Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

Elfelejtettem a jelszavam 

Nem vagy belépve

Ez a funkció csak regisztrált tagoknak elérhető. Csatlakozz most a Networkhöz vagy ha már tag vagy, lépj be itt:

 

 

Bevezető ima

Urunk Jézus Krisztus, isteni Mesterünk és örök Főpapunk! .

Nagy szükségünk van a mai világban ipapi példaképekre, akik a hozzád vezető úton hiteles példájukkal segítenek minket. Megtanulhatjuk tőlük azt, amire te tanítottad őt, és tanítasz minket is: a kötelességteljesítésre, az áldozathozatal lelkületére, a szeretet tettekben megmutatkozó üzenetére.

  Segíts, hogy a keresztúti ájtatosságban rád találjunk, és szívünk megújuljon benned. Ezt a keresztúti imádságot papi és szerzetesi hivatásokért ajánljuk fel. Imádkozunk azokért a papokért is, akik már meghallották a hívó szót, és igent mondtak Isten és az emberek szolgálatára. Add meg nekik a hűség és a kitartás ajándékát!

És imádkozunk új hivatásokért is. Hallgasd meg néped kéréseit, adj szíved szerinti jó pásztorokat népednek, akik neved dicsőségéért mindent megtesznek, szolgálatukkal áldásodat esdik le zarándok népedre. Adj jó papokat nekünk Urunk, hogy életünk legyen benned, és ez az élet kegyelmed bőségben legyen!

I. állomás

Pilátus halálra ítéli Jézust

V.: Imádunk Téged, Krisztus, és áldunk Téged!

R.: Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

 

Pilátus a törvény rideg képviselőjeként hivatali kötelességnek tekinti Jézus ügyének intézését. A befolyásolhatóság, a következetlenség, a népszerűség olcsó keresése jellemzi őt. Hivalkodik hatalmával, mellyel elítélhet vagy felmentést adhat. A lényeg, az igazság nem tárul fel előtte, pedig előtte áll az Igazság.

(rövid csend)

V.: Jézus Krisztus, Főpapunk és Áldozatunk!

R.: Irgalmazz nekünk!

Irgalmazz nekünk, Urunk, ha a hivatások ügyét rideg közönyösséggel kezeltük, ha nem éreztük sajátunknak az Egyház e nagy gondját! Add, hogy a hivatás ajándékát megbecsüljük, és tekintsük kitüntetésnek, ha közösségeinkből fiatalokat választasz szolgálatodra!

V.: Könyörülj, rajtunk, Uram!

R.: Könyörülj rajtunk.

II. állomás

Jézus vállára veszi a keresztet

V.: Imádunk Téged, Krisztus, és áldunk Téged!

R.: Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

 

Jézus az üldözöttek, a kitaszítottak halálnemét kapja. A kereszt a botrányt, a megalázottságot, a teljes önkiüresítést is jelenti. Ez a kereszt a mi mulasztásainkra, hibáinkra, bűneinkre is rámutat. Jézus a kínhalál eszközét önként elfogadja, zúgolódás nélkül vállára veszi, és értünk vállalt áldozatként igent mond a szenvedésre, az Atya akaratára, a mi megváltásunkra.

(rövid csend)

V.: Jézus Krisztus, Főpapunk és Áldozatunk, aki új utat nyitsz számunkra!

R.: Irgalmazz nekünk!

Irgalmazz nekünk, Urunk, ha elmulasztottuk az imát és a személyes áldozathozatalt a papi hivatásokért. Tudjuk, hogy nem érdemeink tesznek minket alkalmassá ajándékaidra, de nagylelkűségedben elfogadod szándékainkat és tetteinket műved kibontakozásában.

V.: Könyörülj, rajtunk, Uram!

R.: Könyörülj rajtunk.

III. állomás

Jézus először esik el a kereszttel

V.: Imádunk Téged, Krisztus, és áldunk Téged!

R.: Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

 

A porban, a földön látjuk a Mestert. Nem csak hordozza a keresztet és szenved terhétől, hanem a kereszt teljesen a földre kényszeríti. Onnan lentről egész másként látható a lényeg, az igazán fontos valóságok. Jézus jelentőségteljesen részt vállal azokkal emberekkel, akiket az élet nehézségei megtanítanak erre a különleges látásmódra.

(rövid csend)

V.: Jézus Krisztus, Főpapunk és Áldozatunk, akit Isten a szegények evangelizálására küldött!

R.: Irgalmazz nekünk!

Irgalmazz nekünk, Urunk, ha nem segítettük a hivatások kibontakoztatását személyes példamutatásunkkal! Fájlaljuk, ha a te meghívó szavad a mi mulasztásaink miatt nehezen jutott el a megszólítottakhoz. Segíts, hogy a mi személyes, és tettekben megmutatkozó tanúságtételünk az Egyház küldetésének része lehessen!

V.: Könyörülj, rajtunk, Uram!

R.: Könyörülj rajtunk.

IV. állomás

Jézus Szent Anyjával találkozik

V.: Imádunk Téged, Krisztus, és áldunk Téged!

R.: Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

 

Mária, a fájdalmas Szűz hősies lelkülettel, az Istenbe vetett bizalommal áll a szenvedésben Fia mellett. Édesanyaként és az Úr szolgáló leányaként teljesítette hivatását. A megváltás művében az üdvösséget ajándékozó Isten különleges feladatokat bízott rá.

(rövid csend)

V.: Jézus Krisztus, Főpapunk és Áldozatunk, aki Isten és az emberek áldozati ajándéka vagy!

R.: Irgalmazz nekünk!

Irgalmazz nekünk, Urunk, ha képességeinkkel és tőled kapott talentumainkkal nem segítettük papjaink munkáját! Irgalmazz nekünk, ha csak mindig vártunk valamit Egyházadtól, és nem tudatosodott bennünk az, hogy minket, az istengyermeki méltóság és királyi papság részeseit, a megváltás ajándékozásában munkatársaidként akarsz látni!

V.: Könyörülj, rajtunk, Uram!

R.: Könyörülj rajtunk.

V. állomás

Cirenei Simon segít Jézusnak a keresztet hordozni

V.: Imádunk Téged, Krisztus, és áldunk Téged!

R.: Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

 

Cirenei Simon a szolgálatot tudatos lelkülettel vállaló ember példaképe. Vállalja a kényelmetlenséget, a megalázottakkal való sorsközösséget, a szolidaritást, az együttérzés kinyilvánítását. Egyszerű, hatásos, és mély üzenetet közvetít ő számunkra.

(rövid csend)

V.: Jézus Krisztus, a hűséges, irgalmas Főpap és Áldozat!

R.: Irgalmazz nekünk!

Irgalmazz nekünk, Urunk, ha felszínesen tekintettünk a papi hivatás ajándékára, ha nem fedeztük fel benne a te mindennapjainkban megmutatkozó irgalmasságodat, és szeretetedet! A papi hivatás titkokat rejtő valóságában te most is kifejezed nekünk: életutunk társa akarsz lenni papjaid szolgálata által.

V.: Könyörülj, rajtunk, Uram!

R.: Könyörülj rajtunk.

VI. állomás

Veronika kendőt nyújt Jézusnak

V.: Imádunk Téged, Krisztus, és áldunk Téged!

R.: Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

 

Veronika – bár személye csak az Egyház hagyományából ismerős – a találékony és a hatékony szolgálat személyisége számunkra. Ahol éppen kell, ott segít. Amikor eljött az ő pillatana, akkor mutatja meg személyisége kincseit. Jelentéktelennek tűnik a segítsége? Isten a kicsiket teszi naggyá – a jelentéktelenségekben és a lebecsült dolgokban nyilvánítja ki nagyrabecsülését és nagyságát.

