Meg még mennyi minden más, ami létezik, de amiről nem tudunk. Vagy amiről még kevesen tudunk. Igazad van, de úgy érzem sok benned a harag mások iránt. Azok iránt, akik még sok ismeretnek híján vannak. Nem elítélni kell őket, nem biztos, hogy rosszindulatú mindenki, aki tudatlan. Ők is hozzánk tartoznak. Az Égiek segítségét kell inkább kérnünk, hogy ők is láthassanak, hallhassanak, hihessenek...
Mi sem tudtunk mindent, mi is hallottunk valakitől valamikor. Még most is híján vagyunk sok tudásnak, ismeretnek. Nem haragudhatnak a negyedik osztályosok az elsősökre, amiért nem tudnak úgy számolni stb mint ők. Miránk sem haragszanak a magasabb szellemiségek, amiért csak most nyíladozi a csipánk. Mindennek eljön az ideje. Hogy ki mit miért mond és tesz, nem a mi tisztünk eldönteni, mert mindenki csak egy szempontból látja a világot, a magáéból. A másik ember nem láthat a mi szemünkkel, sem mi az övével. Úgy gondolom, hogy mindenkinek az a dolga, hogy a meglévő tudása, hite és ereje szerint a legbecsületesebben, legtisztábban végezze a dolgát. Másokét csak az itélheti meg, aki magasabbról szemléli a dolgokat. De ki tudhatja, hogy közöttünk, emberek között ki van magasabban? He-he! Az egó nagy betyár! Ne hagyjuk, hogy átverjen! Fülön kell csípni, és helyére tenni a kis törtetőt. Az irányt, a lekiismeret hangja adja mindig. De ő nem kiabál. Csak van.