Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

Elfelejtettem a jelszavam 

Nem vagy belépve

Ez a funkció csak regisztrált tagoknak elérhető. Csatlakozz most a Networkhöz vagy ha már tag vagy, lépj be itt:

Sziasztok! Érdekelne a véleményetek egy 3 éve írt versemről: 

 

"Állítólag a magány ösztönöz és inspirál. 

Alkotásra indít, rögtönöz és likvidál.

Verset írok. Magamnak. A tárgyak most itt körülöttem ugyanúgy maradnak. 

Hallgatnak. Engem. A gondolataimat bennem. 

Nem! A rím rém unalmas. Ha nincs mögötte tartalmi felüdülés, elme, kérlek, ne engem hallgass!

Ám ha beéred bohóka énem játékos soraival, nem bánom, legyek Néked akár 

egy szórakoztató néma dal."

Címkék:

Kommentáld!

Ez egy válasz üzenetére.

mégsem

Hozzászólások

Mócz Enikő üzente 13 éve

Szia, köszönöm a pozitív véleményed és az időd, amit a versemre szántál. Kíváncsi voltam, hogy mi lesz a reakció. Úgy általában.

Válasz

Vizeli László üzente 13 éve

Ez nagyszerű!
Kiválóan páldázza az ember belső monológjait, a belső vívódást, a gondokra adott válaszainkat, s mindezek fontosságát. A magánytól való megalapozott, és megalapozatlan félelmünket.

A versed őszinte és szép. Egy befejezetlen pillanatkép, ami a jövőt nyitva hagyja, reményt adva hozzá, de árnyékot borítva rá.

Csak ezt az egyet tetted fel. Miért?

Válasz

Régebbi bejegyzések

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu