Sok-sok évig szenvedtem attól, hogy elájultam.

Már felismertem azokat a folyamatokat, ami a végső elájulási stádiumig egymást követik.
Nagyon-nagyon kellemetlen és tehetetlenség érzés! Csak az tudja, aki átélte már!
Azokat az eséseket, amikben nem lett nagy bajom, nem is nagyon jegyzem, nem emlékszem rájuk. De az orrom ferdesége viseli a mai napig a nyomát. 
Aztán történt valami... ma már soha nem ájulgatok. (Ha gondolod, egyszer elmesélem!)
De visszatérve arra, hogy van megoldás, nagy segítség lehet egy okos eszköz, ami életet mentő funkcióival már bizonyított.

Nahát...olvasok egy könyvet, és mit találok benne? Ez az idézet nem új a ☀️alatt! 

Én személy szerint hiszek a megelőzés -odafigyelés- hatalmában!
Régen megértettem már, hogy ez a "titkos" mondat mindenre igaz!

"Akinek van, annak még adnak, hogy bőségesen legyen neki.
De, akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van."