Az elmúlt 10 év 8-asnál jobb színházi előadásai

1.)  Bartis Attila: Anyám Kleopátra Nemzeti Színház

Játszódik Budapesten, a kilencvenes évek elején, valamint Weér Andor álmaiban és emlékezetében.

Weér Andor író keserves, önkéntes összezártságban él anyjával, Rebekával. Az anya - egykor a színpad királynője - jó évtizede el sem hagyta a lakást. Mára oly kifinomultan gyötrik egymást, hogy azt sem tudni igazán, melyikük a rab, és melyik a rabtartó... Lelkük végletesen elmérgesedet a közösen leélt évek során; Andor hiába találkozik a kívül-belül szép Eszterrel, nem adatik meg nekik a normális élet, a megváltás esélye.

Bartis Attila (Marosvásárhely, 1968. január 22. –) író, fotográfus.

Erdélyben született, apja, Bartis Ferenc költő. Családjával 1984-ben költözött Budapestre, amikor apját megfosztották román állampolgárságától. Huszonhét évesen jelentette meg bemutatkozó regényét, A sétát. három évvel később jelent meg novelláskötete A kéklő pára címen. Eddigi legnagyobb sikerét A nyugalom című, 2001-ben megjelent regénye szerezte számára. Ez alapján írta meg Anyám, Kleopátra című drámáját, amelyet 2003-ban mutattak be a Nemzeti Színházban Garas Dezső rendezésében, Udvaros Dorottya főszereplésével.

Dolgozott újságíróként is, egy évig írt tárcákat az Élet és Irodalom című folyóiratnak. Itt megjelent írásait A Lázár apokrifek című kötetében adta ki.

Könyveit több nyelvre lefordították. Fotóművészként fényképei számos kiállításon vettek már részt.

A nyugalom című regényéből Alföldi Róbert rendezett filmet, melyet 2008-ban mutattak be (Nyugalom).

2.)  Garaczi László: Plazma         KOMA társulat

A helyszín a mai Magyarország. A történet lazán összefonott jelenetekből áll. A darab harsány kereskedelmi rádiós párosa Mohács remix című műsorával dramaturg és narrátor egyben, mint egy kellemesen skizoid ember két fele, hol jóban vannak, hol rosszban, miközben szembesítik egymást önmagukkal. Az ismert fordulatokkal és orgánummal nyomják a sódert, ám az igazi kereskedelmi rádiósokkal ellentétben itt becsúszik néha egy-egy elgondolkodtató mondat is. A rádiósok április 1-ji tréfákat találnak ki, ezek a tréfák a darab mozgatói. A jelenetek látszólag lazán kapcsolódnak egymáshoz, de egy mozaik darabjai, az előadás végére összeállnak.

"Plazmavilág: a karakterek, helyzetek, történések folyamatos forma- és halmazállapot változáson mennek keresztül. Felismerhető egy város, Budapest körvonalai, helyzetei, figurái. A konkrét és mégis relatív térben keresünk formát, jellemet, igazságot, törvényt. A darab szereplői bár mai, városi magyarok, ugyanakkor külsőleg és belsőleg a plazmaság "törvénye" alatt állnak: egyik jelenetből úgy folynak át a másikba, mint különböző színű folyadékok, különböző formájú edényekbe (hajszálcsövesség)."(GaracziLászló) 5 színész. 25 szerep. 1 felvonás. 0 díszlet. Játék.
Rólad, rólam, rólunk. Elsorvad a kisagyad, ha nem simogatnak?
Öngyilkos leszel, ha nincs kapcsolatod?
Boldogvagy, ha van?
Bármilyen inger jobb az ingertelenségnél?
Ez csak játék?

Garaczi László (Budapest, 1956. július 17. –) magyar író, költő, műfordító.

Garaczi László Budapesten született 1956. július 17-én Garaczi László és Csontos Mária gyermekeként.

1976–1981 között a Ho Si Minh Tanárképző Főiskola magyar–történelem szakán tanult. 1983-1988 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem filozófia szakát végezte el.

