<!-- @page { margin: 2cm } P { margin-bottom: 0.21cm } -->

Érzed még a piheujjak hullását,

rezdülő pezsgés hullámát,

mely elaltat a látomásokban.

Kérdésed csupán bennem mi lappang.

Elárulnám, de félek elárullak,

a mélyből a semmibe doblak,

és nem néznél többet rám,

letörnéd álmaim .

Bárcsak utadat övezné,

az a vágy ami néha feledtetné

a reménytelenség köpenyét,

ami válladon nyugszik rég.

Szeretnéd még, hogy felkaroljon,

és újra magasba dobhasson,

de ami vár csak a parázsló fájdalom.

Kínban édes feledésre lelsz

lehangolt gitár mélyén, keserű heg.