Almási Anikó

1.

            Kapásné Tiszaeszlárdot akkor emlegette először hangsúlyosan,- (Addig csak esetenként néha szóba hozta.) - mikor 1964. kora nyarán Nemes Ágnes, Feri izraelita származású osztálytársának az édesapja, a zenész Zámbóék szomszédja becsöngetet Halomék ajtaján, és a családfőt kereste. Halom Péter előbújt újságja mögül és bemutatkozott:

- Halom.

– A kis Ferikét szeretnénk elkérni, hogy velünk, a Nemes családdal nyaralhasson két hetet Egerben. Annyi jót hallottunk a lányunktól a Feriről, ugye elengedi Halom úr.

– Na gyerek, mennél?

– Igen apuka.

– A dolog eldőlt Nemes úr, csapjunk egymás tenyerébe és térjünk rá az anyagiakra.

- Anna! A fiadat meg fogják ezek metélni, és utána a Tiszába dobják, mint azt a szerencsétlen Eszterkét is a tiszaeszlári* zsidók.

– Anyuka rémeket lát, nagyon rendes emberek ezek a Nemesék, csak jókat hallani róluk a szülői értekezleteken. Egernél meg különben sem folyik a Tisza. Solymosi Esztert, igaz, csak a vérét a maceszba sütötték, hogy utána a folyóba dobták-e a tetemet, az pedig örök rejtély marad.