Tamási Anna

A tanácstitkár vágya

Gymóra

-      Szevasz Szomszéd, Hej! Figyelj! Elfogyott a tűzifám, gázra meg most nincs pénzem, a villanyt is lehet, hogy jövő héten kikapcsolják. Vihetnék a tűzifádból valamennyit? Majd jövő ősszel visszahordom.

-      OK Gabi, vigyél amennyi kell, de az erdő és az ártér is tele van száraz letört faágakkal, sőt egész fákkal is. Két-három nap alatt összetudnál szedni egy télire valót. Na tsók a család, pusza, a kis gyuszi.

Ja bocsi! Gyerekek asszony?

-      Tudod a szokásos, az asszony itthon ül, és próbálgatja ezt a távmunkát, táv honlap készítést, valami nemlétező Kft. nemlétező ügyvezetőjének a megbízásából, a fizetés meg jenben, - tudod ilyenben.

A Bandi Dunakeszin, suli minden nap,

Negléczy Endre ekkor már másodszor jár a dunakeszi elemi iskolába, az előző tanévet édesanyja és annak családjának szülővárosában Sárospatakon súlyos megpróbáltatások közepette nem túl sikeresen, de bevégezte.

Az apja a horányi családi házuk (melyet elköltözésük előtt bérbe adtak egy fiatal festőművész növendék leánynak) jelzáloga fejében egy társsal közösülve (na nem úgy) pizzériát nyitott (alkohol forgalmazási engedély nélkül) Sárospatak főterén, mely vállalkozásba féléven belül bele is bukott. Minden befektetését elvesztette és a társult taggal életre-halálra megverekedett, ki lopta el kiét, és abból mennyi az annyi?

A család külfaluban az iskolától nagyon messze egy lerobban parasztházban,  albérlőként napi étkezési gondok közepette (alig várják, hogy a fater üzlet zárás, és a belvárosi kocsmákba járás után, - már nem volt szomjas - egy kis égett pizza szél maradékkal az éjszaka folyamán meg, és haza térjen) laktak. Na itt aztán nyista tanulás, az anya munkanélküli, a helyi énekkarban szoprán, és főállásban levelező hallgató a városba kihelyezett tanárképző főiskolán.

A vegyeskar vezetőnőjével össze is jön, de erről szerencsére rajtuk kívül csak a férjnek, a Negusnak (már otthon a faluban is így hívták az apja után, csak egy kis jelző előzte meg a becenevét) van némi, de nem oly halvány sejtése. A bájos dirigens a következő évben a már újra Horányban élő Negléczy családot, annak is a vezérlő anyját (bár még nem dőlt el, hogy ki a főnök a családban[1]) látogatja, ki oly melegen fogadja keblére őt.  

a Heni ugyanaz, de Alsógödön, tudod a két tannyelvűben, ami magyarul, ugyan az angolul, és fordítva, még a torna, az ének és az osztályfőnöki is.

Drága mamák

-      Na mizu? Átmentél a fáért.

-      Hát ez az szomszéd, bassza meg …

-      Ki bassza meg?

-      …ja nem maga. Hát nem leestem a kertkapud tetejéről, rá a jeges csúszós betonra, elszakadt az achilleszem, Szentendrén mire nagy nehezen harmadjára átautóztam, végre begipszeltek,

- Nincs itt semmi hiba Gábor barátom, csak egy kicsit elszakadta az achillesz ínunk.

(- Magának is doktor?)

Kenegesse ezzel a jófajta izomlazító krémmel,

(- Áh dehogy vagyok én gyógyszer, főleg nem krémügynök.)

ha valami gondja van, jöjjön vissza.

- De hogyan doktor úr? Hiszen nem is tudok járni.

és most itt baszom a rezet, ülök az asszony szoknyáján, egymást lökdössük el a net elől, ő szidja az enyémet én meg az övét.

-      Gondolom a Drága Mamák nonstop csuklanak, bocsi a tied csak forog a makkoshotykai[2] sírjában.