1981–1982 között a Kosárfonó és Kefekötő Vállalatnál dolgozott. 1982 óta szabadfoglalkozású író. 1982–1983 között az Akadémiai Könyvesbolt munkatársa volt. 1983-1988 között szabadfoglalkozású közvéleménykutató volt. 1988-tól a Művészeti Alap tagja.

3.) Háy János: Nehéz             Bárka Színház

A Nehéz főhőse Háy János mindenkori főhőse: a vidékről tizenévesen Budapestre kerülő fiatalember, aki szülei egyetértésével, sőt támogatásával megszakítja a végtelennek tűnő családi láncot, kiszakad az otthoni fészekből, "különb" lesz, mint ősei, megváltja a nemzetséget stb. Aztán az illúziók kicsorbulnak, ahogy kell. Régi otthonát elveszíti, újat a nagyvárosban nem lel, noha minden próbálkozása arról szól, hogy megteremtse "saját életét". S ez a saját élet a törvény és véletlen által meghatározottan kétségbeejtően kiszámítható: kudarcos visszatérés, alkohol és magány, bukás és halál. Háy sajátos nyelve, humorát még őrző, egyre szikárabb és szigorúbb fogalmazása a komédia színeit felcsillantó sötét magyar tragédiát ígér.

Háy János író, költő, képzőművész 1960. április 1-jén született a Pest megyei Vámosmikolán. Bár a palóc település meghatározó volt gyermekkorában, 1974-től, vagyis gimnáziumi éveinek megkezdésétől mégis Budapest töltötte be a központi szerepet Háy életében. A fővárosban belevetette magát a kortárs alternatív kultúrába és itt vett részt első ízben olyan rendezvényeken, melyek nagy hatással voltak későbbi munkásságára (zenei és képzőművészeti programok). A gimnáziumban erősen vonzotta az irodalom, azonban a rossz jegyek (irodalom kettes) eltántorították attól, hogy később ebben az irányban folytassa felsőfokú tanulmányait.

Többszöri próbálkozás után 1981-ben felvételt nyert a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Tanárképző Főiskolai kar orosz-történelem szakára, ahova akkori szerelme, későbbi felesége miatt adta be a jelentkezést, aki angolt tanult az intézményben. Ugyanebben az évben Háy szegedi barátaival megalapította élete első és egyben utolsó rockzenei bandáját, az Originál Lágert, azonban a zenekar 1 éven belül néhány demo-felvétel után felbomlott. Bár az író felhagyott a zenéléssel, a zene iránti rajongása a mai napig megmaradt.

1985-ben végezvén felsőoktatási tanulmányával az 1982 óta publikáló Háy irodalmi periodikát indított újtára néhány barátjával Narancsszívszonett címmel. A szamizdat csupán 8 számot ért meg. Az 1989-es év több szempontból is fordulópont Háy János életében. Ekkor hagyott fel a tanári pályával, ebben az évben kezdett el kiadói szerkesztőként dolgozni több lapnál is (Holnap, Pesti Szalon, Palatinus), mely lapoknál egészen 2004-ig szerkesztett, valamint 1989-ben jelent meg első verses kötete Gyalog megyek hozzád sétálóúton címmel. A kötet az 1976-tól 1985-ig terjedő írói időszakot zárja le, híres nyitómondata pedig: „Háy János nevű személy nem létezik.” A Gyalog megyek… után 17 könyve jelent meg, köztük Dzsigerdilen című regény, mely prózaíróként és A Gézagyerek, mely drámaíróként tették elismertté.

Háy nem hagyott fel a képzőművészettel, több ízben jelentek meg rajzai és festményei, ezen felül maga illusztrálja könyveit, készíti el azoknak borítóit. Felnőtt fejjel, két gyermekének megszületése után végezte el az ELTE esztétika szakát, jelenleg pedig szabadfoglalkozású íróként él Budapesten.

1978-1980 között különböző munkahelyeken dolgozott. 1982 óta publikál verseket és prózai írásokat. 1985-ben Podmaniczky Szilárddal és Kurdi Fehér Jánossal Narancsszív-szonett című periodikát indított.

