Az elmúlt 10* évben megjelent

Az öt csillagos könyvek

1.)  Bäher Iván: Intőkönyv

„De azért meglepetések érték. Például, amikor először járult a dobogóra helyezett tanári asztalnál trónoló Nusi néni elé, aki egy hatalmas pofonnal engedte visszaútjára el. Vagy amikor először térdelt tíz percen át ugyanezen dobogó vasalt szegélyén. Nusi néni egyébként szerette a változatosságot, néha vonalzóval dolgozott, ilyenkor a kinyújtott és összeszorított ujjaknak kellett a körmöst viselnie… Általánosságban előrebocsátható: több évtizedes iskolai pályafutása alatt Jenő közelről tanulmányozhatta, mint lesz a poroszos, tekintélyelvű, ám hatékony iskola szépen fokozatosan nyugati típusú, liberális és egyben hatástalan intézménnyé, amelyben elébb a nevelés tűnik el teljesen, majd megszűnik a tanítás is. Olyan iskolában kezdte, amelyben a tanár verte a gyereket, és olyanban végezte, amelyben a gyerek verte a tanárt.” Így veszi kezdetét Gold Jenő szocializációja. Kilépése az otthon óvó melegéből a nagyvilágba. De körmös ide, körmös oda, az ifjú Gold mindenek dacára egy életre elkötelezett híve marad mindenféle gyermek- és tanintézménynek. Olyannyira, hogy még tanárnak is felcsap egy időre. Az élet be- és megtanulásának olykor igencsak rögös és fáradtságos útja a családias wekerlei óvodán, az ugyancsak wekerlei általános iskolán és az ország egyik legjobb gimnáziumán, többnyári táborokon és egynyári szerelmeken át vezet egészen a Magyar Néphadsereg aknavető ütegéig, ahol életre szóló ivászatok és barátságok esnek. És ahonnan végül épségben leszerelvén az író Villonnal együtt elmondhatja magáról: Mindent tudok hát, drága herceg, Tudom, mi sápadt s mi ragyog, Tudom, hogy a férgek megesznek, Csak azt nem tudom, ki vagyok. Éppen ezért a könyvnek csak egyelőre van vége.

Bäher Iván: Klétka

A könyv az író majd egy évtizede elkezdett, folytatásos "családregényének" negyedik, zárókötete, amelyben megint csak történnek a dolgok. A Gold-családban. A Gold-családdal. A kilencvenes évek Magyarországán. Mindenféle dolgok. Szomorúak és vidámak. Itt főleg szomorúak. Történnek, megtörténnek, véget érnek. Aztán kezdődnek mások. Ahogyan az már csak lenni szokott. A szerelemben. Az életben. És a halálban.

Bächer Iván (Budapest, 1957. március 25. – ) magyar író, újságíró, publicista.

1957-ben született Budapesten. Édesapja Bächer Mihály zongoraművész, édesanyja építész. Dédapja Thury Zoltán író, újságíró. Apai nagyanyjának Thury Erzsébetnek a húga, Thury Zsuzsa író.

A kispesti Wekerletelepen nőtt fel, ami később folyamatos visszatérő motívuma lett írásainak. Az ELTE történelem–pedagógia szakán végzett 1981-ben. 1981–1988 között a Móricz Zsigmond Gimnáziumban tanított történelmet, később egy ideig óraadó tanár volt. 1989–1991 között a Magyarország, 1991 óta a Népszabadság munkatársa, majd főmunkatársa.

2.)  Békés Pál: A bűntárs

Az író új kötete napjainkban játszódik, középpontjában egy érthetetlen bûnügy áll. A regény valójában a rendõrnyomozóknak tett írásbeli vallomás: a vizsgálati fogságban ülõ elbeszélõ számot ad azokról az eseményekrõl, melyek az Isten háta mögötti falucska strandján történt halálesethez, majd pedig az õ letartóztatásához vezettek. Vallomásában föltárja a regény hõseinek szerteágazó történetét. A cselekmény negyed századon és három kontinensen ível át. A könyv lapjain torlódnak az események: háború, szerelem, fegyverkereskedelem és a rendszerváltás káosza.

Békés Pál: Csikágó-gangregény

Az író új kötete a budapesti Csikágóban, a Keleti pályaudvar környékén játszódik. Ám a gangregény egymásba fonódó szálai nem csupán a pesti Csikágó gangjainak, körfolyosóinak, hanem az amerikai Chicago gengjeinek, gengsztereinek, szeszcsempészeinek világába is elvezetik az olvasót. Szerelmek, sötét tragédiák, történelmi korfordulók és ironikus történetek dús szövevénye ez a hihetetlenül sokszínű, fordulatos és szórakoztató kötet. A szereplők a hetedik kerület jellegzetes figurái, olyanok, akikre ismerősként tekint az olvasó. Ám mindegyikük története egy-egy kalandregény, akár bejárta a fél világot, és három földrészen át menekült sorsa elől, akár soha el sem mozdult a kopott utcasarokról, ahol megszületett. A gangregény komor és mulatságos figurái a Milleneumtól napjainkig lakják be a nyílegyenes utcákat, itt élnek és halnak a városrészben mely a könyv helyszíne és főszereplője. A kötet lapjain száz év repül el a Csikágó fölött. Meg egy bagoly.

