BOLDOGSÁGTÓL RAGYOGOTT AZ ARCA,
S HOZZÁ REPÜLT MINDEN GONDOLATA,
KÖZELEG A PERC MIRE ANNYIRA VÁGYOTT,
NEM HIÁBA REMÉLTE A GYÖNYÖRŰ ÁLMOT.

Ó- HÁNYSZOR VÁRTA S REMÉLTE , 
HOGY MAGÁHOZ ÖLELI S FUTNAK NEVETVE,
HOGY LELKÜK TÁNCOT JÁR A VIRÁGOS RÉTEN,
S VIDÁMAN KACAGNAK KÉZ A KÉZBEN.

SZÉLVÉSZKÉNT SZÁGULDOTT --ÁLMAIVAL TOVA,
NEM MERTE KÖVETNI SZEMÉVEL --CSAK LOPVA.
MEGKÖVÜLTEN ÁLLT A KIÜRÜLT PERONON,
NEM JÖTT Ő EL-- A VÁRVA VÁRT VONATON.
ROHAN AZ IDŐ, ELSZÁLL MINDEN REMÉNY,
AZ ELVESZÍTETT ÁLMOK S A HALVÁNYODÓ FÉNY.

Ragyogó fény villog az égen,

Szinek sokasága  virít a réten,

Vibráló pillangók röpködnek felettem,

Csodás csillogást látok a szemedben.

Még játszik a hajnal pír,de tisztul a kékség,

Kacagva futunk, s fogjuk egymás kezét,

Boldogok vagyunk, e csodás hajnalon,

Magadhoz szorítassz, és mosoly ül ajkadon,

Boldog volt a lelkem, mikor átöleltél,

És ajkamra gyengéden csókot leheltél,.

Fekete rigó énekét halgattuk,

S hogy nekünk dalolt, mindketten tudtuk,

Belefeledkeztünk egy boldog érzésbe,

Ami reményt hoz , az ember szivébe.