1985-1988 között Budapesten általános iskolai tanár volt. 1989-1992 között a Holnap Könyvkiadó szerkesztője volt. 1993-1996 között a Pesti Szalon Könyvkiadó szerkesztőjeként dolgozott. 1997 óta a Palatinus Könyvkiadó munkatársa.

5.)  Mundruczó Kornél, Bíró Yvett: A Frankenstein-terv   Bárka Színház

A teremtő gőgje. Az alkotás nagyratörő, de a létrehozott mű nagyobb lehet, mint a teremtő gesztus.

A Frankenstein-terv központi kérdése, hogy mit tehet és mit nem tehet a "más ember" ezen a helyen, ahol mi, a "többség" fogalmazzuk meg kényszerűen, hogy mi is a másság, napi érdekeink, lakóhelyünk és adott pozíciónk, sikerünk és sikertelenségünk tükrében. Az előadás azt a mechanizmust mutatja fel fájó és nagyon is valóságos, aktív módon, amiben minden idegenkedés megfogan.
A normalitás vadhajtások nélkül nem nyerheti el értelmét, tehát előállítja a maga démonait, a maga vadait, a maga rémálmait, szörnyeit, deviáns alakjait, hogy legyen mihez képest megfogalmaznia önmagát. Amikor ez a leválasztás megtörténik, a "normalitás" megütközik a saját vadhajtásain, elámul, és meghozza az ítéletet: ez már nem tartozik hozzám. Ezért már nem vállalhatok felelősséget. Ez már a hatáskörömön, értékrendemen kívül esik, nem az én asztalom. Az élet úgy rendezi aztán, hogy ezekkel a rémekkel, értsd bűnözőkkel, nyomorékokkal, deviánsokkal csak a legritkább esetben kell találkozni, hiszen a leválasztáskor az elkülönítés is gondosan megtörténik társadalmi és individuális szinten egyaránt. A társadalom intézetekbe, az individuum a legmélyebb tudatalattijába zárja a maga "persona non gratait".
A Frankenstein lényege egy olyan lázadás (a szörny lázad a puszta létével), mely kinyitja a gondosan lereteszelt zárakat és szembesít azzal, hogy normalitásunk nagyon esetleges és ingatag alapon dőlt csak el, tulajdonképpen a többség elvén. A szembesítés a "szörny" megjelenése, mely valódi és emberi és mindent kibillent a maga rendszeréből, mert létezésével hívja fel a figyelmet arra, hogy hogyan ítélkezünk. Mert minden pillanatban azzal kell szembesüljünk, hogy nem hozzá vagyunk hasonlóak, hanem mindenki máshoz. Mivel ő a "szörny, a deviáns, a valaki", fittyet hányhat a világra, ezért nem foglalkozik a mi korlátainkkal és így irigylésre méltóan szabad. Ezt a szabadságot irigyeljük el tőle, és mivel integrálni nem tudjuk és talán nem is akarjuk - a félelmünk annál sokkal nagyobb, a gyávaságunk sokkal mélyebb - ezért elpusztítjuk.
Mundruczó Kornél, az előadás rendezője: "Filozófiai értelemben szerintem a fasizálódás lényege a félelemmel vegyes irigység. Szándékom szerint ezt a folyamatot kell a nézőnek az előadás alatt minél valódibb módon megélnie. A cél az lenne, hogy a kérdés ne az intellektuális csatornán merüljön fel, hiszen azon a csatornán helyes válaszokat tartunk raktáron, hanem olyan módon hasson a darab, hogy a meglepetéssel teli kiváncsiságtól, a szörny elutasításán keresztül szembesüljünk vele, hogy mi inkább vagyunk pultoslányok és konténerkereskedők, mintsem a mássággal, különlegességgel rendelkező egyén, a "más ember" . Amivel pedig végső soron szembe kell nézni, hogy mindennapi gyilkosságainkat és elutasításainkat nem a praktikum szüli, hanem a kínzó irigység és később a még kínzóbb megbánás, hogy nem tudtuk felvenni a harcot a szörnnyel. Hogy ő volt igazabb és erősebb nálunk. Ebben a felismerésben van a katarzis lehetősége. Ehhez az előadásnak olyan ajtókat kell döngetnie, ami túl van az értelem páncélajtóján."