Békés Pál (Budapest, 1956. március 27. – Budapest, 2010. május 28.) magyar író, drámaíró, műfordító, egyetemi tanár.

Tanulmányait a budapesti Radnóti Gimnáziumban, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán magyar – angol összehasonlító irodalomtörténet szakon (1975–1980) végezte. Közben az érettségi után kérdezőbiztosként is dolgozott.

1980–1981 között magyar- és angolszakos tanárként dolgozott. 1994-1996 között a Magyar Televízió Irodalmi, Képzőművészeti, Színházi Stúdióját (IKSZ) vezette, majd 1997-2000 között mint színházért és irodalomért felelős szerkesztő dolgozott.

2000-től az IBBY (International Board on Books for Young People Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsa) magyar bizottságának elnöke. 2004-ben a nagy-britanniai magyar kulturális évad, a Magyar Magic művészeti kurátoraként dolgozott.

2005-ben A Nagy Könyv olvasásnépszerűsítő mozgalom ötletgazdája.

Többek között Vladimir Nabokovot, Anthony Burgesst, Woody Allent fordított angolból.

Két gyermeke van: Bálint és Dorottya.

3.)  Bíró Kriszta: Fiókregény

A Fiókregény főhőse, Sóri Mici egyszerre átlagos és különc. Az ő felnőtté válásának lehetünk tanúi a történetben, amely furcsa-varázslatos családjában és a nekünk, kívülállóknak eleve izgalmas színházi világban játszódik. Végigkövethetjük Mici útját, amelyen eljut a zabolátlan csikószertelenségtől a megfontolt, érett döntésig, s végre megtalálhatja a kulcsot az élhető szerelmi és szakmai élethez.

Bíró Kriszta (1970. február 17. –) magyar színésznő.

A Színház- és Filmművészeti Főiskolán végzett 1992-ben. A Szolnoki Szigligeti Színházhoz szerződött, 1994-ben pedig a Miskolci Nemzeti Színházhoz. 1995-től 1997-ig a kecskeméti Katona József Színházban játszott. 1997 és 2004 között szabadfoglalkozású színművész volt. 2004 óta az Örkény István Színház tagja.

4.)  Ficsku Pál: Gyerekgyár

„Bulvár Kund harmadik feleségét a második nászútján ismerte meg. A másodikat meg az elsőn. A harmadikkal, Paulával nem ment nászútra. Mert tőle tényleg gyereket akart, a nászutak meg akarva, akaratlanul rosszul sültek el.” Történetünk főhőse, Bulvár Kund amolyan álhírekkel üzérkedő életművész, aki egy világvégi faluból spermavizsgálatra jár fel Budapestre. Gyereket akar ugyanis. Paulától. De a sors kifürkészhetetlen útjain megakadnak, és kénytelenek segítséget kérni a gyerekgyártól. Vizsgálatok, próbálkozások, türelemjáték… Közben részt veszünk egy maratoni kocsmalátogatáson, a faluban beszüntetik az álmokat, a nyelvrablók óvodás túszokat ejtenek, a Madách-influenza pedig tizedeli a várost. Halálközeli élmény egy parasztsonkától, és közeli életképek egy sokakat érintő problémáról; a meddőségről, a mesterséges megtermékenyítésről, a lombikbébi programról. Líraian, torokszorítóan, abszurd humorral, rengeteg öniróniával, keserrel és édessel. Ez Ficsku Pál könyve, amely talán első ízben taglalja a gyerekvágy kérdését férfiszemmel, irodalmian, igazul.

Gyulai Csaba (írói álneve: Ficsku Pál) (Debrecen, 1967. január 22. –) magyar író, könyvkiadó, szerkesztő, hírügynök.

Egyetemi tanulmányait a Kossuth Lajos Tudományegyetemen kezdte el 1986-ban, és 1997-ben fejezte be a Miskolci Egyetem bölcsész szakán. Írásai megjelennek az Élet és Irodalomban, az Alföldben, a Mozgó Világban és a Törökfürdőben. Pécsett két évig restaurátorsegéd, majd Budapesten él. Volt az Új Holnap főszerkesztője, írt filmforgatókönyvet, volt a Nyugat című tévéműsornak is szerkesztője, volt egyetemi óraadó, sőt négy hónapig gimnáziumi tanár is. 2002 óta publikál.

5.)  Forgách András: Zehuze

Ez van (ezt kell szeretni) - körülbelül ennyit tesz a címadó zehuze, amely mágikus fordulatként tér vissza Forgách András monumentális levélregényének lapjain. A leveleket egy anya írja, távoli világba szakadt lányának.
"mikor mi hárman, Hanna, te, meg én, mentünk fotózkodni az Allenbyn, aznap a Stalingradi ütközet híreit hallgattuk a rádióba, néha olyan veszettül tudtatok nevetni Hannával, hogy fájt, jaj, hogy micsoda szépségek vagytok a képen! Két tündöklő csillag, two beauty queens, te a te föltornyozott gesztenyehajaddal, amit szőkének írtak az angolok a passzusodba, hova tették a szemüket?"

Forgách András (Budapest, 1952. július 18. –) magyar író, forgatókönyvíró, dramaturg, műfordító, egyetemi tanár.