(rövid csend)

V.: Jézus Krisztus, szent, ártatlan és szeplőtelen Főpapunk és Áldozatunk!

R.: Irgalmazz nekünk!

Irgalmazz nekünk, Urunk, ha a szív csendjében meghallható üzenetedre nem figyeltünk oda! Irgalmazz nekünk, ha papjaid igehirdetésében nem figyeltünk oda mindig aktuális és az életet alakító intelmekre! Add, hogy a tőled kapott tanítás hallgatói, befogadói, és tettekre váltói legyünk!

V.: Könyörülj, rajtunk, Uram!

R.: Könyörülj rajtunk.

VII. állomás

Jézus másodszor esik el a kereszttel

V.: Imádunk Téged, Krisztus, és áldunk Téged!

R.: Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

 

Másodszor is megtapasztalja a szenvedéssel és a kereszt terhével kínlódó Mester, hogy mit jelent a föld porába zuhanni. Ismét elviselni az önkiüresítés legmélyebb szféráit. Ismét szembesülni azzal a ténnyel, hogy onnan lentről felnézve mit jelent könyörületért kiáltani. Az erő a gyengeségben nyilvánul meg igazán. Onnan, a föld porából nem hangzik közhelyszerűen a szeretet hirdetése.

(rövid csend)

V.: Jézus Krisztus, Főpapunk és Áldozatunk, akit az Atya Szentlélekkel és erővel kent fel!

R.: Irgalmazz nekünk!

Irgalmazz nekünk, Urunk, ha papjaid kegyelemközvetítő szolgálatát semmibe vettük! Kegyelmed csodálatos ajándékai a szentségek, amelyben hozzánk lehajló láthatatlan jóságod látható jeleit fedezzük fel. Irgalmazz nekünk, ha nem szándékod szerint éltünk a papjaink vezetésével ünnepelt szentségekkel!

V.: Könyörülj, rajtunk, Uram!

R.: Könyörülj rajtunk.

VIII. állomás

Jézus vigasztalja a siránkozó asszonyokat

V.: Imádunk Téged, Krisztus, és áldunk Téged!

R.: Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

 

A jeruzsálemi asszonyok részvéttel fordulnak a Mester felé. Ő nem utasítja el, nem feddi meg őket. Elfogadja az együttérzés megnyilvánulását, de a figyelmet az asszonyok számára lényegesebb valóságra irányítja: a bűnbánatra. Nem szabad Jézus áldozathozatalánál csak a szenvedést önmagában szemlélni, hanem meg kell látni annak üdvösséget ajándékozó jellegét is.

(rövid csend)

V.: Jézus Krisztus, Főpapunk és Áldozatunk, aki számunkra új utat nyitsz!

R.: Irgalmazz nekünk!

Irgalmazz nekünk, Urunk, ha papjaid pásztori szolgálatában nem láttuk meg a te jó pásztori gondoskodó szeretetedet! Tudjuk, hogy az a hivatásuk, hogy ne csak önmaguk, hanem a rájuk bízottak üdvösségén is fáradoznak. Adj nekünk, kérünk, olyan papokat, akik rád hagyatkozva vezetnek minket, nekünk pedig adj az ő szolgálatuk iránt engedelmes lelkületet!

V.: Könyörülj, rajtunk, Uram!

R.: Könyörülj rajtunk.

IX. állomás

Jézus harmadszor esik el a kereszttel

V.: Imádunk Téged, Krisztus, és áldunk Téged!

R.: Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

 

Az Úr már harmadszor fekszik a porban a kereszt terhét hordozva. Megint onnan lentről tekint ránk. Ez a háromszori elesés a végletekig elmenő, a legteljesebb, a minden áldozatra kész szeretetet adja át nekünk üzenetként. Sokszor mennyire hálátlanok vagyunk iránta!

(rövid csend)

V.: Jézus Krisztus, Főpapunk és Áldozatunk, aki engesztelő és elfogadott ajándék vagy!

R.: Irgalmazz nekünk!

Irgalmazz nekünk, Urunk, ha a megszólás bűnébe estünk. Sajnos papjaidban is meglátjuk az emberi gyengeséget, a bűnt, a hibát vagy a gyarlóságot. Engedd, hogy ilyenkor mindig annak a szándéka legyen előttünk, hogy a te őszinte és a jó útra térést előmozdító szereteted szerint viselkedjünk. Ments meg minket a felesleges, a botlást nagyobbá tévő szavaktól!

V.: Könyörülj, rajtunk, Uram!

R.: Könyörülj rajtunk.

X. állomás

Jézust megfosztják ruháitól

V.: Imádunk Téged, Krisztus, és áldunk Téged!

R.: Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Az Úr teljesen kiüresítette önmagát. Mindenéről lemondott, amije volt. Ezzel is emberileg beláthatatlan mélységeket tár fel a szeretetben. Engedi, hogy a gúny, a lekicsinylés és a megvetés tárgya legyen. Ezzel pedig azt is nekünk ajándékozza, hogy az ilyen nehéz, szenvedést okozó élethelyzetekben is számíthatunk kegyelmi segítségére.

(rövid csend)

V.: Jézus Krisztus, Főpapunk és Áldozatunk, aki hűséges, ártatlan és szeplőtelen vagy!

R.: Irgalmazz nekünk!

Irgalmazz nekünk, Urunk, ha közönyösségünk, nemtörődömségünk miatt nehézzé tesszük lelkipásztoraink életét. Bocsásd meg, ha ezzel előmozdítjuk azt, hogy a jó példával nem járnak előttünk. Segíts inkább minket abban, hogy buzgóságunk, küldetéstudatunk értékelése őket is segítse a papi hivatás példamutató megélésében!

V.: Könyörülj, rajtunk, Uram!

R.: Könyörülj rajtunk.

XI. állomás

Jézust a keresztre szegezik

V.: Imádunk Téged, Krisztus, és áldunk Téged!

R.: Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

 

Az áldozati oltáron ott az áldozat, aki egyben az áldozatot bemutató pap is. Minden áldozatbemutatás forrása, az újszövetség papságának eszményképe előttünk van. A maga nagyszerűségében és fenségében feltárul az áldozathozatal lényege: megdicsőíteni az Atyát, és az ő ajándékait közvetíteni az embereknek.

(rövid csend)

V.: Jézus Krisztus, Főpapunk és Áldozatunk, aki szeretett és vérével tisztára mosott minket!

R.: Irgalmazz nekünk!

Irgalmazz nekünk, Urunk, ha a papnevelés ügyét nem éreztük az Egyház közösségén belül saját ügyünknek is! Szívből fakadó kötelességünk, hogy imáinkkal és a lehetőség szerinti anyagi áldozatvállalásainkkal előmozdítsuk a papnevelés nehéz, de áldásos feladatát. Add, hogy a te kegyelmed és a mi áldozatunk kibontakoztassa a papnövendékek hivatását, akik a jövőben lelkipásztoraink lesznek!

V.: Könyörülj, rajtunk, Uram!

R.: Könyörülj rajtunk.

XII. állomás

Jézus meghal a kereszten

V.: Imádunk Téged, Krisztus, és áldunk Téged!

R.: Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Beteljesedett – sóhajt fel az Úr. Az új és örök szövetség legfőbb papja bemutatta véres, engesztelő és az egész világ üdvéért felajánlott áldozatát. A szentmisében ez az áldozat valóságosan és lényegileg megjelenik az oltáron Krisztus rendeléséből és a papság szolgálata által. Örök időkre szóló áldozatot vitt véghez és rendelt az Úr. Mindannyiunkért.

(rövid csend)

V.: Jézus Krisztus, Főpapunk és Áldozatunk, aki saját vére által hatolt át az egeken!

