És eljő majd Benedek(n)ek napja,

mikor is, Karácsonyról lesz nagyba(n) szó

Tamási Anna versei

A kalácsomba bele sütök,

Karácsonyra ki is hülök,

közepébe becsücsülök,

hol az alma?

hol a torta?

a halászlét meg ki

kifogta?

Bejglit eszek rogyásig

egészen befulladásig.

Belmondoknak kifulladásig.

-          Gyertek haza gyerekek,

legyen tele, beletek,

ha madár vagy begyetek,

ezt küldi jó Benedek. –

Ki majd eljő havas szánon,

József napra alig várom.

Arra kérlek Istenem,

hogy sose lássam Debrecent,

se Kispestnek fagyizóját,

Győrben meg a templom tornyát.

Újpesten lenni jó,

ide szállj le nagyanyó,

elhoz majd Télikabátapó. 

Kicsiben a karácsony,

alig ér térdkalácson.

Nagyban meg a Ház Nagy,

szónokol oly bezengőn,

hallgatja is egy jóságos teremőr,

szájon verem meglepőn,

de ez majd csak véletlen,

a Nagyházban kicsit eltévedtem.

Most jönnek a borászok,

nem is majd a horgászok,

rántott halért tornászok,

az asztalon meg átmászok,

fenyőágak szerteszét,

kiöntöm a faterét.

Kocsonya ott nem remeg,

-          Az most nem lesz emberek!

Vízöblítő mentse meg!

-          Elnyelem és megy velem.

Mire mindent megeszek,

úgy érzem, hogy megveszek.

Rántott kutya bugyborék,

két tányérral sem elég,

megjött már a söpredék,

macskakutya egyre megy,

nyáron lesz csak meggyleves,

addig egyél menhelyen.

Kutyamacska egyre,

Jancsibácsi hegyre

megy.

-          Nyíljon meg a hegyleve,

Önccsön ki a meggyleve!

Miután magát fogván,

 ébredjen a fogdán!

(kórus)

-          Szezámag nyírj ki!

de most nem erről a karácsonyról vót nagyba szó.

2012. december