Élő táj, amely középre helyezi a fényt, a piros fedeles házikót. Körül öleli mint a anya a gyermekét a változatos színű természeti látomás színes világa. Kép a képben a facsoport, amely lefelé mutató ágaival jelzi, hogy semmi sem maradandó. A görbületek mint megannyi útelágazások, azt az útat jelzik, amelyeket az embernek be kell járnia. A színek tobzodásába a facsport önálló életet él, mint megannyi felkíáltó jel üzeni a szürke emberi élet is előtérbe kerülhet. A művész vidám egyénisége áthatja s egységes kompoziciává avatja a látomást, a képet. Mészi

Válasz