Szülei: Forgács Marcell és Avi-Shaul Bruria. 1970-1976 között az ELTE BTK történelem–filozófia szakos hallgatója volt. 1976-1978 között a Katona József Színházban dolgozott, mint dramaturg. 1978-1980 között a Népszínház, 1980-1984 között pedig a Nemzeti Színház dramaturgja volt. 1984-től szabadfoglalkozású. 1995-1997 között az Új Színház illetve a Budapesti Kamaraszínház dramaturgja volt. 2010-től a Színház- és Filmművészeti Egyetem osztályvezető tanára dramaturg szakon. Novellákat, esszéket, kritikákat, rajzokat publikál.

6.)  Hamvai Kornél: Márton partjelző fázik

Hamvai Kornél méltán keltett feltûnést és aratott sikert elsõ kötetével. Az akkor huszonéves szerzõ magabiztos vonásokkal rajzolta fel az idõs fõszereplõ figuráját, s ragyogó a történet felépítése is. S az ugyancsak kitûnõen megformált mellékszereplõk teszik lehetõvé, hogy alakja igazán életre keljen. A sajátos gondolkodású, különleges nyelvet beszélõ, az elmúlás mezsgyéjén tébláboló

vén csavargók életösztönét hihetetlen erõvel ábrázolta a szerzõ. A regény dramatizált változatát több színházban sikerrel játszották.

Hamvai Kornél (Budapest, 1969. július 12. –) magyar író, fordító.

Az ELTE Btk-n végzett angol szakot 1995-ben, majd az Oxfordi egyetemen volt ösztöndíjas 1997-ig.
Önmagát elsősorban prózaírónak tartja, ugyanakkor a kortárs drámairodalom egyik jelentős alakja.

1.)  Hosszú Ferenc: Másik írás

Hosszú Ferenc a mózesi történetet mondja el újra, igen szórakoztató és elgondolkodtató módon, már-már a fantasztikus regényírás módszereivel. Egy szellemileg és technikailag fejlett, titkos tudóscsoport avatkozik be a fejlődés érdekében az emberiség életében: megszemélyesítik az Urat, csodákat művelnek, kivezetik a választott népet Egyiptomból, s elfoglaltatják velük az Ígéret Földjét. Izgalmas és megrendítő erejű regényéről a szerző így ír: " Az sok tanulsággal szolgált évszázadon át olvasóinak, ítéletüktől függetlenül is. Izgalmas és ellenállhatatlanul csábító kísérlet: megfosztani a történetet csodás elelmeitől, mégpedig azáltal, hogy az isten személye helyére is embert teszünk (amihez olysok kézenfekvő fogódzót kínál az eredeti szöveg), s megvizsgálni, vajon nem nyújhat-e még több tanulágot, már pusztán nagyobb valószerűségével is, ha teljeséggel emberi történetnek tekintjük. A szerző nem kis bátorsággal, de nem is kevés alázattal erre vállalkozott."

Hosszú Ferenc Kassa 1923. 09. 17.

*Ez a könyv erősíti a szabályt

2.)  Kondor Vilmos: Budapest novemberben

A Gordon Zsigmond-sorozat ötödik és egyben befejező része.

Ezúttal nem egy cikkről van szó, nem egy tudósításról, egy riportról. Nem arról van szó, hogy Pesten érlelődik valami, s nem is arról, hogy kitört a forradalom. Nem arról van szó, hogy ismét tankok járnak Pest utcáin, és nem is arról, hogy Magyarország független lesz-e. Gordon Zsigmondnak, a sokat látott bűnügyi újságírónak nem a Parlament előtti sortűzről, a Corvin-közről és a háttérben az ország sorsát befolyásoló erőkről kell cikket írnia, és nem is arról, hogy miként harcolnak az emberek Budapesten a szabadságukért. Nem arról kell tudósítania a világot, hogy Pesten megállt az élet, a rádió épületénél harcok dúlnak, nem is arról, hogy mi történik azokkal, akiket ávósnak néznek. Nem. Gordon Zsigmondnak most egy gyilkost kell megtalálnia, aki a szeretteire jelent halálos veszélyt, egy gyilkost, akit ha ő nem állít meg, senki sem fog. Egy városban, ahol a becsület és a tisztesség sajátos fogalmakká váltak, egy városban, ahol csak saját magában bízhat, meg abban, hogy mindenkinek és mindennek ára van. Még a gyilkosnak és áldozatának is.

                Kondor Vilmos (1954 –) magyar író, első regénye - Budapest noir - 2008-ban jelent meg.

Kondor Szegeden járt egyetemre, majd Párizsban folytatta tanulmányait. A Sorbonne-on vegyészmérnöki diplomát szerzett, majd visszatért Magyarországra. Jelenleg egy nyugat-magyarországi gimnáziumban tanít matematikát és fizikát. Feleségével, lányaival és kutyájával egy Sopron melletti kis faluban él. Kerüli a nyilvánosságot, interjút ritkán ad, azt is csak emailben, emiatt több fórumon is megkérdőjelezték, hogy egyáltalán létező személyről van-e szó.

