Sziasztok!  Megpróbálok  ezúton válaszolni, kérdésetekre: természetesen néha én is mint bárki más, ki borulok, én sem látom mindíg az út végét, és nem is biztos hogy tudom a megoldást, de ilyenkor szoktam megállni és egy kicsit csak önmaggamal foglalkozni, feltőtődni, azért hogy tiszta tudattal, lássam át a helyzet, súlyosságát, fontos hogy a lelkünk rendbe legyen és ezt csak úgy érhetjük el hogy nap mint nap egy kis időt szánunk önmagunkra, tudom nehéz de higgyétek el muszály, és főleg tudom mit beszélek, az élet nehéz, de néha mi magunk is bonyolítunk rajta, eleget.  Legyen szép napotok!