Kedvesemnek

Lelkedben élni Kedvesem, odabújni hozzád csendesen és ezt Te Szívből elfogadod,  megteszed.

Többet akarnék, ezt Te jól hiszed, de, amit Te adsz, az megfelel nekem.

Hol a határ, amit megengedsz, ezt is Te döntöd el Kedvesem

Néha sziporkázom, néha elkeseredem, de amit Te adsz,

az örömet szerez nekem!

Nem vagy és nem vagyok önző, ez két lélek tudatalatti harca, mit megvívunk, de ezt én is szenvedem.

A szenvedéllyel még megküzdök, de szomorúnak látni Téged, nem viselhetem.

Az, amit csinálok talán szertelen, de hidd el

Te kellesz Kedvesem!