R.: Irgalmazz nekünk!

Irgalmazz nekünk, Urunk, ha a papjaid vezetésével ünnepelt szentmisét elmulasztottam vagy semmibe vettem azt, hogy tevékeny részvételre hívtál meg. Bocsásd meg mulasztásaimat, ha nem adtam meg neked a szentmisében az illő hódolatot, ha nem erősítettem meg tanúságtételem által testvéreimet, vagy ha nem fordítottam elég figyelmet a személyesen nekem szóló ajándékaid elfogadására és befogadására.

V.: Könyörülj, rajtunk, Uram!

R.: Könyörülj rajtunk.

XIII. állomás

Jézus testét leveszik a keresztről

V.: Imádunk Téged, Krisztus, és áldunk Téged!

R.: Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

 

Látszólag kudarcra ítéltetett a küldetés. Látszólag az Ellenség és az ellenségek győztek felette. Ilyen helyzetben Isten rendelésében hinni és élni a remény ajándékával, ez az igazi próbatétel. A Szent Szűz lelke mélyébe rejtve őrzi ezeket az ajándékokat, hogy a feltámadás fényében ragyogjanak majd fel.

(rövid csend)

V.: Jézus Krisztus, Főpapunk és Áldozatunk, aki kiengeszteltél az Atyával és békét szereztél nekünk!

R.: Irgalmazz nekünk!

Irgalmazz nekünk, Urunk, ha szavainkkal és cselekedeteinkkel a papi hivatás kibontakozásának akadályozói voltunk! Bocsáss meg, ha önző, az evilági harsány felszínességre építő gondolkodásmódunkkal elbizonytalanítottuk, vagy eltávolítottuk tőled azokat, akiket szolgálatodra hívtál!

V.: Könyörülj, rajtunk, Uram!

R.: Könyörülj rajtunk.

XIV. állomás

Jézus holttestét sírba teszik

V.: Imádunk Téged, Krisztus, és áldunk Téged!

R.: Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

A várakozás csendje itt sem az üres semmittevés idejét jelenti. A jelentős események a történelemben mindig csendben történtek és történnek meg. A titok a rejtettségből majd hatalmas erővel tör elő. Mindent meg fog változtatni, mindent felül fog írni. A megígért feltámadás biztos, csalhatatlan valóság lesz életünkben.

(rövid csend)

V.: Jézus Krisztus, Főpapunk és Áldozatunk, aki az örökkévalóság Főpapja és örökkön élő áldozat vagy!

R.: Irgalmazz nekünk!

Irgalmazz nekünk, Urunk, ha idős, a szolgálat terhét már hordozni nem tudó lelkipásztorainkról nem gondoskodunk. Bocsásd meg, ha azokról az elhunyt szolgáidról elmulasztunk megemlékezni imáinkban, akik a papi hivatás ajándékát és áldozathozatali lehetőségeit értünk is vállalva hozzád vezettek minket! Jutalmazd meg örök barátságoddal a hosszú szolgálatban megfáradt, és hozzád hazatért szolgáidat!

V.: Könyörülj, rajtunk, Uram!

R.: Könyörülj rajtunk.

Befejező ima

Urunk, Jézus Krisztus, aki Pap és Áldozat vagy! Ezt a keresztúti ájtatosságot papi hivatásokért ajánljuk fel neked. Kérünk, adj szent papokat, akik hozzád vezetnek minket és kegyelmed közvetítői számunkra. A te lelkületed éljen a pásztorokban és a szolgálatban rábízott hívekben, hogy ezáltal is épüljön Isten Országa közöttünk és bennünk.

Fohászkodjunk ezért:

Hogy az egész papi rendet a szent vallásban megtartsd!

R.: Kérünk téged hallgass meg minket!

Hogy a lelkipásztorok szíved szerint vezessék a rájuk bízottakat!

R.: Kérünk téged hallgass meg minket!

Hogy aratásodban sok hűséges munkás ténykedjen!

R.: Kérünk téged hallgass meg minket!

Hogy megsokszorozódjanak misztériumod kiszolgáltatói

R.: Kérünk téged hallgass meg minket!

Hogy a papok szolgálatukban szelídek, működésükben jártasak, imádságukban kitartóak legyenek!

R.: Kérünk téged hallgass meg minket!

 

Imádkozzunk Brenner János atya boldoggá avatásáért!

Mindenható örök Isten, aki János szolgádnak megadtad a papi hivatás kegyelmét és méltónak találtad őt a vértanúság nagy ajándékára, kérünk: dicsőítsd meg őt egyházadban!

Hűséges és példás élete, valamint papi hivatásának szolgálatában érted vállalt vértanú halála eszközölje ki számunkra a kegyelmet, hogy megerősödjünk szent hitünkben és mi is vállaljuk érted a küzdelmet és szenvedést a Te Országodnak eljöveteléért. Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.

 

Összeállította: Bodorkós Imr

 


II.JP pápa nagyböjti imái

.

.

. Krisztusunk, aki elfogadod

a keresztet az emberek kezéből,

hogy Isten embereket üdvözítő

szeretetének jelévé tedd,

add meg nekünk és korunk minden emberének,

hogy higgyünk e határtalan szeretetben,

s átadván a kereszt jelét az új évezrednek,

a megváltás hiteles tanúi lehessünk.

.

 

Krisztusunk, aki elestél bűneink súlya alatt

és fölkeltél megigazulásunkra,

kérünk, segíts minket és mindazokat,

akiket földre sújt a bűn,

hogy föl tudjunk kelni

és folytatni tudjuk utunkat.

II. János Pál pápa

 

Krisztusunk, aki eljöttél e világba,

hogy meglátogasd azokat,

akik várják az üdvösséget,

add, hogy a mi nemzedékünk

fölismerje látogatásodnak idejét,

és része legyen megváltásod gyümölcseiben.

Ne engedd, hogy miattunk

és az új évszázad emberei miatt sírni kelljen,

mert visszautasították az irgalmas Atya kezét.

 

Ima a Keresztre feszítetthez

Én Uram, Keresztre feszített Jézus  Krisztus, a boldogságos Szűz  Máriának
   Fia, nyisd meg füledet  és hallgass rám,  amint hallgattál a  Tábor-hegyen
   örök Atyádra.
   Én Uram, Keresztre feszített Jézus  Krisztus, a boldogságos Szűz  Máriának
   Fia, nyisd  fel  szemeidet  és  tekints  reám,  amint  a  Kereszt  fájáról
   tekintettél fájdalmas és megszomorodott Édesanyádra!
   Én Uram, Keresztre feszített Jézus  Krisztus, a boldogságos Szűz  Máriának
   Fia, nyisd meg a te áldott ajkaidat és szólj hozzám, amint Szent  Jánoshoz
   szóltál, mikor őt Anyádnak fiául adtad!
   Én Uram, Keresztre feszített Jézus  Krisztus, a boldogságos Szűz  Máriának
   Fia, tárd  ki  karjaidat és  ölelj  át  engem, amint  karjaid  kitártad  a
   keresztfán, hogy az egész emberi nemet átkarol Én Uram, Keresztre feszített Jézus  Krisztus, a boldogságos Szűz  Máriának
   Fia, nyisd meg szívemet  és fogadd be az  enyémet; hallgass meg engem,  ha
Családok keresztútja

Jézus keresztútja a családban

Nagyböjti gondolatok

I. Pilátus halálra ítéli Jézust.


 



A család a legszigorúbb ítélkező hely. De melyikünk Pilátus és melyikünk Jézus? Minden helyzetben más és más. Uram, ha Pilátusként igazságtalanul ítélkeznék családtagjaimról, juttasd eszembe, hogy semmi hatalmam, semmi tekintélyem, semmi jogom nem lenne, ha nem kaptam volna tőled, akár a házasság szentségében, a szülői tisztségben vagy a gyermek jogán. De ezt nem hatalmaskodó (basáskodó) uralkodásra, ítélkezésre, zsarolásra kaptam, hanem a szeretet féltő, gondoskodó, a másikkal törődő irgalmasságára. Szeretteim felemelésére és nem lesújtására. S ha Jézusom, én vagyok, akit a család ítélete sújt, add, hogy a te türelmeddel viseljem. Ne vágjak vissza, ne sértődjek vérig, ne essek kétségbe, hanem a tőled tanult alázattal fogadjam, érted és értük. Könyörülj rajtunk, Uram! Könyörülj rajtunk és családjainkon!

