Mosolygó

szobrok

Valahol Kambodzsa szívében, a dzsungel mélyén, hosszú évszázadokon keresztül rejtőzött egy titokzatos város, Angkor. Egykori lakói a 15. században hagyták el, de senki sem tudja, miért. Hosszú ideig még a létezéséről sem tudtak, hiszen a várost, miután kiürült, szép lassan visszafoglalta a természet.

Angkor hatalmas vallási központként működött a 9. és a 14. század között, templom-együttesei egyedülállóak voltak. Ez a terület volt a khmer kultúra bölcsője. A 9. században alakult Khmer Birodalom hatalmát egész Indokinára kiterjesztette. Angkor egyfajta fővárosként működött, az uralkodók tartózkodási helye volt, amelyre a neve is utal, hiszen Angkor jelentése: Város, ahol király lakik.

A romokra a 16. században bukkantak rá portugál felfedezők, de a nyugati világ számára csak 1863-ban vált közismertté, amikor Henri Mouhot, francia történész megkezdte a környék felkutatását. A föld alól egyre-másra kerültek elő a lenyűgöző kultúra emlékei. Angkor meghatározó vallása a hinduizmus és a buddhizmus volt, a megtalált szobrok és épületek is erről tanúskodnak. A kőarcok szinte mindegyike mosolyog, hűen tükrözve a buddhizmusra jellemző tiszta, nyugodt lelkiállapotot. A kőépítészet egyedülálló csodáira bukkanhat a látogató, hiszen a város építői, hihetetlen pontossággal faragott kövekből, vakolat nélkül rakták fel az épületek falait, amelyeket faragott szobrokkal borítottak. Az ásatások ma is folynak, de Angkor még őrzi titkait.