HIÁBA

Hiába vagyok én a napod, ha nincs nyitva az ablakod,
Hiába vagyok a csillagod, ha nem látod, hogy feletted mi ragyog.
Magány vagyok éji csendben, a múltat elfeledve.
Belefeledtem ereim záporát és derekam borzasztó fájdalmát.
Szemed lehunyva szuszog a tüdőd, megrándul a karod,
Ölelnél, ezt akarod.
De félek, hogy elveszítem szemed csodáját
És elszáll a pára, amelyből éjjel nyílik arcomon
Leheleted rózsaszála.
De ha te lettél a rejtett kincsem, keresztem és mosoly-kínom,
Gyötrelmem és himnuszom,
Örömöm és kínom,
Így kellesz nekem.
Ne hagyd, hogy elveszítsem,
Engedd, hogy ékesítsem,
A fények fényét rád terítsem.
A föld teste vagyok, a nap melege és fénye.
Nyisd ki ablakod és meglátod, ki is vagyok.
hj

Válasz