Most olvasom M. KAtonka Mária könyvét, Hűség vallomások a hontalanságból.

Ennek az asszonynak olyan lelke van mint Wass Albertnek, csak női kiadásban.

Nagyon elgondolkodtató az a tény, hogy annak a "németbérenc, fasiszta" Szálasinak a közvetlen környezetéből ilyen mélyen érző költői lelkületű emberek életük végéig kitartanak minden megpróbáltatás ellenére is Szálasi eszmei vonala mellett.

Valami lehetett abban az emberben, ami erre késztette őket.

Sajnos a mai hungaristákkal az a baj, hogy Szálasi "országjárásának" tanulságaiból készült írásait egy, az egybe kezelik, pedig ha ma nézett volna körül, a mai világhelyzetben nyilván némely dologban máskánt vélekedett volna, anélkül, hogy az eredeti nemzetünket mindenek fölé rendelő vezérelvet feladja.

M. Katonka Mária, és Wass Albert is mindíg minden gondolatával szülőföldjére vágyott vissza, és lélekben ők sohasem szakadtak el hazájuktól.

Gyönyrű leírásaik és történeteik mind, mind tanulságokat hordoznak, a jövő nemzedékének pedig a "sorstalanság"-ból kell érettségizniük.

Pedig az idegenszívűeknek más bajuk pl. Wass Alberttel nincs csak az, hogy olyan érzések és nemzettudati lelkülettel rendelkezik amilyet egy Kertész Imre sohasem tudhatott a magáénak, mivel zsigerből genetikailag képtelen lenne rá, de irígykedni( ti. arra amire ők képtelenek) és ezért eltaposni bárkit, az megy nekik gondolkodás nélül.

Kár, hogy a "módszerváltó" bagázsnak köszönhetően, ezek az emberek nem a szülőföldjükön tértek vissza a teremtő Istenükhöz, addíg is táplálva léynük kisugárzásával nemzetünket, hanem idegenben voltak kénytelenek végig maradni.

Nincs az a büntetés, ami elégséges lenne ezért, azokkal szemben akik ebben vétkesek.

A könyvet pedig ajánlom mindenkinek.