Hát akkor most jöjjön a novella kötelező, elmaradhatatlan része, a csattanó:

Állat van a szomszédban

-      Szia Era hát te hogy nézel ki? Eltörött az orrod, vagy mi van? Tiszta vér a szemed, látsz te egyáltalán valamit?

-      Képzeld ez az állat szomszédod a Negus ököllel pofán vágott, hogy baszná meg a nénikéjét, én elválok ettől a baromtól. Na szia, ne haragudj, de rohanok a Heni elé Alsógödre, meg mindjárt megjön a Bandikai is Dunakesziről a suliból.

Vak a sötétben

-      Jónapot szomszéd! Maga aztán rendesen elintézte a kedves nejét. Ha jól láttam eltörte az orrát, és kb. félévig bőr-és napszemüveget kell hordania.

-      Miután télen beszéltünk a sérülésemről, emlékszel az boka szalag szakadás, mire valamennyire járóképes lettem, addigra kirúgtak a munkahelyemről.

Minden nap hülyére gyötörtük egymást, hogy ki ülhet le a számítógép elé, az Erika dolgozni, a gyerekek játszani, én munkát keresni. Ki megy el a nemlétezővel, a pénzzel a boltba, és a nemlétezőből ki mit nem vesz. Ki autózik át benzin és bérlet nélkül a kompon a gyerekekért iskola után, satöbbi, satöbbi, és ez így ment egész télen minden nap.

Nem rég volt az Era szülinapja, azt mondja nekem, hogy menjük el az Alsógödi kompnál lévő hajó diszkóba.

(- De miből drágám miből?

- Ne törődj vele, nem fogyasztunk, csak táncolunk.

- Jó menjünk.)

Én a pultnál mindjárt összeakadtam a haverokkal, tudod a Berciékkel, és meghívta egy-két, számos

(- inkább számtalan) italra, rövid időn belül már nem voltam szomjas. Egyszer csak látom ám, hogy az asszony ott ropja középen egy kis köcsöggel.

(- Te Berci ki az a kis köcsög, aki az asszonyt úgy rázza?

- Valami tanácstitkár a faluban, a polgármester jobb, de inkább a bal lába.)

Lementem hajóhídra, hogy bele hugyozzak a Dunába, a budi az belülről bezárva, sejtheted. Nem férek oda, mert egy pár már ott smárol a korlátnál, gondoltam már ők se jutottak be, vagy várnak a sorukra.

Jobban nézek bele a vak sötétbe, de hisz ez a kedves nejem és a köcsög, a Berciék azt mondták, hogy valami titkár a tanácson, vagy mi az apja fasza, mit tudom én. Szétlöktem őket, jobbal olyat bebasztam az asszonynak, de hiszen az eredményt te is láttad, ballal meg a tanácstitkárt vágtam szájon, olyat csattant, mint egy jó novella vége

(- Valahogy így tanultuk az isiben, - nem?

„nem izgat föl engem már az isi se

szaladgáljon oda csak a pisise” by: Erdős Virág: Édes Hazám). Utána ráugrottam a faszira, és ütöttem-vertem, ahol értem. A Berciék alig bírtak leszedni róla.

(- Megölöd te barom, aztán száz évre mehetsz a börtönbe, többet leszel bent, mint Monte Cristo[3])

Most válunk, megyek le a Csepel szigetre valamelyik faluba, ott fogok vigyázni egy házra ….

-      Melyikre, a katolikusra? Tudod arra svábok laknak

-      …. nem dehogy, meg három kutyára. A srác németben dolgozik, és csak évente kétszer jön haza, ő kért fel erre a melóra.

-      Gyerekek?

-      Hát a Heni nagyon nehezen viseli, ismered, hogy mennyire apás, bújós, mint a kismacska, imádom. Az Endre meg már nagyfiú, egyenlőre maradnak az anyjuknál, aztán majd meglátjuk.

Lyuk one

-      Szeva szomszéd, hát hazajöttél a lecsófőző versenyre?

(- Hát ez kurva szarul néz ki csont sovány, és holt csöves, csak a kannásbor hiányzik a kezéből.)