„A nő néhány centivel alacsonyabb volt nála, körülbelül egy méter hetvenöt. A válla széles, melle telt, csípője gömbölyű, a lába hosszú és izmos. Amikor kezet fogtak, érezte, hogy a keze puha, meleg és erős. Körülbelül huszonöt éves lehetett, de az arcán már mutatkoztak az öregedés jelei. Húsos, érzéki szája szögletében apró ráncok ültek. Hosszú pillájú szeme körül még apróbb ráncok kezdtek finom hálót szőni. Nagy, kék szeme véraláfutásos volt. Erős szálú, barna hajára ráfért volna egy kis fésülés, még a választéka sem volt egyenes. Felső ajka az egyik oldalon szélesebbre volt rúzsozva, mint a másikon. Selyem pongyolát viselt, borvöröset, nagyon rosszul állt neki, és az egyik oldalon szétnyílt. A bal lábán elöl leszaladt egy szem a harisnyáján. Ez volt hát Vörös Margó, aki – Gordon informátora szerint – a politikusok színe-javát a hálójába kerítette, és mindent megtett azért, hogy igényeiket kielégítse”. (Budapest Noir)

A könyvespolcomhoz ugrottam, és lapozgatni kezdtem a nagy klasszikus krimiírókat, és Dashiell Hammett könyvében meg is találtam, amit kerestem:
 
“A nő néhány centivel magasabb volt nálam, körülbelül egy méter hetvenöt. A válla széles, melle telt, csípője gömbölyű, a lába hosszú és izmos. Mikor kezet fogtunk, éreztem, hogy a keze puha, meleg és erős. Körülbelül huszonöt éves lehetett, de az arcán már mutatkoztak az öregedés jelei. Húsos, érzéki szája szögletében apró ráncok ültek. Hosszú pillájú szeme körül még apróbb ráncok kezdtek finom hálót szőni. Nagy, kék szeme kicsit véraláfutásos volt. Erős szálú, barna hajára ráfért volna egy kis fésülés, még a választéka sem volt egyenes. Felső ajka az egyik oldalon szélesebbre volt kirúzsozva, mint a másikon. Ruhája borvörös volt, nagyon rosszul állt neki, és az egyik oldalon néhol – ahol elfelejtette bekapcsolni, vagy a kapcsok maguktól kipattantak – kinyílt. A bal lábán elöl leszaladt egy szem a harisnyáján. Ez volt hát Dinah Brand, aki – informátoraim szerint – a poisonville-i férfiak színe-javát a hálójába kerítette”. (Dashiell Hammett: Véres aratás)

A Gordon Zsigmond-sorozat ötödik és egyben befejező része.

Ezúttal nem egy cikkről van szó, nem egy tudósításról, egy riportról. Nem arról van szó, hogy Pesten érlelődik valami, s nem is arról, hogy kitört a forradalom. Nem arról van szó, hogy ismét tankok járnak Pest utcáin, és nem is arról, hogy Magyarország független lesz-e. Gordon Zsigmondnak, a sokat látott bűnügyi újságírónak nem a Parlament előtti sortűzről, a Corvin-közről és a háttérben az ország sorsát befolyásoló erőkről kell cikket írnia, és nem is arról, hogy miként harcolnak az emberek Budapesten a szabadságukért. Nem arról kell tudósítania a világot, hogy Pesten megállt az élet, a rádió épületénél harcok dúlnak, nem is arról, hogy mi történik azokkal, akiket ávósnak néznek. Nem. Gordon Zsigmondnak most egy gyilkost kell megtalálnia, aki a szeretteire jelent halálos veszélyt, egy gyilkost, akit ha ő nem állít meg, senki sem fog. Egy városban, ahol a becsület és a tisztesség sajátos fogalmakká váltak, egy városban, ahol csak saját magában bízhat, meg abban, hogy mindenkinek és mindennek ára van. Még a gyilkosnak és áldozatának is.

1.)  Nádas Péter: Párhuzamos történetek I-III.

A Párhuzamos történetek talán legfeltűnőbb vonása, az életmű ismerői számára is meglepetést jelentő újdonsága az egymástól lényegében független történetek olyan elképesztő sokasága, amelyet semmiféle realista konstrukció nem lenne képes egyetlen elbeszélésben összefogni. E regény történetei szinte ugyanúgy megszámlálhatatlanok, mint ahogyan azt sem tudnánk összeszámolni, hány emberrel találkoztunk életünkben, mégis egyetlen elbeszéléssé olvadnak össze. A regény egyetlen, nagy elbeszélése azonban nem ezeket a történeteket beszéli el, hanem a testek egymásra hatásának, egymásra gyakorolt vonzásának, egymásra irányuló vágyakozásának és egymásról őrzött emlékezetének nagy történetét. Ebben a burjánzó elbeszélésben jönnek létre olyan csomópontok, amelyek különböző személyekkel azonos időben és azonos helyen (a másik test az érzetben), azonos időben különböző helyeken (a másik test a vágyban), azonos helyen különböző időkben (a lakás, a ház, a város emlékezete a testben), illetve ugyanazon személlyel különböző helyeken és időkben (a saját test az emlékezetben) megesett dolgokat kapcsolnak össze. Az elbeszélésnek ez a csomópontról-csomópontra haladó mozgása vetíti ki aztán a rekonstruáló képzeletbe a történetek szövegen túli valósággá összeálló szövevényét, mely így gyakorlatilag és elvileg egyaránt kimeríthetetlen, és ezért képes egy semmiből megteremtett, társadalmilag és történelmileg mégis szigorúan meghatározott, az általunk ismert vagy ismerhető reáliáknak akkurátusan megfelelő, szövegen túli világot alkotni. Ahogy ez létrejön, az ennek a regénynek a legnagyobb titka és egyben világirodalmi teljesítménye. A Párhuzamos történetekkel létrejött az a mű, amely komolyan veszi és megválaszolja a realizmus felbomlása, a századelő újító kísérletei és a nouveau roman által felvetett kérdéseket, ugyanakkor visszaadja az olvasás gyönyörét, és kiállja az összehasonlítást a tizenkilencedik századi nagyrealizmus legnagyobb műveivel.