Nehéz Istennek lenni Trafó

Két kamion áll az út szélén. Árut cserélnek: három fiatal nőt. Egy nagyszabású terv készül, ha sikerül, másnapra minden megváltozik. A leleplezés kulcsa a fiú, akit eddig elrejtettek a világ szeme elől. Nem hibázhatnak, ezért a raktér falai között új törvények születnek. Aki nem engedelmeskedik, nem térhet haza. Azonban közöttük van egy idegen, aki bármikor közbeavatkozhatna, mégsem teszi meg - parancsot kapott rá. Mint az Isten, megteremtve a világot, némán szemléli teremtményeit. Egy ideig. De meddig lehet csupán megfigyelőnek maradni?

Mundruczó Kornél (Gödöllő, 1975. április 3. –) színész, forgatókönyvíró, filmrendező.

1994-1998 között a Színház- és Filmművészeti Egyetem színész szakán tanult Zsámbéki Gábor osztályában. 1997-1998 között az Arany János Gyermekszínház tagja volt. 1999-2003 között a filmrendezői szakon folytatta tanulmányait Szász János és Zsombolyai János tanítványaként. 2003-ban megalapította a Proton Cinema Kft.-t Petrányi Viktóriával. 2004 óta az Európai Filmakadémia tagja.

Bíró Yvette (Budapest, 1930.) filmesztéta, filmkritikus, forgatókönyvíró.

1965-73-ig a Filmkultúra főszerkesztője volt. 1968-tól 73-ig több Jancsó-film készítésében működött közre dramaturgként, valamint dolgozott Mészáros Márta, Fábri Zoltán, Makk Károly és Fehér Imre filmjeiben is. Párizsba való távozása után több neves egyetemen (Párizs, Jeruzsálem, Berkeley, Stanford) tanított, 1982 óta a New York University-n oktat forgatókönyvírást. A közelmúltban több alkalommal Mundruczó Kornél alkotótársa volt.

Szülei művészetkedvelők voltak. A középiskola elvégzése után egy év útkereséssel, felkészüléssel telt el. Néhány hónapig a MOM lapjánál, a Fókusznál újságíró gyakornok volt. 1982-ben sikeresen felvételizett a főiskolára, ahol Major Tamás, Székely Gábor és Zsámbéki Gábor voltak a tanárai. A főiskolai gyakorlatot a "Katonában" töltötte. Ettől a teátrumtól kapta első szerződését, státusza azóta is változatlan. Tanuló évei alatt szerepet kapott -többek között- az Übü király című produkcióban, amellyel számos országban vendégszerepelt. Meghatározó. de néma szereplője napjaink sokat utazó, földrészeket bejáró darabjának, az Ivanov-nak is. Vajdai sokat foglalkoztatott, karakter színész, akár epizodistaként is kategorizálhatnánk. Az évek óta telt házakat vonzó siker darabokban, (Top Dogs; Ledarálnakeltűntem) vagy Bozsik Yvette modern táncjátékaiban nyújtott alakításai azonban bizonytalanná teszik a minősítőt.

A Színházi Adattárban regisztrált bemutatóinak száma: Szereplő: 69; rendező: 17. Ugyanitt két színházi fotón is látható.

"Szabad idejében" lemezlovasként is ténykedett. 1994-ben akkori működési helyszínén, a Tilos az Á-ban, a "csapos" Szabó Győzővel ötölték ki a Tilos az Á Performance a későbbi TÁP Színház művészi elképzeléseit. Az alkalmi, rendhagyó társulat azóta is az alternatív mozgalom, meghatározó formációja.

