Hiányzol

Hiányzol, mint szomjazónak a víz, éhezőnek a kenyér. 
Amit az elmém igen azt a szívem nem ért. 
Miért nem jössz, hisz tudom, hogy szeretsz. 
Repülnél hozzám, de munkád nem ereszt. 

Ülök a gép előtt, nézem a monitort. 
Itt ér az éjfél, kedvesem sehol. 
Olvasom vissza azt, amit írtál, 
Sokat nevettél velem és soha sem sírtál. 

Nem mozdulok, várom, talán még is jössz, 
Tudom, hogy már alszol, de szívem ideköt. 
Szeretnék ott lenni veled az ágyban, 
De nem tehetem pedig ez minden vágyam. 

Lefekszem, mert már nagyon álmos vagyok, 
Hiába tettem, aludni nem tudok. 
Gondolataimban keringnek a vágyak, 
Szerelmemmel nem tudom megosztani ágyam 

Álmomban itt voltál velem, drága kedvesem. 
Szerelmünk beteljesült, én egyetlenem. 
Tudom csak álom volt, de egyszer majd végre. 
Eljössz hozzám és akkor nagybetűkkel írom fel az égre