Nádas Péter (Budapest, 1942. október 14. –) Kossuth-díjas magyar író, drámaíró, esszéista. Fotóriporterként, újságíróként is dolgozott. A Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.

Budapesten született 1942. október 14-én zsidó polgári családban Tauber Klára és Nádas (er. Nussbaum) László gyermekeként.

1956–1958 között a Petrik Lajos Vegyipari Technikum tanulója, majd szakmát tanult: 1958–1961 között fényképész szakmunkástanuló volt. 1961-től végezte el a MÚOSZ kétéves újságíró-iskoláját. 1965–1967 között a Marxizmus–Leninizmus Esti Egyetem filozófia szakára járt, de államvizsgát nem tett.

Közben 1961–1963 között a Nők Lapja című lap fotóriportere volt. 1965–1969 között a Pest Megyei Hírlap munkatársa volt. 1969-től szabadfoglalkozású író. 1974-ben a Humboldt Egyetemen volt ösztöndíjas, itt a századforduló történetével foglalkozó előadásokat hallgatott elsősorban. 1974–1979 között a Gyermekünk című pedagógiai folyóirat olvasószerkesztője volt. 1980–1981 között a győri Kisfaludy Színház lektora volt. 1989–1990 között a Magyar Napló állandó munkatársa volt. 1993-ban infarktust kapott, a következő hónapokban több koszorúér-műtéten esett át.

2006. június 13-án a Berlini Művészeti Akadémia tagjai közé választotta. 2006 óta a Balassa Péter-díj kuratóriumának tagja.

2.)  Oravecz Imre: Ondrok gödre – Az álom anyaga, első könyv

Az Árvai család útját elindító hatalmas regény a már jól ismert oraveczi világban, Szajlán játszódik. Férfiak és nők, születés és halál, a kivándorlás felé vezető út szenvtelen, leíró stílusú, mégis megrázó erejű elbeszélésben. "Parasztnak születni kell, azt tartották a régiek. Légvétele első pillanatától kezdve látnia, hallania, tapintania, szagolnia kell, ami rá vár. Ez olyan mesterség volt, amelyet nem lehetett másképp megtanulni. Nem véletlen, hogy nem tanították sehol, nem volt iskolája, de még ilyen tantárgy sem. Mezőgazdasági ismeretek léteztek, leendő gazdatiszteknek elsajátításra, de az más volt. És az is önmagáért beszélt, hogy senki nem akart paraszt lenni. Sokszor még a paraszt, a paraszt gyereke sem. Még kevésbé az úré, az iparosé, a munkásé. A lenézettség is oka volt, de ez is. Ha azonban valaki kívülálló mégis rákényszerült, hogy a földet túrja, ha úgy hozta a sors, az élet, sosem lett igazán az. Látni lehetett rajta, hogy végzője idegen, hogy nem áll rá a keze, hogy felnőtt vagy majdnem felnőtt volt már, mikor megmutatták neki, mit hogyan, hogy nagyol, nem figyel a részletekre, nincs áttekintése, nem látja az összefüggéseket, hogy nem úgy tudatos, hogy egyúttal ösztönös is, hogy nincs a vérében."

Oravecz Imre (Szajla, 1943. február 15. –) Kossuth-díjas magyar költő, műfordító.

1967-ben magyar–német szakon végzett a Kossuth Lajos Tudományegyetemen. 1968-1973 között politikai okokból nem tud elhelyezkedni tanárként. 1973-74 között az Iowai Egyetemen ösztöndíjas. 1974-1976 között az Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Idegennyelvi Intézetének tanársegéde. 1973-ban ösztöndíjasként az USA-ba utazott. 1976-ban az Illinois-i Egyetemen nyelvészetet hallgatott. 1982-től 1994-ig az Élet és Irodalom munkatársa (rovatvezető, szerkesztő, főmunkatárs) volt. 1985-1986-ban a Kaliforniai Egyetem Fullbright-vendégtanára. 1990-ben a miniszterelnöki tanácsadó testület tagja lett. 1991-1992 között az Új Magyarország főmunkatársa, rovatvezetője volt. 1993-ban a Pesti Hírlap főmunkatársaként dolgozott, majd 1995-től a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára. 2006. december 20-ai ülésén a Digitális Irodalmi Akadémia tagjai közé választotta.

     11.)Péterfi Gergely: Halál Budán

A Halál Budán a magyar történelem korszakváltó pillanatába vezet; fõszereplõje Michele d\'Aste, nápolyi báró, aki harmincévesen hal meg Buda 1686-os felszabadításakor. A regény Bécs ostromával indul és végigvezet a Szent Liga törökök elleni hadjáratának helyszínein, de ez csak a felszín: a regény a halálkeresésrõl és az emlékezésrõl szól. Az elsõ rész elbeszélõje Michele barátja, Solari lovag, aki a báró anyjának írja meg fia halála történetét. Ebben a részben mesés, mágikus elemek keverednek a naturalistákkal, és a cselekmény rejtett szálakon egészen a megírás

Péterfy Gergely (Budapest, 1966. október 31. –) József Attila-díjas író, szerkesztő.

