Aba története dióhéjban
Aba nagyközség Fejér megyében, Székesfehérvártól déli irányban található. Az alapjául szolgáló ősmagyar Aba személynév ótörök eredetű atyát, őst jelent. A lakosság 2/3-a katolikus, 1/3-a református vallású. A három településrészből (Aba, Belsőbáránd, Bodakajtor) álló közösség lakosainak száma 4300 fő.
Az okleveles emlékek Aba birtokot 1334-ben említik először. Salamon fia János folytatott osztályos pert a vele egy őstől származott Lőrinc fia János ellen, Guth, Athya, és Aba nevű birtokokért. Pál országbíró 1334. július 15-én Visegrádon kelt oklevelében határnapot tűzött ki Lőrinc fia Jánosnak a birtokjogot igazoló oklevelei bemutatására.
Aba nemesi lakói szoros kapcsolatban állottak a királlyal, hiszen a XIV-XV. században királyi, nádori parancsra gyakran szerepeltek királyi emberként vagy tanúként birtokbeiktatások, idézések, eltiltások alkalmával. Az első két abai, kinek neve ismert: Abai Chut fia András és János.
1543. után Aba török megszállás alá került. A török alóli felszabadítást követő hét-tíz évben - magyar lakosokkal - újratelepült. 1626-ban a falu még mindig adómentes az újratelepülés miatt.
Az 1818-1821. évi nemesi összeírás 103 nemest említ, köztük Fiáth János kamarás táblabírót és Fiáth György kamarás kapitányt is.
Az 1848-as év eseményeiből az abaiak 183 nemzetőrrel vették ki részüket.
1944. őszén, 1945. tavaszán a község hosszú hónapokra hadszíntérré változott. A súlyos harcok következtében 165 lakóház lakhatatlanná vált, és mindkét templom komoly károkat szenvedett. A határt 80 km hosszú lövészárok, tankcsapda, tüzelőállás, lövészgödör szelte át.
Jelenleg gazdag kulturális és közösségi élet jellemzi a települést, egyre nagyobb népszerűségre tett szert az Aba Sámuel Napok és a Sárvíz Nap, az Aba Napok pedig országos hírűvé vált az évek folyamán.