7.)  Pintér Béla: A démon gyermekei Pintér Béla és Társulata

"Kétezerkettő nyarán történt augusztus hó hetedik napján, Tizennégy óra harminc perckor jelentették a rendőrségen, Az első kerületi kapitányságon, hogy eltűnt egy asszony a Budai Várból.
Y. Kovácsné- Faragó Zsuzsa, a japán kultúra professzora, Néprajzkutató és műfordító, a piacra indult hetedike reggel, De sem a csarnokban, sem otthonában nem látták őt soha többé."

A sütemények királynője Pintér Béla és Társulata

Gyermekkor - halljuk - és máris feldereng lelki szemeink előtt egy békés, szeretettel teli mesevilág, bárányfelhőkkel keretezett idilli képe.* Ezúttal hősünk, Kosár Erika kalauzolja el Önöket saját kis világába. Bepillanthatunk hétköznapjaiba, megismerhetjük családját, kis barátait. Kérem, engedjenek a parányi kéz szorító ösztönzésének, és éljék át újra a gyermeklét örömeit, és bizony apró bánatait is. Azért ne féljenek! Jó vége lesz. Mi akkor lennénk a legboldogabbak, ha Önök a nézőtéren felkiáltanának - természetesen, szigorúan csak magukban - "Gyermek vagyok, gyermek lettem újra!"** Mert bizony mindannyiunk lelke mélyén ott szunnyad a tágra nyílt szemű gyermek.

Anyám orra Pintér Béla és Társulata

Árva csillag Pintér Béla és Társulata

Póka Mihály harmadik típusú találkozása az ibrányi éjszakában. Tört Fény Százezer és Fagyott Ammónia Négy. Fékező sugár aktivál! Rádió és radar hullámok! Ó, Ibrányba! Ibrányba most, azonnal!

Parasztopera Pintér Béla és Társulata

"A Parasztoperában egy balladisztikus történetet dolgoztunk fel opera formában. Zenéjének alapja az erdélyi magyar népdalok, a barokk és a rock bizarr, mégis homogén elegye.
A történet talán sokak számára ismerős lesz. Nekem a nagymamám úgy mesélte, hogy Szabadszállás környéki emberekkel történt ez meg nagyon régen. Bocsássák meg nekem, ha egyelőre csak annyit árulok el belőle, hogy lesz benne néhány boldogtalan sorsú ember, szenvedély, humor, vérfertőzés és gyilkosság.
Akinek tetszik, nézze meg többször is!
Akinek nem tetszik, nézesse meg magát!"

Tündöklő középszer Pintér Béla és Társulata

Mert van a Stradivari és egy átlagos hegedű, A Stradivari Stradivari a másik meg középszerű! És én hazudhatnék neked tovább, de nem teszem! Te nem középszerű vagy, hanem tehetségtelen. Sokféleképpen próbáltalak instruálni téged, Mondtam csúnyát, néha szépet, Ha úgy tetszik elhintettem a magot, És vártam, hogy a tehetség majdcsak kinő.... És ebben tényleg én is hibás vagyok, Mert neked minden színpadon töltött perced elpocsékolt idő.

Pintér Béla (Budapest, 1970. szeptember 21. –) magyar színész, zenész, drámaíró, rendező.

Az Arvisura Színház színésze 1990–1997 között, később rendez is. Színházcsinálóként saját társulata számára ír darabokat.

