Más világ most ahol él,
Más a szó és más a fény.
Tavasz, nyár, ősz és tél,
Nélküle fúj itt a szél.
Mint amikor gyermekek sírnak
Ha éjjel rossz álmot látnak,
Belül úgy izzik a bánat,
Az emlékek csendben fájnak.
Égő könnycsepp mond meg neki, hogy szeretjük,
És amíg élünk el nem felejtjük!

"De nehéz nevetni, amikor sírni kéne,
Csillagot hazudni a beborult égre.
Vidám nevetéssel verni fel a házat,
Mikor a szívem mélyén ott a bánat."

Nehéz elfogadni, mi a világot jelentette nem rég
Az mára nem más mint féltve őrzött emlék,
Hiányodat elviselni nem megy oly könnyen,
Akárhányszor rád gondolok ejtek majd egy könnyet!
Most csend van újra sötétben állok
Fénysugarat már csak álmaimban látok!

" Nőnek az árnyak, ahogy
fogynak az esték,
úgy fáj egyre jobban, hogy
minden csak emlék.
A Te szíved nem fáj, de a
miénk vérzik,
mert a fájdalmat
csak az élők érzik. "