Átlagos vagyok. Szürke. Nincs semmi érdekes rajtam.

Nem tudok élményekről, kalandokról, izgalmas esetekről mesélni. Nincs semmi említésre méltó az életemben. Kerülöm a konfliktust, tömegben elvegyülök, társaságban csak ott vagyok. Észre sem vennék, ha eltűnnék. Nem beszélnek rólam, sehol meg sem említenek. Nem hiányzom senkinek, nem kér tőlem senki semmitt. Elmesélnek nekem dolgokat de nem tudják kinek.

Öltözékem elmítésre sem méltó, nem is divatos, nem is idejétmúlt. Átlagos. Unalmas

Arcom tökéletes, semmi karakter nincs rajta, az az arc, amiről nem tudsz mesélni, amit képtelenség lerajzolni. Nincs egyéniségem, nincs jellemem, nincs előnyöm, sem hátrányom. Többször mutatkozok be ugyanannak az embernek. Nevem egyszerű, de tucat.

Nem vagyok se vékony, se kövér, se alacsony, se magas. Átlagos.

Hatalmam van.

Megtehetek bármit, anélkül, hogy észlelnék. Mondhatok bármit, anélkül, hogy az bárkit megsértene.

Engem látsz a zöldségesnél, az újságosnál, én ülök melletted a buszon, én kérdezem tőled, hgoy "mennyi az idő?", én nyilatkozom a tévében, én dudálok rád a zebránál.

Hatalmam van, bármit megtehetek. Egy szürke folt vagoyk emlékeidben,  egy arctalan, alaktalan lény. Zavarba kerülsz, ha mesélni kell rólam.

Ennyit tudsz mondani: átlagos.

Igen, bármit megtehetek, annak nem lesz következménye, mert arctalan vagyok. Egy szellem.

Mindenki látott, de senki nem ismer fel.

Bármikor képes vagyok eltűnni, szövetségesem a tömeg, szövetségesem az összes többi ember.

Én vagyok mindenki, és nem vagyok senki....