8.)  Spiró György: Koccanás Katona József Színház

A Koccanás, ez a keserű komédia igazi "Zeitstück" - benne minden történés kiindulópontja pontosan ismerős valamennyiünk számára mindennapi életünkből, csak éppen - a komédia természetének megfelelően - minden elszabadul, felnövekszik, már-már hagymázassá válik benne, de legőrültebb pillanataiban is tökéletesen nyilvánvaló napi tapasztalataink számára. Mint címe már sejteti, a kiindulópont az, hogy (a főváros egy forgalmas helyén) egy autó belemegy egy másikba. Ez az elemi esemény láncreakciót indít el, autók kilométer-hosszú sora koccan egymáshoz, s majdnem egy egész napra megbénul a forgalom. Spiró ezzel a helyzettel a dramaturgia egy alapképletét alkalmazza nagyon életszerű módon: sok különféle embert összehozni egy - elhagyhatatlan - helyen, s így mintegy természettudományos módszerrel megteremteni egy olyan kísérleti szituációt, amelyben tisztán figyelhetők meg a törvényszerű reakciók, folyamatok. Az autósok kiszállnak kocsijukból és kapcsolatokba lépnek egymással, az ott lakók természetes módon ugyancsak belépnek a történésbe, sőt egyre újabb szereplők és embercsoportok keverednek véletlenül arra, s kerülnek így bele a szituációba, és ez a folyamat a darab előre haladtával egyre abszurdabbá válik. A figurák mindinkább megvalósítják önmagukat, megmutatják jellemüknek és életszerepüknek működését, s ezt a kifejlést maximálisan felfokozza a szereplők számának egyre lidércesebbé és ugyanakkor nevetségesebbé váló felszaporodása. A mennyiségnek ez a folyamatos növekedése, ami persze egyszersmind a jellegzetes embertípusoknak, életstratégiáknak, érvényesülési módoknak és viselkedésformáknak a szaporodását jelenti, a mai magyar élet valóságos enciklopédiáját tárja elénk. A komédiában mindent az ismerősség és a kétségbeejtő nevetségesség kettős élményével fogadunk. A kép, amely a komédiából kibontakozik, egyszerre végtelenül mulatságos és visszataszító. Spiró György ezzel a műfaj leglényegesebb hagyományát aktualizálja életünk tényeinek színpadra transzformálásával.

Prah Radnóti Miklós Színház

Mindannyian arra várunk, hogy egyszer csak ránk mosolyog a szerencse. Sokan közülünk hétről hétre öt számban, öt kicsi ikszben bízunk; és abban reménykedünk, hogy hátha a mi számainkat húzzák ki. Előre eltervezzük, hogy ha nyernénk, mire költenénk a pénzt, kinek adnánk belőle, hogyan gazdálkodnánk vele.
A Prah két szereplőjével, egy házaspárral megtörténik az, amiről a legtöbben csak álmodunk: öttalálatosuk van a lottón. Álmodozni könnyű, örülni viszont nehéz. A házaspár sem tud mit kezdeni az ölébe hullott lehetőséggel: hisz már nem vásárolhatják vissza az elmúlt éveket, és már nem válthatják meg a közös jövőjüket sem. Hirtelen nem tudják mitévők legyenek, de amíg gondolkodnak, tervezgetnek - biztos ami biztos - egy régi, jugoszláviai nyaralásból hazahozott kakaó-prahos, azaz kakaóporos dobozba süllyesztik a nyertes szelvényt.

9.)  Tasnádi István: Finíto           Örkény István Színház

"Blondin Gáspárnak nincsen életkedve,
Sötét szobában gubbaszt, mint a medve.
Nem kocsmázik, nem kertészkedik,
Kidobta mind a ping-pong érmeit.
Főzeléken él, feltét se kell neki,
Sótlan, mióta munkanélküli."

A 44 éves, nős, gyermektelen, nagyábrándi lakos, egykori húsüzemi dolgozó élete senkit sem érdekel, halála viszont kapóra jönne sok mindenkinek. Gáspár tehát eladja halálát. Többször is.

Magyar a holdon             Jászai Mari Színház és a Kamara Savaria

"Tűnjünk el mielőbb a pusztulásra ítélt Földről, és gyarmatosítsuk a Világegyetemet!" Stephen Hawking

Az ENSZ felparcellázta a Holdat, és a telkeket területarányosan elosztotta a Föld országai között. A holdosztás közjegyző előtt, sorsolás alapján dőlt el: Magyarország közvetlen telekszomszédjai Jemen, Szudán, Kelet-Timor, Tonga, Mikronézia, Szlovákia és Románia. A kormány megkezdi az Űr Kolombuszainak kiképzését. A cél: egy Új Világ meghódítása, a magyar holdlakópark létrehozása. Holdtelepesek kerestetnek!