II. Jézus vállára veszi a keresztet.

Minden családnak van saját keresztje. Minden családtagnak is van saját keresztje. Merjük-e felvenni és egymásért hordozni? Uram, sokszor nehezemre esik a családban a másik elfogadása, rossz szokásainak, hangulati kitöréseinek, önző viselkedésének elfogadása. Mindez nehéz keresztet jelent számomra. Jobb lenne lerázni magamról, nem venni róla tudomást. Elmenekülni előle. De hát nem azért helyeztél ebbe a családba, hogy idegenül, ridegen elzárkózzam mindentől, ami számomra kellemetlen, sőt azt akarod, hogy veled együtt felvegyem családunk keresztjét. Számomra a családom elfogadása lesz az üdvösség útja, még ha sokszor keresztet is jelent. Könyörülj rajtunk, Uram! Könyörülj rajtunk és családjainkon!

III. Jézus először esik el a kereszt súlya alatt.

Az élet terhe engem is földre sújt. A család is néha nyomasztó teher. És én is hányszor vagyok teher családom számára. Ha mellettem elesik valamelyik családtag, bűnével, gyarlóságával, vajon nem tekintek rá úgy, mint a farizeus: "Én bezzeg nem vagyok ilyen! Saját maga okozta, viselje is a kínját!" Meglátom-e, hogy benne, Jézus, te estél el? Mert akkor nem lehetek részvétlen iránta, még ha a családi kötelék nem is indított volna együttérzésre. És amikor én esem el, mennyire várom, hogy fölsegítsenek! Vagy elfogadom egyáltalán, hogy segítségemre siessenek? Nem zárkózom magamba bűneim önérzetével, mondván, majd én magam megjavulok, majd én magamtól fölkelek? Segíts megérteni, Uram, hogy egymás nélkül nem jutunk tovább családunk keresztútján sem. Könyörülj rajtunk, Uram! Könyörülj rajtunk és családjainkon!

IV. Jézus szent anyjával találkozik.

Az anyák fájdalmának állomása ez. Az anyák titkának állomása ez. Az anyák sorsának megszentelése ez az állomás. Az anya a szíve alatt hordott magzatot fájdalommal hozza világra. De fájdalma örömre fordul, amikor meghallja gyermeke sírását. Ez az első titka az anyáknak. Az anyák szíve aggódó fájdalommal van tele, amikor látják gyermekük betegségét, fájdalmát, lelki gyötrődését, vagy mások bántják gyermekét. Úgy tud mellettünk lenni, hogy néma jelenléte is gyógyít, vigasztal. Ez az anyák másik titka. De az anyák legnagyobb fájdalma, ha elveszítik gyermeküket. Nemcsak ha meghal, hanem ha bűnben él, vagy ha hátat fordít a szülői szeretetnek. De az anyák még ilyenkor sem hagyják magukra gyermekeiket, lélekben utánuk mennek, és első szóra visszafogadják őket. És ez az irgalmas megbocsátó szeretet az ő legnagyobb titkuk. Ne éljünk vissza vele, de ha kell, éljünk vele. Könyörülj rajtunk, Uram! Könyörülj rajtunk és családjainkon!

V. Cirenei Simon segít vinni Jézusnak a keresztet.




Ez a családapák állomása. Ez az állomás az apák áldozatának megszentelése. Itt megérthetjük az édesapák kereszthordozását is. A családjáért dolgozó apák szeretete és felelőssége Isten szemében is nagy jelentőségű. Hiszen a teremtő Atya, saját gondoskodó jóságát oltotta az apák szívébe. A munka fáradtságát és örömét szenteli meg, ha nemcsak családjáért teszi, hanem Jézusért is. Cirenei Simon fiai a Szentírás szerint követték apjukat a Krisztus-követésben. Ez a nagy titka ennek az állomásnak, amelyet először még a Cirenei sem értett meg, ezért vonakodott a kereszttől. Csak akkor kívánhatja egy szülő gyermekétől, hogy vallásos legyen, ha először ő maga jár Krisztus nyomában. Csak akkor teljesíti szülői gondoskodását, ha gyermekei legdrágább kincsével és jövőjüknek legfontosabb mozzanatával is törődik: a gyermekei lelkével és az örök üdvösségével. Ettől a kereszttől nem szabad vonakodniuk. Könyörülj rajtunk, Uram! Könyörülj rajtunk és családjainkon!

VI. Veronika kendőt nyújt Jézusnak.




A kendőt nyújtó szeretet állomása ez. A leleményes szereteté. A Krisztus arcát lelkünk kendőjére másoló szereteté. Milyen eszköztelenül élt és tevékenykedett Jézus. Megmutatta, hogy nem kell sok dolog, nem kellenek drága eszközök, hogy szívünk szeretetét egymásnak kifejezzük, jelezzük. Mindig akad egy kendőnyi dolog a házban, hogy a családtagok könnyeit letöröljük, bánatát, fájdalmát enyhítsük. A szeretet leleményes, hirdeti Szent Pál a korintusi levélben. Csak ne legyünk érzéketlenek mások iránt, csak nem rejtőzzünk el önzésünk csigaházába. Ne sajnáljuk egymástól a kendőnyi időt, szeretetet, hogy Krisztus arca kirajzolódhasson lelkünk kendőjén. Könyörülj rajtunk, Uram! Könyörülj rajtunk és családjainkon!

VII. Jézus másodszor esik el a kereszt terhe alatt.

A viszonzatlan szeretet titkának állomása ez. A viszonzást nem váró szeretet titka ez. Nem a kamatozó szereteté, hanem a pazarlóé. Hányszor nyomnak földre azok a fájdalmak, amelyeket szeretteimtől kell elszenvedni. Mert ha még ellenségeim tennék ezt velem, azt még elviselném, mondja a zsoltáros is, de hogy a barátaimtól, sőt családtagjaimtól, az lesújt újra. Sokszor fáj a viszonzatlan szeretet, a hálátlanság. A gyermek részéről elfelejtett sok-sok szülői áldozat. Az évtizedek együttléte után eldobott házastársi hűség. A magukra maradt idős apák és anyák reménytelensége. De Jézust is éppen azok hagyták el, akiket szeretetével legjobban kitüntetett. Ő is beleroskadt, de aztán újból felállt és továbbment, hogy megtanítson arra, hogy a szeretetért sohase várj hálát, viszontszeretetet, mert a szeretetet nem kamatoztatni kell, hanem pazarolni. Könyörülj rajtunk, Uram! Könyörülj rajtunk és családjainkon!

