Egyszer talán merengve áll ablakodban....
Emlékem felbukkan , mint buborék az italodban.
Szádra fölényes mosolyt sző a gondolat,
Valami mégis elszoritja torkodat.
Megérzed, megérted akkor!
- Ilyen csak egyszer lehetett!
- Valaki önmagánál is jobban szeretett!
Valakinek Te jelentetted az életet.
Szívemet letettem kezedbe - hittem vigyázol reá.
Kezedet megfogtam, azon a május nappalon,
Neked talán csak játék volt - Én éreztem szeretlek nagyon!
Kértem a Jó Istent szerelmünk első reggelén,
Az álomból valóság - had legyen az Enyém!
Szívemben nem halványodik léted -
Fáj amit teszel! - mert még mindig szeretlek Téged!
Nem az fáj, hogy nem vagy itt Velem,
Az fáj, hogy eldobtad érted dobogó szívem!
Szíved oly messze, távol van már Tőlem,
Haldoklik szerelmünk, mint a természet az őszben!
Nézem fényképeid könnyes szemmel,
Szívem kiáltana feléd! Ne hagyj el!
De ajkam néma marad, nem teszem!
Hallgatásod válasz Nekem - Számodra meghalt ez a szerelem!
Nem voltam számodra, csak egy kis fellángolás,
Egy kis kaland - semmi más!
S Te mi voltál Nékem azt jól tudod,
- Ha őszinte , tiszta szívvel lelked meghallgatod!
S ha egyszer mégis hiányoznék Kedvesem
- Csak nézz fel este az égre,
Szívem gyásza festette azt oly feketére!
Érted hulló könnyem - csillagok ragyogása,
Haldokló szívem - sápadt hold varázsa!

Soha el nem múló szeretettel végül Neked azt kívánom -
Te legyél a legboldogabb férfi a világon! SZERETLEK!

Címkék:  

Kategória: Zene

Feltöltés ideje: 13 éve

Látta 70 ember.