Szevasztok Hatvanasok - de Bármely Korosztálybeliek...is...!

Néhány évvel ezelőtt engem is meglegyintett a netezés varázsa.... Bóklászva  a különféle írások között, rábukkantam egy számomra igen kedves, hangulatos visszaemlékezésre Alan Bailey-től...

Alan  Cliff Richarddal a Luxy stúdiójában annó dacumál, a 60asok elején ...

és manapság ... 

Elgondolkoztam fiatalságunk éveiről,  beszélgettem kortársaimmal  és rájöttem arra, hogy  az a bizonyos életérzés a mai hatvanasokban  sok azonosságot hordozott „Vasfüggönyön”  innen és túl...

És most, egy kis ízelitő Alan meséjéből...

"It was in September 1961 (I was fourteen years old) that I started to listen to Radio Luxembourg. I used an old Grundig radio with a (so called) green tuning eye. Because of the fading of Radio Luxembourg the green eye always winks slowly, with a fast 'jit' every now and then. Everynight at 19.30 hours I tuned in at the great 208 m./1440 kHz. (medium-wave). Tune 208 m. 'Rita Williams Singers' It was fantastic to listen to Radio Luxembourg because at that time it was the only radiostation in all Europe that played nonstop the latest records (45 rpm singles”

Alan régi Grundigja

'61 szeptemberében (14 éves voltam) kezdtem el  hallgatni Radio Luxembourgot. "Egy régi Grundig rádiót használtam, egy úgynevezett varázsszemmel, mely a fadinges Luxy adásának (térerőváltozás) ütemében állandóan hunyorgott...Esténként 19:30-kor ráhangoltam a "NAGY 208"-ra, 1440kHz-en. Fantasztikus volt Luxyt hallgatni...akkoriban ez volt az egyetlen rádióállomás egész Európában, mely nonstop játszotta a legfrissebb 45-ös fordulatszámú sikereket...."

Íme, egy kis Luxy-érzés a múltból .....

http://www.208itwasgreatradioluxembourg.co.uk/sounds

Ezeket  írja  Alan és bizony sokan éltünk át ilyen történéseket akkoriban... Engem mindig külön örömmel tölt el, ha hasonló gondolatokkal, érzésekkel bíró emberekkel beszélhetek... Gondolom köztetek is vannak jó néhányan, akikben feltámadnak ezek a régi "feelingek"....Ezért elhatároztam, hogy néhány korabeli emlékemet megosztom Veletek, remélve, hogy néhányan követitek példámat...

I still get that same old feeling  / Még rám tör ugyanaz a régi érzés

énekelte a PICKETTYWITCH a 60-as évek „tarkóján”…  (ez a 60-asok „dereka” fölött van valamivel…)... (tudvalevő, hogy a 60-asok úgy '56 után kezdődtek és cca.'71-ig tartottak...!!)

E percekben, mikor e sorokat írom, nekem ugyan a FORTUNES  játssza ezt a hangulatos LUXY számot, de ők is abszolút kedvenceim....

E kedves  kis dallam szárnyain  visszareppenhetünk régmúlt - és ugyanakkor furamód, még mindig jelen időnek tűnő - ifjúságunk történéseibe, annak színtereire, életérzésébe.…
Furcsa e kettősség! Mai, már lassan deresedő fejjel ismételten átélni azokat a „régi szép napokat, időket”. Persze levonhatjuk belőlük, az azóta már talán megmutatkozó  tanulságot … Lehet, mára már megszépültek, nosztalgikus álomködökbe burkolóztak, de emlékezetem  színpadán mégiscsak ugyanúgy játszódnak le e jelenetek, mint akkoriban s melyek – ki tudja miért – így kedvesek, így fájóak nekem, ahogy vannak...
„Filléres emlékeim”,  ahogy „TINI ” azaz  Bródy János*  fogalmaz oly találóan versében,  felközvetítve ezzel a mindennapok költészetét a leghitelesebb, legmagasabb szintre – a LÉLEK legmélyebb érzéseihez.....

Arra a felfedezésre jutottam, hogy mint egy fénykép a pillanatot, életünk is úgy avatja a történteket örökkévalóvá, megmásíthatatlanná …
Hasonló, de nálam jóval pallérozottabb elme eszmefuttatására bukkanhatunk  a dél-amerikai BORGES  és az általa megidézett „nagy szellemek” gondolmányaiban is. Ha megengeditek citálnék / idéznék  egy sort;

„MINDEN PILLANAT AUTONÓM.
A sebezhetetlen múlton semmi sem változtathat, sem bosszú, sem  megbocsátás, sem börtön, még csak a feledés sem…”

(Jorge  Luis  BORGES: Az  idő  újabb cáfolata, 257. old.) érdemes belelapozni…!

(Nota bene! Ezért kéne kicsit jobban vigyázni arra, hogy miket cselekszünk! És félreértés ne essék, ez e sorok írójára (rám!) is épp úgy érvényes – ha nem jobban....!!)


…És miközben hallgatom a régi, számunkra kinek - milyen emlékekkel társuló zenéket a Radio Bayern Oldies (leánykori nevén Oldies Rádió) μsorán, meg vagyok győződve arról, hogy a ti tarsolyotokban is meglapul néhány „madárlátta” szép emlék, melyet érdemes a köz  plénuma elé bocsátani ...

Ha tehát van emléketek, időtök, kedvetek - ÍRJATOK! ...

Ciao, Sanya

                                                                  ***