosszabb, mint a Duna hossza. Gyerekek, gyerekek, szeretik a perecet. Sósat, sósat, jó ropogósat. Aki vesz, annak lesz, aki nem vesz, éhes lesz. Egyszer volt egy ember, szakálla volt kender. Elégett a kender, megmaradt az ember. Január elöl jár. A nyomán február. Március szántó-vető. Április nevettető. Május szépen zöldellő. Június nevelő. Július érlelő. Augusztus csépelő. Szeptember gyümölcshozó. Október borozó. November télelő. December pihenő. Nincs szebb állat, mint a lúd, nem kell neki gyalogút. Télen, nyáron mezítláb, úgy kíméli a csizmát. Öreganyám tanított, Lába közé szorított. Úgy megsivalkodtatott, mint egy koszos malacot. Réce, ruca, vadliba, jöjjenek a lagziba! Kést, kanalat hozzanak, hogy éhen ne haljanak. Ha jönnek, lesznek, ha hoznak, esznek. Dirmeg-dörmög a medve, Nincsen neki jókedve. Alhatnék, mert hideg van, Jó lesz benn a barlangban. Télen nagyon hideg van, nyáron nagyon meleg van. Ősszel esik az eső, soha nincsen jó idő. Hétfő hetibe, kedd kedvibe, szerda szeribe, csötürtök csűribe, péntek pitvarába, szombat szobájába, vasárnap a verpeléti vásárba. Sana Paja púpja, kigurult az útra. Arra ment egy öregasszony, dobta a kosárba. (Mező üknagyi tiszteletére) Eső, eső, essél, Buborékot vessél, Hogy a búza nőjön, a gyemek örüljön, Lesz kenyér, lesz kalács, fánkból is nagy rakás! Eső, eső csepereg, megáznak a gyerekek, sáros lesz a kiscipő, vizes lesz a főkötő. Esik eső, jaj-jaj-jaj! mindjárt itt a zivatar. Tüzes villám cikázik, Aki nem fut, megázik. Varjú károg, fú a szél, Esik a hó, itt a tél. Jaj, de nagyon hideg van Ropog a hó alattam. Vígan csúszik a kis szán, Most örülünk igazán! Esztendő. esztendő, Édes, új esztendő! Szépből, jóból benned Legyen elegendő! Adjon Isten füvet, fát, tele pincét, kamarát, sok örömet e házban, boldogságot hazánkban ebben az új évben! Cserebogár, mikor lesz nyár? Pünkösd táján, vasárnap, mikor a fák virágoznak, vénasszonyok tollászkodnak. Három vén bölcs Nekeresdben, tengerre szállt egy rézüstben. Ha az üstjük nagyobb volna, az én mesém is tovább folyna. Lányok, lányok földi boszorkányok! Föld alatt laknak, békát szopogatnak! Aki fázik vacogjon, Fújja körmét, topogjon, Földig érő kucsmában, Nyakig érő csizmában, Bújjon be a dunyhába, Üljön rá a kályhára. Mindjárt megmelegszik. Karácsonyi csengő vagyok, csilingelek az ágon, örüljetek megérkezett Télországból Karácsony. Ez új esztendőbe' Bújj a kemencébe Szedd ki a pogácsát, Rúgd ki az oldalát! Boldog új évet, jó barát! Az a gyermek, aki rendes az asztalnál mindig csendes, csendben várja, míg enni kap, az ételben nem válogat. Nem csörömpöl kanalával, ételt nem fog tíz ujjával, egyenesen ül a széken, Nem lakott jól? Kér még szépen. A húst csak kenyérrel eszi, a csontot tányérba teszi. Magát torkig nem tömi, a ha evett, megköszöni. (Köszönet a mondókáért Hintz Katinak, a kiegészítésért pedig Hunyadi Erzsébetnek!) Téli táj, havas báj, Csend csenő manócska. Tipegő-topogó Talp alá valócska. Csepp kristály hulldogál. Zeng zenés dalocska, Ripegő-ropogó Farsang báli nóta. Csörge’ fánk, kis falánk, Porcukor halmocska, Kipegő-kopogó Jelmezes forgócska.		Egyszer volt egy kemence. Belebújt a kis Bence. Kormos volt a kemence, fekete lett kis Bence. Nézi, nézi mamája: nem ismer a fiára! Becsukta a kemencét, jól elverte kis Bencét! Egy, - megérett a meggy. Kettő, - csipkebokor vessző. Három, - Te vagy az én párom. Négy, - biz' oda nem mégy. Öt, - érik a tök. Hat, - hasad a pad. Hét, - dörög az ég. Nyolc, - leszakadt a polc. Kilenc, - kis Ferenc. Tíz, - tiszta víz, ha nem tiszta vidd vissza, ott a szamár megissza! Hátamon a zsákom, zsákomban a mákom. Mákomban a rákom. Kirágta a zsákom, kihullott a mákom, elszaladt a rákom. Aki látja károm, fizesse