Az ELTE latin-ógörög szakán szerzett diplomát 1993-ban. 1994-től a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karán tanít, 2000-ig a Nyelvtudományi Tanszéken tanársegédként, 2000-től a Klasszika-filológia Tanszéken, 2005-től pedig a Filozófiatörténet Tanszéken adjunktusként. 1998 és 2000 között a TV2 havonta jelentkező kulturális műsorának, a Nyugatnak volt felelős szerkesztője és műsorvezetője. Mintegy száz interjút és dokumentumfilmet készített. 2006-ig a Magyar Rádió Művészeti Főszerkesztőségében dolgozott mint szerkesztő-műsorvezető. 1991 óta publikál novellákat. Novellái német, angol, szlovák, szerb és szlovén fordításban jelentek meg. Ficsku Pállal közösen megírta az első magyar irodalmi CD-ROM-ot, Az ellopott kódex titkát 1994-ben). Ennek szövegéből rádiójáték is készült Hegyi Árpád Jutocsa rendezésében. Írásaiból több televíziós műsor is készült. Egyik alapítója, 1993 óta szerkesztője a Törökfürdőnek. 1995 és 2000 között a miskolci Új Holnap c. irodalmi lapot szerkeszti. Bányató c. regényéből 2006-ban írt forgatókönyvet ugyanezen a címen, amelyből Paczolay Béla rendezett tévéfilmet, amelyet a 2006-os filmszemlén mutattak be. A Kalandorok c. forgatókönyvéből ugyancsak Paczolay Béla rendezésében készül mozifilm, amelynek 2008 januárjában volt a bemutatója, és elnyerte a legjobb elsőfilm díját. Az Új Színház ösztöndíjasaként írt drámája – A vadászgörény – a 2000. évi pécsi Nyílt Fórumra jelent meg, és 2003-ban rádiójáték készült belőle Solténszky Tibor rendezésében; 2005 szeptemberében az Új Színház mutatta be Bezerédi Zoltán rendezésében. 2002-ben ugyancsak Solténszky Tibor rendezésében készült rádiójáték Családkeresők című mesejátékából, amelyet a Magyar Rádió Irodalmi Osztályának felkérésére írt. PhD értekezése, amelyet Kazinczy Ferenc és Angelo Soliman barátságáról írt, előre láthatóan 2009 telén jelenik meg a Kalligram kiadónál. Folyóiratokban rendszeresen publikál. Felolvásokon, írótáborokban gyakran részt vesz.

12.)Spiró György: A Jégmadár

A szerző legújabb regénye paródiákkal teli nagy ívű világ-szatíra. Hallott már Ön a három nemi szervű nőről? Nem? Hallott már Ön a madárrá operált nőről? Nem?? Hallott már Ön egy szentről, akinek az elevenné balzsamozott testét a halála után száz évvel is ereklyeként imádják? Nem??? Sebaj. Ön mindezt megkapja ebben a könyvben: olvasás közben mindvégig kitűnően szórakozhat Amerika, Európa, Kelet-Európa és az orosz világ hol „tudományos”, hol vizionárius leírásán, a szélsőséges jellemeken, a történet kiszámíthatatlan, krimibe illő fordulatain.

   Spiró György: Fogság

Már megjelenése előtt hatalmas várakozás és az első olvasók elragadtatása övezte Spiró György új regényét. Nem csoda: a Fogság egyszerre letehetetlen történelmi kalandregény és az értelmezési lehetőségek sokaságát kínáló, páratlan szellemi és írói teljesítmény. Cselekménye a Krisztus halála körüli esztendőktől a zsidó háborúig terjedő időszakot, az i.sz. első századot eleveníti fel és teszi érzékletesen valóságossá az olvasó számára. A Fogság főhőse, Uri, a római zsidó negyedben nő fel, s titokzatos módon lesz tagja a delegációnak, amely peszahkor az adót viszi Jeruzsálembe. Életét végigkíséri a kamaszkori rémület: az apja nem szereti őt. Érthetetlen, miért küldik a veszélyes és fárasztó útra e testileg gyenge és vaksi fiút. Uri életén keresztül bepillanthatunk a zsidó, a görög és a latin közösségek hétköznapjaiba, politikai intrikák kulisszái mögé. Urit mindig másnak, többnek hiszik, mint aki, s így hol együtt vacsorázik Pilátussal, hol tolmácsol a császár előtt, hol a legsanyarúbb számkivetettség várja. E fordulatos regény ugyanakkor kegyetlen beszámoló a világ romlottságáról, és a magyar irodalom újabb nagyszerű apa-regénye. "Ha a 2004-es évre gondolok (...) a legszebb mégis az volt, amikor Szüts Miklós festőművész és Závada Pál Spiró György még meg sem jelent kéziratáról beszélgettek, és szinte egymás szájából kapták ki a dicsérő szavakat." - Esterházy Péter

Spiró György (Budapest, 1946. április 4. –) Kossuth-díjas magyar író, költő, irodalomtörténész és műfordító.