-      Itthon van a gazda, haza jöttek nyaralni, én addig feljöttem a Bercihez Horányba, és most meg csapattag vagyok, és idén is megnyerjük a versenyt, miénk a legjobb lecsó, hurrá, ugye Berci.

-      Igen Gabikám, megnyerjük.

-      Nézzétek ott van az a kis buzi, az a homokos tanácstitkár

(- Jól van, elég buci a feje, az asszonynak is megvannak még a szép kék szemkarikái. Az a szép, az a szép akinek a szeme kék …), ott kóstolgat a zsűriben, oda megyek és olyat bebaszok.

-      Maradjál már Negus! Örüljél, hogy lyuk van a seggeden, és nem vagy a sitten.

(- Garázdaság háromtól öt év, de lehet az is, hogy kötél.) Annak örüljél bazd meg, hogy sem az asszony, sem pedig ez a fasz nem tett feljelentést. Mind kettő nyolc napon túl gyógyuló, enyhítő körülmény eddigi büntetlen előélet. Meg különben is nézzél már végig magadon ember! Harminc kiló vagy vasággyal együtt, agyon akarod veretni magad? Feri szólj már rá te is!

-      Maradjál már szomszéd a faszba, inkább mesélj, mi van, mit csinálsz, gyere együnk egy kis lecsót?

-      Jól van jogász urak megadom magam.

-      Nem vagyunk jogászok, csak téged féltünk te barom.

-      Ja úgy minden ok. A baráton havonta küldi az őrzésért, meg a kutya tartásért járó pénzt. Elmentem a falusi benzinkútra kút kezelőnek, onnan is jön egy kis lóvé, na meg a jat, de azt osztani kell a többiekkel, nem illik lenyúlni.

Csajok meg hegyekben, már alig győzöm őket, néha el is kell egyet-kettőt zavarni. Már nem úgy megyen, mint turista a hegyen. Jó lenne egy komolynál megállapodni, és olyan csendes békés családi életet élni.

-      Nem békást mondtál?

-      Ja, nem, nem békást.

A gyerekek minden második hétvégén ott vannak nálam, ügyesen leHÉV-eznek, jól el vagyunk, dumálunk, főzünk, nagyokat zabálunk, satöbbi, tudod, hogy van.

A thaiföldi bankok

-      Szia Era! Látom itt vannak a bankok

-      Ezt miből gondolod, bocs miből látod?

-      Hát ott állnak a kocsijaik, és az oldalukra rá van festve, hogy mi a faszom bank, tudja az izém ilyen messziről elolvasni, főleg nem szemüveg nélkül, hogy milyen bank.

-      Ja itt vannak zárnak pecsételnek, hogy basszák meg.

-      Azt csiripelik a horányi verebek, meg a többi szomszédasszony, hogy összejöttél a Kisapátival a Hellmachine volt, most hol is van? A Formann gitárosával.

-      Igen a Lajosnál lakunk Szentendrén, nem tudom, hogy hallottad-e a Pogyerák Gyuszitól, hogy ő tavaly özvegyült meg, és ott marad két kisgyerekkel, egy fiúval, meg egy lánnyal.

-      Igen hallottam, mondta a Gyuszi.

-      A Formann énekese a Tamás az a Kanadás, aki nem rég költözött haza, tudod itt laknak a Szegfű utca végén, a felesége az Elvira. Ők vittek el a Pecsába koncertre, na az az utáni bulin jöttem össze a Lajossal.

Oda költöztünk, a négy gyerek meg a kutyák viszonylag jól kijönnek egymással, csak a faszi néha tudatmódosító szereket használ, amitől nagyon féltem az Endrét, de legalább tanítja őt gitározni, ja most mind a két gyerek Szentendrére jár suliba.

-      A Negusról tudsz valamit?

-      Nyáron haza jöttek a németesek, tudod, akiknél lakott ott lent, és már vissza se mentek. A Berciék azt mondták, hogy valaki látta a Negust Budán az ÚjBuda Center parkolójában egy koszos kutyával csövezni, bevásárló kocsit száz forintért visszatologatni.