VIII. Jézus szól a síró asszonyoknak.




A könnyek hatalmának állomása ez. A sírás titkának megfejtése hangzik el itt. És ez nemcsak az asszonyok privilégiuma. "Sírjatok magatok és gyermekeitek miatt!" Magunk miatt, mert hűtlenek voltunk Istenhez, mert hűtlenek voltunk társunkhoz, mert nem szerettük eléggé a ránk bízottakat, mert saját vágyainkat akartuk mindenáron megvalósítani, mert féltünk önmagunkat egészen odaadni. A gyermekek miatt, akiket nem vállalt világra hozni az édesanyjuk, akiket eldobott, elhagyott az önzés vagy félelem, akiket nem vártak szeretettel a szülők, akiket most sem szeretnek a családban, akiknek lelkével nem törődik senki. A könny nem szégyellni való dolog, hanem nagy titok. Az anyák könnyét még Isten is engedi maga fölé hatalmasodni. És nemcsak az anyákét. Könyörülj rajtunk, Uram! Könyörülj rajtunk és családjainkon!

IX. Jézus harmadszor esik el a kereszttel.

A legsúlyosabb elesés állomása ez. A másokat is magával rántó zuhanás veszélye. És a legmélyebb pontról való felkelés titka is. A szenvedélyek rabságának keresztjét egyre több embertársunk és vele családja is hordozza. Legyen az alkoholista vagy a kábítószer rabja, de az önpusztító játékszenvedély is a legfontosabb szeretetkapcsolatokat zúzza szét, és rántja magával anyagilag, sőt erkölcsileg is a családot. De a legreménytelenebb helyzetből is van kiút. A harmadik elesésedből való felállással bíztatsz minket erre. Beléd vetett mély hittel és bizalommal, beléd kapaszkodva mi is fel tudunk állni. De adj erőt a családtagoknak is, feleségeknek, férjeknek, gyermekeknek, szülőknek, hogy ne hagyják magára a gyengét, elesettet. Ne taszítsák ki a család védő szeretetéből, hanem együtt álljanak fel. Könyörülj rajtunk, Uram! Könyörülj rajtunk és családjainkon!

X. Jézust megfosztják ruháitól.




Nemcsak a ruhátlanság megalázottsága, nemcsak az önmagunkból való kivetkőzés, de az önmagát elosztó szeretet állomása is ez. Micsoda szégyen a ruhátlanság szegénysége, a kiszolgáltatottság tehetetlensége. A divatozás által pedig éppen az ilyen elesettek iránti érzékünket veszítjük el. De micsoda lelki szegénységre vall az önmagát lemeztelenítő szemérmetlenség vagy az önmagából kivetkőző erőszakosság. Az önmagát csak megvalósítani akaró önzés, önteltség is megfosztja az embert önmagától, és nem marad mit adni. "Semmit sem ad, aki mindent oda nem adott". Jézus mindent odaadott, még utolsó ruhadarabját is. Az igazi szeretet nem méricskél. Boldog házasság és család is ott terem, ahol mindnyájan a másikat akarják elsősorban boldoggá tenni és nem a saját boldogságukat keresik csupán. Könyörülj rajtunk, Uram! Könyörülj rajtunk és családjainkon!

XI. Jézust keresztre szegezik.




A "nincs visszaút" állomása ez. Az összetöretés titkát szegezik ki, hogy mindenki lássa, ez a család és minden közösségi élet alkotmányának legfőbb paragrafusa. Keresztre szegezettnek lenni egyenlő: elkötelezettnek lenni. Véglegesen, egymáshoz szegezetten férj és feleség, mint Jézus és a kereszt. A nincs visszaút legfőbb biztonsága. A megtartó szeretet legnagyobb erőforrása. Keresztre szegezettnek lenni egyenlő azzal is, hogy családunk közös meggyőződését vállalom és megvallom, abban hűséggel kitartok akkor is, ha hátránnyal jár, akkor is, a szembe kell menni az egész világgal, akkor is, ha lenéznek érte vagy maradinak tartanak, akkor is, ha bolondnak tartanak. Jézus számára sem volt visszaút, mert ahogyan élete másokért való élet volt, úgy halálát is másokért, értünk vállalta. Ez a krisztusi alkotmány legfőbb paragrafusa. Könyörülj rajtunk, Uram! Könyörülj rajtunk és családjainkon!

XII. Jézus meghal a kereszten.

A halál titkának feltárulkozása ez az állomás. A szeretet erős, mint a halál, sőt annál is erősebb. A szeretteink elvesztésének fájdalmára ez az orvosság. A család szeretetének és hitének legnagyobb próbája szeretteink halála. Az idős kor, a súlyos betegség természeténél fogva könnyebbé teszi a halál elfogadását. De a váratlanul vagy fiatalon elköltöző családtagok halála szörnyen felháborít, értelmetlennek látjuk és lázadunk. Vannak családok, akik a gyermeket meg akarják óvni a halál szörnyűségétől. Vannak kultúrák, amelyek ki akarják itatni a halál valódiságát az életükből. De csak egy jó megoldás van, szembenézni vele és felvállalni Krisztussal. Akkor nem lesz törés sem a gyermek lelkében, sem a szeretetkapcsolatban, sőt Krisztusban folytonos marad a kapcsolatunk, mely a halálnál is erősebb és tartósabb. Krisztus halála a mi feltámadásunk. Könyörülj rajtunk, Uram! Könyörülj rajtunk és családjainkon!

XIII. Jézus testét leveszik a keresztről és anyja ölébe fektetik.

A gyermekét elvesztő anya állomása ez. A természet rendjét felforgató titok. A kereszttől való megszabadulás mégsem a végső megoldás. Az élet rendje szerint úgy kellene, hogy történjen, hogy a gyermekek temetik el a szüleiket, és nem fordítva. Mégis hányszor felforgatja a kíméletlen halál ezt a rendet. Hány édesanya tartotta már karjában gyermekét Mária óta. E mérhetetlen fájdalomra nincs sem emberi magyarázat, sem földi vigasz. A halált tartani ölükben, ahonnét az élet fakad? Csak isteni magyarázat van rá: "nem hal meg örökre, fiad él, fel fog támadni". Ez az isteni válasz. Sokszor megszabadulunk a kereszttől, de mit sem használ, ha a halál foglyai maradunk. Önmagában ez még nem elég. Szívünk többre vágyik! Ezt a többre vágyást ki ne oltsátok lelketekből, gyermekeitekből. Könyörülj rajtunk, Uram! Könyörülj rajtunk és családjainkon!

XIV. Jézust sziklasírba temetik.

A sírok titkának állomása ez. A földbe hulló mag bátorságának titka ez. Az Isten hallgatásának beszédes üzenete ez. A sír bejárata elé még követ is gördítenek, mely elzárja a bent levő és a kint levők egymás felé vezető útját. A kő elhomályosítja a látást életünk nehéz, sötét pillanataiban, amikor szeretteink sírja fölött állunk. Erősen próbára teszi hitünket, hogy igazak-e Jézus szavai az örök életről. Legyen a családban ilyenkor valaki, akinek eszébe jut a földbe hulló mag sorsa, amely csak akkor hoz új termést, ha látszólag elpusztul, belehal, odaadja addigi életét. Szeretteink halála csak innét nézve veszteség, onnét az új élet gazdagsága. Legyen bátorságunk Krisztus ígéretére hivatkozni, hogy aki benne hisz, nem hal meg örökké. Egymás apostolai legyünk akkor is, amikor látszólag hallgat az Isten, látszólag távol van, de valójában soha nincs olyan közel hozzánk, mint a fájdalomban, amikor soha nem tapasztalható új titkokat tár föl hallgatásában. Könyörülj rajtunk, Uram! Könyörülj rajtunk és családjainkon!

