Oly gyorsan elment, még csak el sem búcsúzott, mit itt hagyott fájdalmas űr, képek miken mosolygott, néhány kedves emlék, ki nem mondott mondatok, közös élmények, mit elfeledni nem fogok.
Kimegyek a temetőbe, tengernyi mécses és virág, ma gyászba borult az egész világ, a szél messze fújja a krizantém illatot, vigasztalom magam, hogy szép élete volt.
Mécsesek lángjánál elsuttogok egy imát, újra átélem a gyászt, hiánya fájdalmát, lassan hazamegyek, a múlton elmerengek, sírva beletörődök, hogy ő már nem lehet velem.
Halottak napján minden róla szól, várom, hogy kilépjen az árnyakból, aztán gyertyát gyújtok a lelke üdvéért, s hálát adok életünk minden közös percéért.
A felhasználói élmény fokozása érdekében már mi is használunk cookie-kat a Network.hu oldalon.
Az oldal használatával beleegyezel a cookie-k alkalmazásába. További információ: itt.
Kommentáld!