Kedves naplóolvasó!Megigértem,tehát leírom a terhességemet röviden.Mikor megtudtuk,hogy terhes vagyok irány a doki.Csak az a baki,hogy nekem senki nem mondta,hogy hüvelyi ultrahang lesz.Szóval kiakadtam.Magamban ordítottam,miközben mosolyogva válaszoltam az amúgy kedves dokinak.Na és ez így ment minden vizsgálatkor...

Nagyon nehezen ment a terhességem.A pároméknál laktunk,sokat unatkoztam és nagyon vágytam arra,hogy külön éljünk a férjemmel.Szerettem volna én gondoskodni róla,elvégre felnőtt vagyok.Nagyon gondoskodó az anyósom,csak én már szerettem volna egy saját háztartást.

És közeledett a nagy nap.Bedagadtam,mint egy bálna és toxémiás lettem,ezért befektetett a doki a kórházba.Ekkor márcsak két hét volt hátra.Második nap elküldtek OPT-re,ami egy oxitocinos infúzió és NST egyben.Na az én drága kisfiam szivecskéje szépen lassult a hatására.Nagyon megijedtem.Persze ment a rohangálás körülöttem.Kaptam oxigént és irány a műtő.Fél óra és már Robi kinn is volt.Mikor megmutatták,hallottam hogy nincs minden rendben vele,vitték is a koraszülött osztályra,ami mellesleg a munkahelyem:(

Szörnyű volt a tudat,hogy nem egészséges.Tudtam,hogy jó helyen van,csak féltettem.Miközben én szenvedtem a fájdalomtól,a babámat 2 napig nem láttam,mert nem volt erőm átmenni a másik épületbe.Sokan jöttek meglátogatni,nővérkék és barátok,de én csak a babámért aggódtam,nem érdekelt más...Összesen 7napig voltunk benn a kicsi fiammal.A folytatás holnap...Jó éjt!!Megyek szundikálni.