Ƹ̵̡Ӝ̵̨̄Ʒ Lélekmelengető idézetek Ƹ̵̡Ӝ̵̨̄Ʒ

"Erősítheted, szépítheted a testedet, de csak lelked fogja beragyogni igazi szépséggel." ~Michel Quoist~

"Tested nyisd meg lelked Erejének, s lelked tárd ki szellemed Fényének.
Hited és Szereteted kapcsold össze Szívedben és lásd fellobbani tudatod lángját Benned."

Az életet álommá kell alakítani,s álmunkból valóságot formálni´

"Az a virág ,amely a szívből nyílik nem hervad el soha,ahogy a szeretet sem múlik el,ha lélek az otthona.Hiszen a szeretet nem más,mint a lélekből sarjadt virág:-láthatatlan és mégis érzed rejtélyes illatát.Láthatatlan.Csak akkor látni ha szemed mosolyog,s felragyognak szirmai közt csillagharmatok."



A szeretet gyógyító ereje

A szeretet benned van, csak az a kérdés, hogy mennyire engeded kinyitni, azt a kiskaput, amin keresztül eljuthat másokhoz is.
Amikor feltárul a szíved, akkor a szívcsakrád is gyógyul. Hirtelen úgy érzed, hogy mindent kiadnál magadból, és semmit sem kell megtartanod, mert úgy is visszakapod. Sőt még többet is, mint amint vártál.
Ha engeded a szeretetet áramolni, vagyis nem csak kiadsz magadból, hanem be is engeded a szívedbe, akkor a szeretet áramlásán keresztül gyógyul a lelked is.
Ugyan olyan fontos, a szeretet befogadását megtanulni, mint a kiadását.
Sokan panaszkodnak, hogy úgy érzik, őket nem szereti senki. Pedig ez biztosan nincs így, csak valamiért nem merik elfogadni a szeretetet másoktól. Talán félnek attól, hogy akkor nekik is viszonozni kell a szeretetet. A szeretetet soha nem kell viszonozni, ez nem egy kötelező műfaj! Ezt mindenki magában érzi. Soha nem szabad, hogy rutinná váljon, mert az már nem az önzetlen szeretet. Akkor már nem tiszta a szándék mögötte.
Az önzetlen, tiszta szándékú szeretettel gyógyítod önmagad, és azt akinek adod. Hiszen a szeretet ,,minden".
A szeretet mindenben benne van. Fűben, fában, a galambok turbékolásában, a hajnali napfelkeltében, és az esti naplementében, az ételben - melyet szeretettel készítenek....
Aki képes felismerni ezeket az ,,apróságokat", az felismeri a jót is. A jó, pedig pozitív energiát gerjeszt, ami kitisztítja a negatív beidegződéseket, és ezáltal a gyógyító folyamatok beindulnak.
És, hogy honnan tudod, hogy tiszta szeretetet adtál?
Utána nem gondolsz arra, hogy mégse kellett volna!
Nincs olyan érzés benned, hogy: Túl sokat adtam! És alig kaptam valamit.
Nem vársz érte cserébe semmit, és legközelebb is megtennéd.
És minden körülmények között örülsz annak, hogy így tettél.

‎"Ne akarj élni érzelmeid nélkül!
Olyan mintha sírnál könnyeid nélkül.
Néha a könnyek ugyan könnyítik az életet .
De olykor jobban sír az,aki kifelé nevet!!
Engedd,hogy az érzések szabadon szálljanak.
Hagyd,hogy a vágyaid valóra váljanak!!"



"Megérinti a lelked egy szó. Csodálatos és felemelő. Olyankor megnyílik magától a világ, s mosolyod ragyog, akár a tűző nap. Szíved átmelegszik, mert a gondolat teremtette szó, s a szavakból építkező mondatok csak Érted szólnak. Látod és érzed, van még miért élni. Ha sebzett a lelked és könnyek fedik megfáradt szemeid, akkor a legkedvesebb hozzászólások azok, amik felszárítják a könnyeket. Azt hiszed, senki nem veszi észre, ha felveszed a legszebb ruháid, ha önmagadat adod. Tévedsz! Aki önmagát adja, akinek a bensője fényt áraszt a hétköznap arcaira, az árnyék elszalad, s megtörténik az, amire minden élőlény vágyik. Kölcsönösen boldogságot adni a másiknak. Az a bizonyos személy kedveskedik, Te megköszönöd és érzed, ahogy elönt az öröm és a hála. Felülkerekedsz saját magadon, az álom valósággá válik, ahogy egy száj gyönyörű mondatokat formál neked. A nyakába ugranál az illetőnek, annyira jóleső szavak ezek, főképp, hogy ritka a mai világban a dicséret és a bók. De nem teszed. Ezt a szívet-lelket perzselő érzést megtartod magadnak, önmagadba zárod, és hagyod, hogy átjárja a testedet, hogy beleremegj a boldogságba…"

