Vannak, akik hazatértek, már nyugodtan pihennek, Mások, őket siratják éppen kint a temetőben. Kint járva a sírhalmok közt, most lehajtott fejjel, Mindazokra gondolok én, kiket elvesztettem.
Mécseseknek forró lángja, lobog tán örökké, Ez jelzi, hogy nem feledünk sohasem el többé. Mindig velünk voltatok, vagytok és lesztek, Hiszen a mi emlékünkben Ti mindig is éltek.
Lehettetek: papák, mamák, gyermekek vagy hősök, Ki már szülőföldben nyugszik, létetek már örök. Most is rátok gondolunk, mécsesünk meggyújtva, Szívünk tiszta melegével, felétek fordulva. Mészáros Zsolt (MeZso)
Elakad a szavam,de csak írok. Fájószívvel búcsúzom Mari Zsuzsitól.Nagyon jó énekest veszítettünk el. Nyugodjon békében. Őszinte részvétem az összes hozzá tartozójának.
Fájdalmukban osztozom. Varga Zoltánné. Marika.
A felhasználói élmény fokozása érdekében már mi is használunk cookie-kat a Network.hu oldalon.
Az oldal használatával beleegyezel a cookie-k alkalmazásába. További információ: itt.
Kommentáld!