meg mákom! Fáj a kutyámnak a lába, Megütötte a szalmába. Ördög vigye a szalmáját, Mért bántotta kutyám lábát? Fáj a kutyámnak a hasa, megütötte török basa. Ördög vigye török basát, Mért bántotta kutyám hasát? Fáj a kutyámnak a farka, odacsípte ajtóm sarka. Ördög vigye ajtóm sarkát, Mért bántotta kutyám farkát? Dobol a kisbíró, pereg a dob, pereg. Kimegy az utcára férfi, asszony, gyerek. Kicsi vagyok, székre állok, onnét egy nagyot kiáltok, hogy mindnyájan meghalljátok: Boldog új évet kívánok! "Ég a gyertya, ha meggyújtják"- ezt a lányok szépen fújják. Fújjad, fújjad, kis katona, hadd vígadjon ez az utca! Katona bácsi haptákba' bekakilt a nadrágba. Mondtam neki: "Mossa ki!" "Hű, de büdös! Dobja ki!" Egy, kettő, három, négy, te kis leány hová mégy? Nem megyek én messzire, csak a világ végire. Kukuríkú, jó reggelt, mondja kakas, ha felkelt. Keljetek föl gyerekek, óvodába menjetek! Bőg a szamár, eső lesz, Lóg a füle, nagy szél lesz. Szántsunk földet, Vessünk búzát, Arassuk le, Csépeljük le, Őröljük meg, Dagasszuk meg, Süssünk cipót, Lepényt, lángost Hamm! Egyszer voltam nálatok, leszakadt az ágyatok. Ripegett, ropogott, a szalmája szotyogott. Töröm, töröm a mákot, sütök neked kalácsot. Karácsony első napja van, köszönt és minden jót kíván egy csíz a csupasz körtefán. Karácsony második napja van, köszönt és minden jót kíván két gerle és egy csíz a csupasz körtefán. Karácsony harmadik napja van, köszönt és minden jót kíván három veréb-zenész két gerle és egy csíz a csupasz körtefán. Karácsony negyedik napja van, köszönt és minden jót kíván négy nyafka macska, ... Karácsony ötödik napja van, köszönt és minden jót kíván öt szélkakaska, ... Karácsony hatodik napja van, köszönt és minden jót kíván hat tyúkanyó ... Karácsony hetedik napja van, köszönt és minden jót kíván hét hattyú, tolla tiszta hó, ... Karácsony nyolcadik napja van, köszönt és minden jót kíván nyolc nyúl a vadász oldalán ... Karácsony kilencedik napja van, köszönt és minden jót kíván kilenc kötényes kisleány ... Karácsony tizedik napja van, köszönt és minden jót kíván tíz tekergő kéményseprő ... Karácsony tizenegyedik napja van, köszönt és minden jót kíván tizenegy táncos, tarka úrnő ... Karácsony tizenkettedik napja van, köszönt és minden jót kíván tizenkét ugrabugra úr, tizenegy táncos, tarka úrnő, tíz tekergő kéményseprő, kilenc kötényes kisleány, nyolc nyúl a vadász oldalán, hét hattyú, tolla tiszta hó, hat tyúkanyó, öt szélkakaska, négy nyafka macska, három veréb-zenész, két gerle és egy csíz a csupasz körtefán. Cili mindig cukrot evett fájt a foga tőle, adhatnál most cukrot neki, nem kérne belőle! Ez a kis ház a mi házunk, ebben lakom én is. Láttam házat szebbet, jobbat, ezt szeretem mégis. Csúnya rossz babája, nem vigyáz magára! Csupa maszat lett a pillangós ruhája! Ilyen furcsán, tarkán, Virágvasárnapján, nem adhatom rája! Ez újév reggelén minden jót kívánok, ahová csak nézel, nyíljanak virágok! Még a hó felett is virág nyíladozzon, dalosmadár zengjen minden rózsabokron! Minden szép, minden jó legyen, mindig bőven, szálljon áldás rátok ebben az új évben! Áll egy kis pont magába, bekerítjük karikába. Két kis zsinór lóg le róla, nono ez még nem a gólya. A tojása kerek, hegyes, mindjárt itt áll a vén begyes, hurkapálca hosszú lába, azzal gázol a mocsárba. Piros csőre hosszú, hegyes, jön a gólya, mindjárt megesz! ( kész a rajz) (Köszönet a teljes mondókáért Dósa Bélánénak) Elmúlt farsang el, el, el Kinek használt, kinek nem. Nekem használt, neked nem Én táncoltam, te meg nem. Panaszkodik az elefánt, röstelli, hogy nagy a lába, ha kirakja csizmáját mikuláskor ablakába. De ha másnap ajándékkal színültig telt cipő várja örülhet az elefánt, hogy ilyen nagyra nőtt a lába.

