Húsevő, mérgező növények, egy elsüllyedt falu és saját tollukat felfaló madarak. Senki nem gondolta volna, hogy ilyen "különlegességekkel" találkozik, ha részt vesz a Tisza-tavi tanösvény túráján Poroszlón. Itt aztán kereshettük a kákán a csomót…

Tisza-tó Magyarország egyik legkülönlegesebb tava, mesterségesen létrehozott 127 négyzetkilométeres víztározó rendszerként jött létre, hogy bőséges vízzel lássa el az alföld vízhiányos területeit, ám a természet átvette az uralmat a tó felett, és egy egyedülálló vízvilágot hozott létre.  Hatvan százaléka zsombékosból és szigetekből áll.

Kitűnő kikapcsolódási lehetőség nyújt nyaralóknak, természetjáróknak, horgászoknak és vízi sportok kedvelőinek egyaránt.

"Hogy a fenébe nem tudtunk róla, pedig Debrecenből jöttünk ide!"- mondta az egyik útitársunk miközben fölszálltunk a tanösvényre szállító hajóra.

Túravezetőnk elmondta a szokásos köszöntőbeszédét és a túra menetét. Elindultunk.

Miközben haladtunk idegenvezetőnk elmesélte, hogy sosincs két egyforma túra, mindig valami új érdekességgel szolgál a természet. Alig, hogy befejezte mondatát egy bakcsó szállt el kecsesen hajónk előtt."A mondókában ezt a madarat nevezik vakvarjúnak." - mesélte a hajó pirospozsgás arcú kapitánya.

Pár perc kellemes ringatózás után elérkeztünk a kiindulóponthoz.

A tó fölé épített pallóúton vezetőnk elmesélte, hogy a tanösvény április végétől november elejéig van nyitva az érdeklődők számára, ugyanis télire leengedik a tavat, hogy ne áradjon ki tavasszal.

„Látogatók szempontjából nincs okunk panaszra évente harmincezer vendéget fogadunk és ilyenkor Poroszló lakosságának javarésze a tó körül tevékenykedik.,”

„Ennek a növénynek az érintése halált okozhat, úgy hívják gyilkos csomorika, benne található sárgás folyadék bőrön át beszivárogva epilepszia szerű rohamot okoz”.-Mesélte a kísérőnk, miközben a magas náddal körülvett úton haladtunk .

Csoport egyszerre hátrált meg a korláton átnyúló fehér virágtól.„Azt a bogyót sem ajánlom fogyasztásra, szintén mérgező hatású, ez a keserű csucsor!” mutatott vezetőnk egy csipkebogyóra emlékeztető kis növényre.

Sietősebbre vettük lépteinket, hogy elhagyjuk a két gyilkos növényt, és pár perc gyaloglás után egy kellemes kis rétre értünk, ahol padok, asztalok várták a megfáradt túrázókat. Két nyári lúd totyogott el előttünkMegtudtuk, hogy az anyjuk csibe korukban magukra hagyta őket.

Pár perc ebédszünet és pihenő után tovább folytattuk utunkat, megismerkedhettünk még számtalan különleges vízinövénnyel, de az igazi meglepetés csak ezután következett:

Egy aprócska faházhoz értünk, ami megfigyelési pontként szolgál. Ablakán kitekintve lélegzetelállító panoráma tárult elénk. Kényelmesen terült el előttünk a tó, amit különböző vízi növények színesítettek, apró bogarak repkedtek, rohangáltak a víz felszínén mozgalmassá téve az élővilágot, a halak lubickoltak és a legkülönbözőbb madarak pedig úgy sorakoztak fel egymás mellett fészkeikben, kis zsombékos szigeteiken mintha piros lámpás negyed könnyed vérő nőcskéi kínálnák magukat.

Lebegtették szárnyaikat, egymást túlharsogva hívták fel magukra a figyelmet. Mindenen a természet uralkodott, teljesen elszakadtunk a civilizációtól.

"Legtöbb gém család nálunk fordul meg, több,mint kétszáz madárfaj él a tó vonzáskörzetében, az a bohókás kinézetű madár, pedig a búbos vöcsök. Saját tollait tépkedi ki és eszi meg, hogy segítse emésztését." - mutatott egy nagy tarajú, „stuart” gallérú meglehetősen vicces madárra.

„Húsevő növényünk is van, a rence!” – terelte figyelmünket idegenvezetőnk a víz felszínére, ahonnan egy kedves kis sárga virág ágaskodott ki. „Szúnyoglárvákkal táplálkozik.”

Ámulattal, gazdag élményekkel hagytuk el a kis faházat, majd folytattuk utunkat a nyolc méter magas madármegfigyelőbe.

Elérkeztünk nyolc méter magas fából épített toronyhoz. Miközben felfelé haladtunk a lépcsőn, túravezetőnk elmesélte, hogy a hetvenes években létezett itt egy falu, melyet a Tisza-tó megalkotásakor a víz alá temettek. Mára, már csak a templom csúcsa és a temető látszik ki a vízből. Tiszahalász volt a neve. Lakosait átköltöztették egy új faluba Újhalászba.

A toronyból elénk táruló a látvány lenyűgöző volt. Az egész Tisza-tó vidék mozgott, lélegzett.

Visszafelé leszakadtunk a csoporttól. Ők csónakázással folytatták túrájukat, mi visszaindultunk a hajóhoz, ami visszavisz minket a partra.

Az idegenvezető velünk tartott Ahogy sétáltunk még megálltunk egy érdekes egyenes szárú növénynél.

„Ez a káka.” Hívta fel figyelmünket a vízből daliásan kinövő sima szárú növényre.

Fölösleges volt keresnünk a kákán a csomót, minden tökéletes volt…