"Ha szorult helyzetben vagy, minden összeesküdött ellened és úgy tűnik, már egy percig sem bírod tovább, akkor tarts ki, akkor ne add fel, mert ez az a pillanat, amikor megfordul az ár."
(Elbert Hubbard)



"Zene, kép, mozdulat. Valóság, álom. Ébredés, vagy álmodás.
Reggel… reggel mikor felébredsz, és nem tudod, mit hoz a nappal.
Éjszaka…éjszaka már megtapasztaltad és magadba fogadtad mindazt, amit a nap hozott.
Ha már valaki Rád nevetett, vagy megosztotta Veled valamiét, vagy éppenséggel támaszt nyújtott Neked, már azért megérte hinni azon nap pillanataiban. Minden nap egy csoda, az élet írta valóság, ami percek húrjain dalolja nekünk az örökkévalóság titkait. Elveszünk az univerzumban, de helytállunk a heves pillanatok tüzében. Hagyjuk, hogy magával rántson minket! Az élet, a mindenség is lehet egyetlen egy perc, ha szárnyaló lelkünk arra az egyetlen egy percre összpontosít, és eléri benne a legmagasabb gyönyöröket!
Zene, kép, mozdulat. Valóság, álom. Ébredés vagy álmodás. Édes pillanatok szüleményei ezek, amik megízleltetik Velünk a végtelen szépségű örökkévaló egy darabját…"

"Tanulj meg táncolni az élettel! Megráz és megforgat, de ha megtanulod könnyedén kezelni, valami csodaszép születik belőle." (MAry C. Saunders)



"Reggel felébredsz, s azt veszed észre, hogy az ébredésben Rád talál egy fény. Te álmosan ásítasz egyet, majd lassan kinyitod a szemeid. Lenyűgöz az eléd táruló látvány. Nap öleli át a tájat, szinte égeti ablakod. A függönyök mögött is láthatod. Mindjárt jobb kedved lesz, felfokozódik a hangulatot. Extázisba esel? Nincs annál nagyobb csoda, mint amikor a természet napsütéssel felel a rideg, közömbös világnak. A messzi fák visszatükrözik a forróságot, a felhők is szertefoszlanak. Süt a nap… Elrohant gyors lépteivel az árnyék. S ami eddig fájt, most már nem kínoz. Mosolyogsz. Úgy érzed, mindenki Téged figyel, hiszen arcod boldogsággal fogadja be a táj gyönyöreit. Lépdelsz az utca kövén, meg akarod érinteni a forrongó eget. De tudod, el nem érheted. Mégis a szívedben ott ég az az igazi vágy…"

"A Szem a Lélek Tükre!
De a szem nem csak a gyönyörűség tárgya
Hanem a lélek tükre is
Soha nem csal meg, mindig azt mutatja
Amilyen állapotban a bensődben vagy!
Ezért ha valakinek a szemébe nézel
Mindig a lélek pillanatnyi sóhaját kutasd
Mert akinek a szeme tiszta
Annak a lelke is az.
Büszkeséged eget söpör
Én mégis tisztának látlak
Hát kérlek, vesd le büszkeséged rongyait
Hogy megérthessem lelked gondolatait..."



"Arra nem veheted rá magad, hogy érezd, amit nem érzel. De arra igen, hogy helyesen cselekedj az érzéseid ellenére."

"Ne félj, hisz nincsen rá okod,
a jövőt úgy sem tudhatod.
Ne sírj, töröld meg szép szemed,
hisz jár a boldogság neked!
Álmodj, egy jobb, egy új jövőt,
most állsz a szép napok előtt.
Ne félj, a jóban hinni kell,
ez már így magában siker!
Szeresd az életet nagyon,
nem baj, ha nem vár nagy vagyon.
Legyél te szerény, kis virág,
melynek viszi a szél az illatát!
Hited te el nem hagyhatod,
égből segítenek angyalok.
Minden öledbe hullik majd,
tudd meg, a vágy magja kihajt!
Kihajt, mint zsenge, kis növény,
övé a langy eső, s a fény.
Fa lesz, s a lombja égig ér,
ne félj, te mindig higgy, remélj!"

“Te magad vagy az az erő, amely életre hívja a történéseket – a jót, a rosszat egyaránt. Rajtad áll, melyikre tartod magad érdemesnek: helyes gondolkodással a szerencsét idézed meg, vagy gondolkodás nélkül cselekszel, és bajokat zúdítasz az életedre. Rajtad múlik, bearanyozod-e napjaidat vagy feketére fested magad körül a világot.”
(Tatiosz)