XV. Jézus harmadnapra feltámad.

Föltámadt Jézus, te a világ kiszolgáltatottsága elől a család védő menedékébe jöttél e földre. Erősítsd meg a mi családjainkat is, hogy menedékei legyenek tagjaiknak, és otthonos legyél bennük te magad is. Add, hogy a család védelmében meg tudjunk küzdeni a világ rossz hatásaival, legyen erőnk a kereszt hordozására. Taníts meg, velünk élő Jézusunk, otthonainkat megbecsülni, a családi összetartást, a szeretet és tisztelet erényét növelni, a családi értékeket megőrizni. A szülők Szent József és a Boldogságos Szűz Mária példáját követve szeressék egymást és gyermekeiket, de mindenek előtt téged, mennyei Atyánk. A gyermekek az Úr Jézus őszinte, valóságos gyermeki lelkületéből tanuljanak igazi engedelmességet szüleik és mennyei Atyánk iránt. Most különösen azokért ajánljuk fel keresztutunkat, aki családunkban a legnehezebb keresztet hordozza (rövid csendben mondjuk el, ki az). Fogadd el egyházközségeink minden családjáért ezt a keresztutat. Ámen. Könyörülj rajtunk, Uram! Könyörülj rajtunk és családjainkon!

Molnár Alajos

 

 

MAGYAR KÁLVÁRIA

 

 

Keresztút a Pécsi Kálvárián

1996. március 15.-én

 

Írta. Báthory László plébános

 

 

A keresztfához megyek…

 

Urunk, Jézus Krisztus!

 

Amint ma egybeesik keresztútjárásunk nemzeti ünnepünkkel, úgy járta és járja a magyar nép keresztútját ezeréves múltunkban és jelenünkben. De Te, Uram, velünk voltál és velünk vagy küzdelmeinkben, szenvedéseinkben, eleséseinkben. Töviskoronás, szenvedő arcodból sugárzik a „lélek készsége”, mely erőt és bátorítást adott és ad nemzetünk keresztútjárásában. Ezt az erőt kérjük szegény, sokat szenvedett és ma is a kibontakozásért vajúdó hazánknak és szomorú szívű magyarjaidnak. Szeretnénk magasba emelni áldott keresztedet és koronás nemzeti zászlónkat, és így könyörögni a szenvedésekben kiérdemelt diadalért. Hazánk feltámadásáért. Fogadd el ezt a keresztutat engesztelésül magyar hazánkért és magyar népünkért. Ámen.

 

Isten, hazánkért térdelünk elődbe…

 

I. PILÁTUS ÍTÉLETE

 

Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged, mert szent kereszted által megváltottad a világot!

 

Ott állsz Urunk, gyáva bírád előtt… körülötted ellenségeid, a felbőszített és félrevezetett nép és a lefizetett hamis tanúk… De Te nem védekezel, hanem némán vállalod sorsodat: a szenvedést. Felettünk is hányszor ítélkeztek igazságtalanul! Hányszor taposott rajtunk keresztül Nyugat és Kelet, hányszor lett földönfutóvá a magyar, hogy „nem lelé honját a hazában” és a világban. Hányszor hullottak el „legjobbjaink a hosszú harc alatt”, hányszor kezdtünk új hazát építeni… De ahogy Te, Uram, vállaltad sorsod, mi is vállaljuk magyar sorsunkat… vállaljuk múltunkat, vállaljuk és építjük jövőnket. Mert tudjuk, hogy nem hangzatos szólamokat, nagy szavakat vársz tőlünk, hanem ennél nehezebbet a csendes, igazi hűséget Hozzád és a hazához!

 

Ránk, bűnösökre, minden verés ránk fér…

 

II. VÁLLADON és vállunkon a KERESZT

 

Imádunk Téged…

 

Megkezdted Uram, keresztutadat és behintetted azt szent véreddel… Vércseppjeidből nekünk is jutott… Krisztus-vér a magyar ugaron… Ha szenvedtünk, Te is velünk szenvedtél, ha sírtunk, Te is velünk sírtál, bár alig volt néhány „víg esztendőnk”, Te is velünk vigadtál. Te átölelted kereszted, és amikor nekünk is keresztet ácsoltak, minket is magadhoz öleltél, mert minden igazságért és hazáért szenvedőt Te így szerettél.

Mi nem akarunk Uram, Neked keresztet ácsolni! Senkinek nem akarunk keresztet ácsolni! Csak arra kérünk, ha újra és újra felmered a szenvedés keresztje, tarts meg minket ölelő karjaidban és „hullajtsd velünk síró könnyedet” és hullajtsd értünk megváltó vércseppjeidet. Ámen.

 

Uram, Jézus, légy velünk…

 

III. AZ ELSŐ ELESÉS

 

Imádunk Téged…

 

Uram, első elesésednél a magunk elestére, a magunk bűneire gondolunk. Hányszor éreztük át balsorsunkban a Himnusz igazát:

Hajh, de bűneink miatt gyúlt harag kebledben

S elsújtád villámidat dörgő fellegekben…”

Egyik nagy nemzeti bűnünkért, a káromkodásokért és trágár beszédekért akarunk most engesztelni, Urunk! Éppen ezen a helyen, ahol az elmúlt évtizedekben durva ajkak és romboló kezek szentségtelenítették meg nevedet és Neked szentelt Kálváriádat. Engesztelünk a tengernyi káromkodásért az utcán, autóbuszon, iskolában, sajtóban, tévében, rádióban és a családban, ahol a gyerekek a szüleiktől tanulják a káromkodást és az istentelen, durva beszédet. – Vagy gondolunk az összetört útszéli keresztekre, befirkált templomfalakra, robbantásos merényletekre, meggyalázott síremlékekre… Uram, kegyelmeddel, erőddel, emelj föl ebből a bűnből! Szép magyar nyelvünket ne a Te gyalázásodra, vagy ártatlan lelkek megfertőzésére használjuk, hanem bocsánatkérésre és a Te dicsőítésedre. Ámen.

 

Előtted, Jézusom, leborulok… 1-2. versszak

 

IV. TALÁLKOZÁS AZ ÉDESANYÁVAL

 

Imádunk Téged…

 

Micsoda fájdalmas találkozás! Csak az anyai szív érezheti át így gyermeke sorsát, mint a Szűzanya. Hazánkban is mennyi összeszoruló anyai szív, mennyi anyai könny! A tékozló fiúkat és tékozló lányokat hiába hazaváró édesanyák könnye, a frontról haza nem térő férjekért és gyermekekért ontott könnyek, a gyermeküket fiatalon eltemető édesanyák könnye, a lélekben meghalt csak testben élő gyermekekért hullatott könnyek…! És az anya után hiába kiáltó gyermekek könnye, a megszületni nem engedett, anyaméhben megölt gyermekek néma sikolya! Tengernyi könny! Anyáké és anyátlan gyermekeké. A síró anyáknak és anyátlanoknak kérjük: „Mutasd meg, hogy Anya vagy! Most segíts meg, Mária!

 

 

Keservesen siratja Mária fiát…

 

 

 

 

 

 

 V. CIRENEI SIMON SEGÍTÉSE

 

Imádunk Téged…

 

Végre találunk valakit a keresztúton, aki segít Jézusnak. – Hazánk történelmi keresztútján is akadtak szép számmal, akiknek nem volt „drágább gyöngy élete, mint a haza becsülete”. Akadtak királyok, hősök, szentek, írók, költők, tanárok, hős papok, orvosok és tudósok, mind-mind a magyar haza Cirenei Simonjai. És névtelen hősök milliói, kik a hazáért harcoltak-haltak, mert „szolgaföldben nem nyughattak”. Éppen ezért múltunkra alapozzuk a jövőbe vetett reményünket, és a Szózattal imádkozzuk:

 

„Az nem lehet, hogy annyi szív hiába onta vért.

S keservben annyi hű kebel szakadt meg a honért.

Az nem lehet, hogy ész, erő és oly szent akarat

Hiába sorvadozzanak egy átok súly alatt.

Még jőni kell és jőni fog egy jobb kor, mely után

Buzgó imádság epedez százezrek ajakán.”