Az ELTE Bölcsészettudományi Karán tanult magyar–orosz–szerbhorvát szakon 1965–70 között. 1970–71-ben a Magyar Rádió külpolitikaiújságíró-gyakornoka. Az Újságíró Főiskolán 1972-ben szerzett újságíró és szociológus diplomát. 1971-től 1978-ig a Corvina Kiadó idegennyelvű szerkesztője, majd 1978–81 között a Magyar Tudományos Akadémia Kelet-Európai Kutató Intézetének tudományos munkatársa volt. Az ELTE Világirodalmi Tanszékén, majd 1992-től az Esztétika Tanszéken tanít. 1981-től az irodalomtudományok kandidátusa. A kaposvári Csiky Gergely Színház dramaturgja 1986-tól 1992-ig. 1992–95

között a szolnoki Szigligeti Színházat igazgatta, majd 1990-től 1997-ig a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára. 1997-től habilitált docens. 1997 és 2000 között Széchenyi prof. ösztöndíjas. A Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja, a Magyar PEN Club tagja.

A legtermékenyebb drámaírók egyike. Darabjai, átdolgozásai folyamatosan műsoron vannak. Több darabjának (Az Imposztor; Csirkefej; Galócza; A koccanás) ősbemutatója a budapesti Katona József Színházban volt. Első bemutatót tartott műveiből: A Krétakör -, a Radnóti (PRAH)- és a Budapesti Kamara Színház is. A Színházi Adattárban regisztrált bemutatóinak száma: író-79; fordító-54.

A 2009-es magyar irodalmi érettségin választható feladat volt érvelés írása egy vele készült interjú részlete mellett vagy ellen. A szövegben Spiró a magyar irodalmi klasszikusok (például Jókai) nyelvezetének modernizálását javasolta, annak érdekében, hogy a mai diákok megértsék azokat.

Sok vitát váltott ki Spiró 1984-es, Jönnek címet viselő verse, melyben „szarból jött mélymagyarokról” ír.

13.)Szecsődi Péter: Csak egy költő

Csak egy költő volt, aki lelkének hihetetlen nyomása alatt a jelenségek, tapasztalatok nyers grafitjából gyémántot préselt. S közben magát emésztette és sok-sok fájdalmat okozott a környezetének. A regény első olvasatra biográfia, egy méltatlanul ismeretlen poéta életének többé-kevésbé hű tolmácsolása. Ez a réteg Thomas Mann: Doktor Faustus című regényére emlékeztet, ahol a hű barát és famulus számol be egy zseni életéről. Itt azonban a lángelme hátterében egy közönyös, értetlen, önző társadalom áll, méghozzá a szó szoros értelmében áll, ódzkodva minden mozdulattól, változástól. S amikor az új idők mégis eljönnek, elsodorják a tehetséget, megbénítják, majd hagyják elpusztulni. Az élet apró mozaikdarabkáiból áll össze a kép a tálentumról, amit a korlátolt szolga elásott, hogy úgy őrizze meg Urának. És a korlátolt szolga alatt kevés kivétellel valamennyiünket érthetjük. A közelmúlt és a jelen Magyarországának keserves mert hűvösen távolságtartó kritikája ez a regény egy elvesztegetett életről, amiből csak a könyvek sorsának szerencséje mentett meg néhány tucat különleges szépségű verset. A Csak egy költő hőse egy senki méltóságával és öntörvényűségével élte kurta életét. Kevesen látták annak, aki minden percében volt: költőnek. Költőnek, aki sokkal többet adott ennek az országnak, mint amennyit kapott, ha látszólag ártott is sokat. Költőnek, akire más szabályok vonatkoznak, olyanok, amik lépten-nyomon beleütköznek íratlan törvényeinkbe, s felmorzsolják, elpusztítják az alkotó embert. Asszonyok, barátok, kocsmák, vallomások és versek tükrében láthatunk valamennyit az emberből, aki alig-alig viselhette el saját tehetségének súlyát. És ezek a villanások, ha hagyjuk, olyan képpé állhatnak bennünk össze, amilyenért érdemes megszületni, embernek, költőnek olvasónak lenni.

14.) Vámos Miklós: Apák könyve

Az Apák könyve családregény. Tizenkét nemzedékről szól, főképpen azoknak az elsőszülötteiről. Háromszáz évnyi utazás a magyar térben és időben, a magyar történelemben és sorsban, valamint a magyar nyelvben is, hiszen az 1700-as években kezdődő história nyelvezete valamelyest igazodik a cselekmény alakulásához, azaz fokozatosan fiatalodik.
Az Apák könyvét Vámos Miklós az édesapáknak ajánlja. Meg a fiaiknak. Meg a hozzájuk gyöngéd vagy rokoni szállal kötődő asszonyoknak és lányoknak.

Vámos Miklós (eredetileg Vámos Tibor Miklós)  (Budapest, 1950. január 29. –) író, forgatókönyvíró, dramaturg, kiadóigazgató, műsorvezető.