Úgy, hogy a gyerekek nyár óta nem is látták az apjukat, meg az apjuk sem kereste őket. Gyerektartás nuku, nyista, ha nem lenne a Lajos, hát nem is tudom, hogy mi lenne. Csak az a fű, meg már olyan begyepesedett és öreg, alig mosakszik.

Senki többet harmadszor

-      Kézcsók Hölgyem! Engedje meg, hogy bemutatkozzam, de most látom csak, hogy mi már ismerjük egymást. Önöcske lakott itt abban az egy évben, míg a Negusék Sárospatakon voltak.

-      Igen, én is emlékszem magára. Tudja akkor nagyon megszerettem Horányt, a csendet, a napot, a jó levegőt. Sokat, és viszonylag gyorsan tudtam itt dolgozni, több mint tíz képet festettem.

Azt hittem, hogy már akkor meg tudom venni a házat, és a Negusék végleg Sárospatakon maradnak, de mint tudjuk nem így történt, maradt ez a csúnya banki árverés.

-      Na és hogyé adták?

-      Hát nem volt olcsó, ott voltak valami maffia szerűk, állandóan fölém licitáltak, de mire jól felsrófolták az árat, egy intésre mind kimentek a teremből.

Hívjál inkább vonalason

-      Ezen a számon előfizető nem kapcsolható.

(- Sose mázd át más bezárt kertkapuját, mert nem tudhatod, hogy mit hoz a jövő. Ajánlás: még a nyitottat sem.)

[1] Ha egy mai magyar család normálisan szeretne működni, élni, és no meg persze megmaradni, ott természetesen az asszony a főnök, ő dönt mindenről (stratégiáról, taktikáról), ő ossza ki a feladatokat, ellenőrzi azokat, és elsősorban kezeli a pénzt.

Esetünkben alapvető gondként jelentkezik, hogy a pénz nem az Erika, hanem a Gábor kezében, pontosabban a zsebében nincs.

Első az asszony, második a lány gyerek, harmadik az asszony, negyedik az asszony, ötödik a kutya, hatodik-hetedik hely megosztva: a fiú gyerek és az ember, nyolcadik a halak és egyéb apró házi és szelídített vadállatok.

[2] Makkoshotyka nem azonos Makkosmáriával, és nem is a környékén van.

Makkoshotyka község Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, a Sárospataki kistérségben. Miskolctól közúton kb. 80 km-re északkeletre, a tokaj-hegyaljai borvidéken található. A település a 12. század második felében jött létre. A tatárjárás idején már szőlőtermesztő vidék volt, mert feljegyzések szerint a tatárok elől a borospincékben kerestek menedéket a lakosok. 1262-ben V. István adományozta egy Hugka nevű vitéznek, az ő nevéből ered a „Hotyka” név.

Makkosmária erdei sétautak találkozási pontjánál található. Völgy felé haladva számos kirándulás célpontjaként, hegynek felfelé haladva kirándulások kezdőpontjaként szolgálhat. Jelzett erdei sétautak vezetnek ide Budakeszi, Csillebérc, Virágvölgy, Normafa és a János-hegy felől.

A rét széléről induló betonúton Budakeszi nyaraló- és villanegyedén keresztülhaladva lehet eljutni a Moszkva (a frissebbeknek Széll Kálmán) térig közlekedő 22-es autóbuszhoz. Az út igen rossz állapotú, gépkocsival vagy autóbusszal nagyon nehezen járható.

[3] If vára (franciául Château d’If), a Földközi-tenger azonos nevű szigeten áll, Marseille kikötője mellett. Hírnevét a Monte Cristo grófja című regénynek köszönheti, amelynek főhőse ebben a várban raboskodott.

Id. Alexandre Dumas regénye szerint Edmond Dantes-t életfogytiglan börtönbüntetésre ítélték a szigeten lévő várbörtönben. 13 évig tervezte a szökését, mígnem sikerrel járt. Később grófi címhez jutott, és megvásárolta a szigetet.