Ámen.

 

Nagyasszonyunk, hazánk reménye…

 

VI. VERONIKA KENDŐJE

 

Imádunk Téged…

 

És végre akadt valaki, aki könnyeket töröl, véres verítéket itat kendőjével, könnyítve a szenvedést! Hazánkban is millió a könnyes szem és néha patakokban folyt a vér… Mert egy Veronika nem győzi! És mindig akadtak Veronikák: Árpádházi Szent Erzsébettől, Szent Margittól, Kanizsai Dorottyán át a névtelen apácák százai, ezrei, akik árvaházakban, kórházakban hősi szeretettel töröltek könnyeket, verítéket a magyar arcokról. Vagy hős anyáink, akik – míg apáink a hazáért harcoltak – vetettek, arattak a család mindennapi kenyeréért. – Magyar édesanyák! Neveljetek a hazának lányaitokból új Veronikákat! Mert szükség volt eddig is, most is és ezután is – még inkább! – leleményes szeretetükre, könnyeket elállító mosolyukra, a bűn vérzivataraiban óvó enyhelyükre! Jutalmuk az, ami Veronikáé volt. Ő a kendőjébe, a mai Veronikák szívükbe rajzolt Krisztus-arc ajándékát kapják és adják tovább az új magyar szívekbe.

 

Ó Nagyasszony, nemzetünk…

 

VII. A MÁSODIK ESÉS

 

Imádunk Téged…

 

A második esésednél, Urunk, második nemzeti bűnünkre – talán a legnagyobbra – gondolunk: ez a széthúzás, egymás nem értése, a viszály, a pártoskodás. Ez, mint nemzeti átok, végigkísérte történelmünket Szent Istvántól napjainkig, Koppány lázadásától Mohácson át a taxisblokádig.

„Hányszor támadt tenfiad szép hazám, kebledre,

S lettél magzatod miatt magzatod hamvvedre.”

 

Hányszor nem tanultuk meg a leckét: egységben az erő! Sokak összefogása hányszor tett csodát! Most is ez a csoda segíthet rajtunk. „Ezt szolgálja a szószéken és az iskolában a pap a tanító, erre törekedjék ekéjével a földműves, pörölyével kezében a munkás, ecsetjével és vésőjével a művész, az államférfi és tisztviselő… S ha mindnyájunk egyesített, egy célra törekvő munkája, az  egymástól tanuló, egymáson épülő nemzedékek során közelebb jut a nemzeti ideál megvalósításához, azzal az egyetemes emberiségnek is megtette a tőle telhető legnagyobb szolgálatot” írja Katona Lajos 1910-ben. Második esésednél, Urunk, arra kérünk, hogy a széthúzás nemzetgyengítő, súlyos eséséből emelj fel minket! Ámen.

 

Boldogasszony Anyánk…

 

VIII. SÍRÓ ASSZONYOK

 

Imádunk Téged…

 

„Ne rajtam sírjatok, hanem magatokon és gyermekeiteken” – mondtad a síró asszonyoknak. Egy nemzetnek mindene, a jövője az ifjúsága.

 

Lesz-e gyümölcs a fán, melynek nincs virága?

Avagy virág vagy te, hazám ifjúsága?”

 

Kérdezi a költő. Szép énekünk is csak a múlt időben idézi egykori valóságunkat:

 

„Virágos kert vala híres Pannónia,

Mely kertet öntözé híven Szűz Mária.

Katolikus hitnek bő volt szép virága,

Be megsötétedett örvendetes napja.”

 

Mi mégis hisszük, hogy eljön az idő, amikor nem kell az anyáknak gyermekeiken sírni. Hisszük, hogy a jövendőnk feslő bimbói már itt állnak köztünk! Kereső fiataljaink rátalálnak az igazság útjára, Reád, Urunk, ha még a keresztúton is. Ebben bízva átalakíthatjuk énekünket:

 

Virágos kert lesz megint híres Pannónia,

Mely kertet csak öntözze, kegyelmével öntözze

A Magyarok Nagyasszonya! Ámen.

 

Nyisd fel az eget sok kiáltásunkra…

 

IX. A HARMADIK ESÉS

 

Imádunk Téged…

 

Harmadik esésednél harmadik nagy bűnünkre gondolunk, a nemzetgyilkosságra. Évek óta közepes városnyi magyarral fogy az ország. Statisztikák döbbenetes számai mutatják, hogy évről-évre hány magyart visz el az alkohol és a kábítószer, az igen magas öngyilkosság és főleg a „törvényes” vagy titokban végzett abortuszok igen magas száma. Mert tatár, török után, a két világháború után hamar újraéledt a nemzet és állt a Szózat szava: „megfogyva bár, de törve nem, él nemzet e hazán!” De „fogyva” is és „törve” is…!? Add, ó Uram, hogy ebből az elesettségből is felkeljen a magyar! Segíts gátat vetni a félreértett és félremagyarázott családtervezésnek, segítsd meg az abortusz ellen harcolókat, és segítsd – e nehéz időben is – az egyre nagyobb számú nagycsaládosokat, hogy lélekszámban, de minőségben is, talpra álljon a haza! Mert „áldjon vagy verjen sors keze”, itt élned, élned, élned kell!!!

Ámen.

 

Gyászba borult egek…

 

X. KIFOSZTOTTAN

 

Imádunk Téged…

 

A 21-ik zsoltárt idézhetjük itt, Urunk: „Szétosztották egymás között ruháimat és köntösömre sorsot vetettek.” – Hányszor tépték le becsületét szegény hazánknak is, hányszor osztoztak ezen a magyar földön, „melyen annyiszor apáink vére folyt, ez, amelyhez minden szent nevet egy ezredév csatolt.” – Trianon!  Ó Erdély, Bácska, Bánát, Kárpátalja, Felvidék, Őrség, Baranya! Egyharmadára csökkent területünk és népünk! És a kivándorlások, szökések, menekülések, mikor a magyar „szertenézett s nem lelé honját e hazában.” És a határainkon kívül élő magyarok sanyarú és kemény mai sorsa? Ez az igazi Kálváriája most a magyaroknak! Kifosztottan, megalázva, meggyalázva állunk a világban.

Köszönjük, Urunk, hogy elviselted ezeket a kínokat, hogy ebben a nagy fájdalmunkban is érezzük: Te itt is velünk vagy, velünk szenvedsz, velünk sírsz. Ámen.

 

Keresztények, sírjatok…

 

XI. RÁSZEGEZVE

 

Imádunk Téged…

 

Borzalmas kínokat szenvedtél ekkor, Urunk! Mindig jót tevő karjaidat, örömhír útján járó lábaidat a keresztre szegezik. Már csak felállítani kell és elkészült az ember műve Neked…

Történelmünk borzalmaira gondolunk itt. Dózsa tüzes trónja, szegények kínzója, szabadság tapodója, Arad 13 bitófája, Kufstein, Auschwitz, Dachau lágerei, Fő utca, Hortobágy, Recsk, 56 mártírjai, a terror megszámlálhatatlan áldozata mind átélték a borzalmak óráit, az ártatlanul biztos halálba menés kétségbeejtő éjszakáit. A nap is elsötétedett a Kálvárián, hogy ne lássa a borzalmakat, és a sötétség azóta is a világra borul, hogy „napvilágra ne kerüljenek a sötétség cselekedetei.” De Te, Uram, hagytad, hogy odaszögezzék kezeid, hogy kitárt karoddal az egész világot magadhoz öleld, szívedhez legközelebb azokat, akik a kínok kínjait veled és érted szenvedték. Ámen.