Édesapja, dr. Vámos Tibor (1911–1969) volt, pécsi származású lakos, aki a háború előtt jogi diplomát szerzett, később rendőr lett, majd Rajk László titkára. Dolgozott marósként is, végül az Újpesti Bőrgyárban jogász lett. Édesanyja, Ribárszky Erzsébet (1917–1986), asztalos család sarja volt. Egész életében előadóként dolgozott, először a FŐMAV-nál (Fővárosi Mezőgazdasági Alkatrészellátó Vállalat), majd utódjánál, a MEGÉV-nél. Vámos Miklós 19 éves koráig használta a Tibor nevet, amikor Jovánovics Miklósnak, az Új Írás szerkesztőjének javaslatára a másik anyakönyvezett keresztnevére Miklósra változtatta. Egy nővére van, dr. Vámos Éva, aki az OMM főigazgatója volt 1994-2004-ig. Első házasságából, melyet Pataki Judittal, a híres fejszámoló művész, Pataki Ferenc lányával kötött, született 1977-ben Anna lánya. Vámos Anna apja nyomdokait követve dramaturgként és fordítóként dolgozik. Esze Dórával való házasságából, mely 2000-től 2009-ig tartott, 2003-ban ikerfiai születtek, Péter és Henrik.

A VI. kerületben, a Kölcsey Ferenc Gimnáziumban érettségizett francia tagozaton 1968-ban. 1966-tól 1971-ig a Gerilla együttes tagja volt, amivel külföldön is fellépett. Elsőre nem vették fel az ELTE bölcsészkarára, politikai okok miatt. 1969-ben kéziszedő ipari tanuló volt az Egyetemi Nyomdában, emlékei tükröződnek Borgisz című regényében. Utána 1969-70-ben Kalocsán katonáskodott. Végül 1970-ben a jogi karra felvételizett és ott 1975-ben szerzett diplomát. 1972-ben szerkesztője lett a Jelenlét című, a bölcsészettudományi karon megjelenő irodalmi folyóiratnak. A diploma megszerzése után nem jogászként, hanem az Objektív Filmstúdió dramaturgjaként dolgozott 1992-ig. Ezután három évig az Ab Ovo Kiadó igazgatója volt. 1988–1990 között az USA-ban élt: Fulbright-ösztöndíjas volt és tanított több egyetem film- és színművészeti karán (Yale School of Drama, City University of New York). 1990-től a The Nation amerikai hetilap kelet-európai tudósítója.

1995 és 2003 között televíziós műsorvezetőként is dolgozott, sikeres sorozata volt a Rögtön, és a Lehetetlen valamint a 2 ember. 1997 és 2003 között az International Buda Stage színházának művészeti vezetője volt. 2005-től az Alexandra Könyvesházban a Vámos Klub keretén belül neves írókkal és költőkkel beszélget. A beszélgetéseket a Pax televízióban, illetve a Duna 2 Autonómia csatornán közvetítik. A The Washington Post magyar tudósítója, rendszeresen olvashatjuk írásait. A magyar nyelven kívül németül, angolul és franciául beszél, de spanyolul, oroszul és latin nyelven is olvas.

2009. februárjában, 19 év után megvált az Ab Ovo Kiadótól és átszerződött az Európa Könyvkiadóhoz, mely Vámos Miklós életművét adja ki. Ennek első darabja a Félnóta, mely a Könyvfesztiválra jelent meg.

Írói álnevei: VT, Vámos Tibor, MT, Miklós Tibor, ZJ, Zakariás Jeromos.

15.) Závada Pál: Idegen testünk

Egy pesti fényképész-műteremben 1940 szeptemberében összegyűlnek a háziasszony, Weiner Janka rokoni, szerelmi és baráti vonzáskörének legfontosabb alakjai - divatáru-boltos unokanővére, papnövendék öccse meg a régi társak, a katonadiplomata, a költőjelölt, az újságírók, a barátnők -, sváb, magyar, zsidó és félzsidó magyarok. Izgalomban tartja őket az erdélyi országgyarapítás csakúgy, mint a fajvédelmi törvény - miközben konokul, lázasan vagy reménytelenül szeretik egymást. Závada Pál színpadra állítja őket egyetlen éjszakára, hogy föltárja, honnan jöttek, s hogy bevilágítson a jövőjükbe: Mivé lesznek, mire a háború véget ér? Hőseinek sorsán keresztül próbálja megérteni, mit okoznak a szellem, a test és a lélek mélyén a XX. századi életbevágó élmények és traumák. Hogyan válnak idegenné és leszakítandóvá az olyan nemzet-testrészek és ország-darabok, mint maga a magyar zsidóság vagy az alig-visszacsatolt területek? Mit jelent a háborús országveszejtés, miként csap le már az új önkény - és hogy virulhatnak ki folyton az észjárás szégyenletes hagyományai? Az Idegen testünk talán a legmegrázóbb Závada-regény. Közelről érint, provokál.

Závada Pál (Tótkomlós, 1954. december 14. –) József Attila-díjas (1998) és Kossuth-díjas (2005) magyar író, szerkesztő, szociológus.

Középiskolai tanulmányait a szegedi Radnóti Miklós Gimnáziumban végezte 1969-1973 között. A Pécsi Közgazdaságtudományi Egyetemen szerzett diplomát 1978-ban. Ezután elvégezte még az Eötvös Loránd Tudományegyetem szociológia szakát 1982-ben.

A Pécsi Tudományegyetem gyakornoka, majd tanársegéde volt 1978-1982 között. 1982-1993 között a Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Kutatóintézetének szociológusa volt. 1990-1994 között a Hiány szerkesztője volt. A Holmi című folyóirat szerkesztője 1990 óta. 2009-től a Digitális Irodalmi Akadémia tagja.