Azt hiszem nem tudom mit is tehetnék egyszer azt érzem, hogy a céljaimat el tudom érni kemény munkával de amikor már ott álok a színpadon tudom, hogy nem nyűgözöm le az embereket hiába mindig beparázom. A tanárom azt mondta a félelmet azzal lehet legyőzni ha próbálkozunk és a szemébe nézve azt feleljük SOSE GYŐZHETSZ LE MERT TUDOM MIRE VAGYOK KÉPES és ez igaz. Nagyon nehéz de lassan már legyőzöm még most is elrontok dolgokat de folytatom és tanulok a hibáimból csak előre nézek. Ma is egy fellépésem lesz tudom, hogy jól fogom csinálni de a legjobb barátom Mia itt van velem és a családom akik szurkolnak nekem és biztatnak ez a legfontosabb. Ó de buta is vagyok hisz be se mutatkoztam a nevem Tamara Magyar, 19 éves Szlovákiában élek és próbálom össze szedni a bátorságomat, hogy megmutassam a világnak mi is rejlik bennem igazán ennyit a bemutatkozásról. Ez a fellépésem az útólsó és bejelentkezem egy tehetségkutatóra Magyarországon, szeretném megmérettetni magam és többet tanulni, hogy lehessek valaki. A színpad háta mögött álok és várom, hogy lejöjjön az előttem fellépő srác. Mikor befejezte és lejött sok sikert kívánt nekem felmentem a színpadra és megvártam míg elkezdődik a zene mikor megtörtént Adele - We were young dalát kezdtem énekelni amibe úgy bele éltem magam hogy el is felejt kezdtem a lámpa lázról, mikor befejeztem a dalt nagy tapsvihar fogadott. A mosolyomat nem tudta semmi se elrontani annyira örültem, hogy egész nap velem maradt a jó kedv hisz evvel fogok fellépni a tehetségkutatón is már alig várom. Holnap indulok a szüleimmel kár, hogy Miát nem engedték el velem és hiányozni fog nekem de azt mondta követni fog és ne féljek mert ott lesz velem lélekben nah ez elég fura volt tőle de mind egy is. Úgy döntöttem mindent írásba foglalok de most jobb ha lefekszem és holnap folytatom.