 

Nincsen abban irgalom…

 

XII. JÉZUS MEGHAL A KERESZTEN

 

Imádunk Téged…

 

Ég és föld között függ a Megfeszített! Karját ölelésre tárja. Ajkát a megbocsátás szavaira nyitja: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.” Lándzsával átdöfött szívét menedékül adja, hogy bajainkban, szenvedéseinkben mindig oda siessünk. Magyar népünk ezért állított utak mentén, falvakban és városokban, mezőkön és erdőkön kereszteket, mert saját szenvedését látja Krisztus keresztjében, mert hiszi és vallja: „És ki segít már, ha Ő segít?”

 

Juhász Gyula: A tápai Krisztus

 

Az ország útján függ s a földre néz,

Arcán szelíd mosoly a szenvedés.

 

A falu népét nézi csöndesen

Amint ballagva munkából megyen.

 

Az ősi népet, mely az ősi föld

Zsellére csak és várja az időt,

 

Mikor saját portáján úr leszen,

Mikor az élet néki terem.

 

A magyar Krisztus, a falusi szent,

Hiszen nekik is megváltást izent.

 

Olyan testvéri áldással tekint

Feléjük és biztatja híveit.

 

Feje fölött a nyárfa is magyar,

A fecske is és egy zivatar,

 

Mely őt paskolja s a falut veri

És folyton buzgó öt szent sebei

 

Nem a magyarok sorsát hirdetik?

És ki segít már, ha Ő nem segít?

 

Itt imádkozzuk el imádat, melyre Te tanítottál minket, Urunk: Mi Atyánk…  Királyi zászló jer elöl…

 

XIII. A FÁJDALMAS ANYA ÖLÉBEN

 

Imádunk Téged…

 

Öledből indult el élete és öledbe tér meg holtában Krisztusod. Öröm és fájdalom az édesanya sorsa, öröm és fájdalom a nemzet sorsa. Könnyed, mely „úgy siratja szent Fiát”, megszentel minden könnyet, melyet egy évezred alatt sírtak el hazánk szomorú sorsa felett. És ezek a könnyek nemcsak „árvák könnyei” voltak, nemcsak gyermekeiért síró anyai könnyek, de nehéz, férfiszemekből is kicsorduló könnyek. És voltak néha az öröm könnyei is, a remény sóhajai is, a feltámadásban bízó fátyolos könnyek is.

Fájdalmas Anyánk, a Te karjaidból indult el Jézusunk a sír sötétjébe, de három nap múlva a Feltámadás dicsőségébe is. Fogadd öledbe, öleld karjaidba szegény, szenvedő magyar népedet is, hogy reménye legyen a boldog újjászületésre is. Itt mondjuk el a Hozzád szóló imát: Üdvözlégy Mária…

 

Áll a gyötrött Isten anyja…

 

XIV. A SÍRBAN

 

Imádunk Téged…

 

Minden sír olyan, mint egy hatalmas torok: elnyel és elemészt. – Uram, Te azért jöttél, hogy ne a sír legyen a végállomás. Halottainknak mi is drága síremlékeket állítunk, de ráírjuk: „Csak a teste”. És feltámadást várunk. Mert nagyböjtjeinkre, nagypéntekjeinkre mindig feltámadást várunk. Minden névtelen sírdomb vagy tömegsír mellett is feltámadást várunk! Mohács emlékhely, Don-kanyari névtelen tömegsírok, 301 parcella mellett állva is ezt kiáltjuk: feltámadást várunk! Minden reménytelenségben, sötét éjszakában is ezt kiáltom: hiszek a feltámadásban és hiszek magyar hazám feltámadásában is! Ámen.

 

Krisztus feltámadott… 3-4. versszak

 

 

BEFEJEZÉS

 

„Rendhagyó” keresztutunknak a végére értünk. Urunk, Jézus Krisztus szenvedésének tükrében magyar hazánk kálváriáját végigjártuk. A Te sorsod a mi sorsunk is, Urunk! De hisszük, hogy nemcsak a szenvedésben, de a feltámadásban is! Ezért imádságként szálljon feléd nemzeti imádságunk: a Himnusz.

 

Ének: a Himnusz.

 

Végül hallgassuk meg nagy költőnk, Babits Mihály szárnyaló sorait a „Szózat”-ról, melyet a mű megszületésének 100-ik évfordulóján, 1936-ban írt:

„Azt a hazát, melyről a Szózat zeng, el nem veheti és meg nem csonkíthatja senki. Az visszavonhatatlanul hozzánk tartozik. Magunkban hordozzuk éppen annyira, mint ahogy ő hordoz bennünket általa, benne vagyunk, akik vagyunk, s ha ő nem volna, mi sem lennénk többé. Ez az a föld,»amelyhez annyi szent nevet egy ezredév csatolt«, ahol számunkra a szabadság zászlaját hordozták. Ezen a földön nem fog az erőszak! Ha egyszer hazánk volt, örökre az marad, még magunktól sem mondhatunk le róla, mert akkor magunkról mondanánk le. Ezért kell híveknek lennünk  hozzá »rendületlenül«: kívüle tényleg »nincsen számunkra hely«. Ez a haza egységes és oszthatatlan: őseink emléke szabadságunk megszokása, jogaink méltósága, kultúránk hagyománya, nagy költőink szava, minden benne van és vele értődik. Ennek a hazának »integráns része« a Szózat is: nélküle csonka lenne a szellemi ország, s nem lenne többé magyar a magyar.”

Ének: a Szózat

 

Határainkon kívül élő magyar testvéreinkért a Székely himnusszal könyörgünk:

 

Ki tudja, merre visz a végzet…

 

 

 

 

 

 

 

Gyermekekért

 

Csodálatos dolog ggyermeknek lenni! Csodálatos dolog Isten gyermekének lenni!

Jézus keresztútja Isten irántunk való szeretetének a megvallása.

 

1. Jézust halálra ítélik

 

Íme, Uram az ítélet:

keresztre szegeznek Téged.

Súlyos bűntetés semmiért, az emberek vétkeiért.

 

2. Jézus vállára veszi a keresztet

 

Íme nagy, súlyos kereszted,

cipeled, el nem ereszted.

Hordod a világ bűnével,

áruló emberek vétkével.

 

3. Jézus először roskad le a kereszt alatt

 

Látom elgyengűl két karod,

földre roskadsz, már nem bírod.

Egyedűl túl nagy a teher,

de senki sincs, ki felemel.

 

4. Jézus édesanyjával találkozik

 

Máriával találkozol,

kinodban vele osztozol.

Nincs más, ki úgy megértene,

s ellened sosem vétene.

 

5. Cirenei Simon átveszi a keresztet

 

Végre hát, akad valaki,

ki segít terhed hordani.

Simon az, aki jön feléd,

a átvállalja terhed elét

 

 

6. Veronika kendőjét nyújtja

Veronika jön szembe most,

kendőjét nyújtja, hogy lemosd

arcod izzadságcseppjeit,

poros és vérző sebeit.

7. Jézus másodszor esik el a kereszttel

Másodszor is leroskadtál,

arccal a porba hullottál.

Jó volna most így maradni,

világ kinját hátrahagyni!

8. Jézus szól a síró asszonyokhoz

Asszonyok jönnek, siratnak

 

Érted könnyeket hullatnak.

De Te így szólsz: " Ez áll rátok:

Magatokat sirassátok!"

 

 

 

9. Jézus harmadszor esik el  a kereszttel

 

Harmadszor is földre esel,

bénultan a porba fekszel.

De jó volna most meghalni,

a szenvedést, kint elhagyni.

 

Címkék: családokérért gyermekekért magyar hazánkért papi hívatásokért papokért

Kapcsolódó cikkek:

  Papokért a papok évében

Kommentáld!

Ez egy válasz üzenetére.

mégsem

Hozzászólások

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu