Megyünk már biztos úr

6.

Az év késő őszén így kerültek a pusztavámi kultúrházba is. Ádámnak támadt az az kolosszális ötlete, hogy a zenekari szünetben a Halom Feri meg ő menjenek el csajozni. Kati – (Az énekesnő: Csillag hajnalka a város szélén született; Festve van a fecskepár, stb.) - meg a Gábor vigyáznak addig a cuccokra.

Az aktusok alatt Gábor már 15 perce játszotta a John Bonham* féle Moby Dick – (Led Zeppelin.) – dobszólóját és magában szidta a két kóbor gitáros nénikéit, főleg az orosz származású moszkvai illetőségűeket. – (Lásd: Tizedes meg a többiek: „Grísa! Azt jó moszkvai nagynénikédet.” by: Sinkovics Imre.) – A táncolni vágyó egyáltalán nem szomjas közönségnek feltett szándéka volt, hogy azt a bongyorhajú, Jimi Hendrix sérójú pesti faszt kiveszik a dob mögül, és megetetik a helyi Tsz éhes disznóival.

- A sárga folyást játsszad gyerek, – (Itt feltehetően a helybéli vidám fickók, – parasztok - a Christie zenekar 1970-es Yellow River című slágerére gondoltak.)

- mert felfalatunk a disznókkal.

Mikor a két hősünk – (Ezt a megfogalmazást Spiró is használja. - Lásd: milyen nagyot tettek.) - bevonult a színpadra, Gábor eldobta a dobverőket, és kissé feldúltan megkérdezte:

 – Hol a búbánatos picsába voltatok ennyi ideig?