Érző emberi lények, apák és anyák, az űr kolumbuszai, akik szülőbolygójukat elhagyva arra vállalkoznak, hogy a végtelen kozmoszban egy új, boldog hazát találjanak a magyar népnek. Legyél te is köztük! Zoltán, Péter, László és Eszter - és talán te is! Várnak maguk közé: a paradicsom telepesei!

10.)                    Térey János: A Nibelung-lakópark   Krétakör Színház

Három műfaj legtehetségesebb alkotói találkoznak ebben a produkcióban. Mundruczó Kornélt a kortárs magyar film egyik legkülönösebb alakjának tartják, Térey János a mai magyar költészet egyik kiemelkedő alkotója, a Schilling Árpád nevével fémjelzett, kiváló színészekből álló Krétakör pedig a kortárs színjátszás egyik legizgalmasabb csapata.

Térey János A Nibelung lakópark című verses drámája igazi korrajz, összefoglalás, olyan átfogó és rétegzett mű, mely a wagneri hagyományt felelevenítve, egy mítosz kereteiben ad hírt a máról, a mai Magyarországról. Térey János szellemes verses szövege archaikussá teszi a legprofánabb mondatokat, mítosszá alakít minden abszurd és evilági jelenetet. Ez a különös kettősség, a modern valóság és a mítosz, a mai nyelv és a szigorú versforma, Wagner és a terrorizmus kettősségei teszik ezt az alkotást egyedülálló darabjává a mai magyar drámairodalomnak.

A Nibelung-lakópark katasztrófajáték. A világ, melyet a lakópark jelképez, bajban van. A társadalom, mely két tőkés család sarjaiból, ügyvédekből, modellnőkből, rendőrökből, tűzoltókból és rádiósokból áll - az összeomlás szélén. Siegfried és társa eltávolították Hagent, az uralkodó család legkisebb gyermekét a vezetői székből, a walkür Brünhilde és nibelung barátnője leszbikus kapcsolatukkal űznek gúnyt a mítosz férfiszereplőiből.

Mundruczó a katasztrófajáték színteréül a Budavár oldalában fekvő, használaton kívüli Sziklakórházat választotta. A nézők így eleve kiszakítva a megszokott színházi közegből, úgy érkeznek az előadásra, mintha légiriadó alkalmával, vagy katasztrófa esetén elbújni kényszerülnének a föld alatti termekben, egy régi kórház falai között, ahol morfiumos ládák és ősi röntgengépek mellett, boltíves termekben követhetik nyomon, hogy mi is zajlik az "isteni" lakók föld alatti búvóhelyén, illetve a föld felszínén, ahol egyre mélyül a fenyegetettség és a káosz.

Térey János (Debrecen, 1970. szeptember 14. –) magyar író, költő, drámaíró, műfordító.

1989-től 1991-ig magyart és történelmet tanult a budapesti Tanárképző Főiskolán, majd az ELTE Bölcsészkarán. 1997–1998-ban a Cosmopolitan olvasószerkesztője volt. 1998 óta szabadfoglalkozású író. Verseit 1990-től közli az Élet és Irodalom, a Holmi, a Jelenkor, az Alföld és a 2000. Nyolc verseskönyve és egy novelláskötete jelent meg. Legjelentősebb munkája a Paulus című verses regény, illetve drámatetralógiája, A Nibelung-lakópark. A drámaciklus harmadik részét, a Hagen avagy a gyűlöletbeszéd címűt a Krétakör Színház mutatta be 2004 októberében a budavári Sziklakórházban. Az előadás vendégjátékként szerepelt Wiesbadenben, a „Neue Stücke aus Europa” fesztiválon. Következő darabja a Papp András társaságában írott Kazamaták (budapesti Katona József Színház, 2006); a legutóbbi pedig az Asztalizene (Radnóti Színház, 2007). A Protokoll c. verses regényének dramatizált változatát ugyancsak a Radnóti Színház tűzte műsorára (2012). 2006 tavaszán az Akademie Schloss Solitude ösztöndíjasa volt Stuttgartban. 2010-ben a Halma Network vendége a lettországi Ventspilsben és az írországi Annaghmakerrigben, a Tyrone Guthrie Centre-ben.