Esti csend
​



Álmos, könnyű kábulatba folyt
már a világ, felhő szirteken
arany s bíbor pecsétek csókján
ég a lenyugvó Nap. Rozsda por
hull szeméből, lágyan hinti el
az estet e szürkületi órán.
Megrázza dús sörényét az éj,
belőle, mint fény-lepkék gyúlnak
arcára a csillagok, Csend-lombok
között suhan néma léptű szél,
az árnyak pára tűzbe bújnak.
Pislogó holdsugár halvány foltok
aranyán csipkézi sötét vásznát,
meztelen béke záporként mossa
el az idő nyomát. Réveteg
lég -hullámok oltják el lángját
a sorsnak, lélek-sóhajként fonva
körül a csöndbe sírt életet.​