Versválogatás

vissza a blogra

Idősek napjára bejegyzései09-01-05Sík Sándor: A legszebb művészet

A legszebb művészet tudod mi,
Derült szívvel megöregedni.
Pihenni, hol tenni vágyol,
Szó nélkül tűrni, ha van, ki vádol.

 

Nem lenni bús, reményevesztett,
Csendben viselni el a keresztet,
Irigység nélkül nézni végig
Mások erős, tevékeny éltit.

 

Kezed letenni ölbe
S hagyni, hogy gondod más viselje.
Ahol segíteni tudtál régen,
Bevallani nyugodtan, szépen,
Hogy erre most már nincs erőd.
Nem vagy olyan, mint azelőtt.

S járni amellett szép vidáman,
Istentől rád szabott igában.
De ezt a békét honnan vesszük?
Onnan, ha ezt erősen hisszük,
Hogy teher, amit vinni kell,
Az égi honra készít fel.

 

Ez csak a végső simítás
A régi szíven, semmi más.
Ez old fel minden köteléket,
Ha a világ még fogna téged.

 

Az Úr nem szűnik meg tanítani,
Ezért kell sok harcot vívni,
Idősen is, míg csendesen a szív
az Úrban megpihen és kész vagy
az Ő kezéből venni, hogy minden Ő -
S te sem vagy semmi.
S akkor lelked kegyelmes atyja
A legszebb munkát is megadja.

 

Kezed imára kulcsolod -
ez mindennél dicsőbb dolog.
Áldást kérsz szeretteidre -
Körülötted nagyra és kicsinyre.
S ha majd munkád betellett,
S a végső óra elközelgett,
Engedsz az égi szent hívásnak,
Enyém vagy, jöjj, el nem bocsájtlak.

 

 

Dsida Jenő

Öregek leszünk

Majd nyolcat üt egy öreg óra,
és öregek leszünk mi is.
Szoknyád meglibben suhogóra,
s ősz fejemen barátpilis.

Mellénk az este ül le gyorsan,
faggat, mint régi jóbarát -
S mi iszunk együtt mosolygósan,
köhögősen meleg teát.

Szívünkben még a régi nyíl van,
de már jólesik, nem sebez,
s ha pápaszemünk összevillan:
a közel olyan messze lesz.

S a messze olyan közel szárnyal.
Megölellek hallgatagon...
És vén mesefák illatával
száll be a szél az ablakon.

Dsida Jenő      1931