E földön nincsen számomra hely,
hol fejem lehajthatnám.
Egy határ, mi elválaszt kedvesemtől,
de szívem hazajár.

Felnézek éjjel a csillagokra,
hideg a keleti szél.
De hiszem, hogy egyszer még megtalállak,
senki nem vesz el többé!

Határ minket el nem választ,
hisz egy nyelven szólunk az Istenért!
Trianontól szenved a magyar,
Mondd miért hagytuk, miért?!

Határ minket el nem választ,
hisz egy nyelven szólunk az Istenért!
Trianonnal szétszaggatták,
Az ősi Magyar-vért.

Hargita felől egy dallamot sodor felénk a szél.
Ki lelkének titkát megtalálja, hidd el sohase fél!

Harangok szólnak most a hideg szélben,
ős harag dúl régen minden magyar szívben.
Családokat testvéreket választott el egykoron,
egy igazságtalan döntés melynek neve Trianon.
Vádolunk hát: 13 370 000 testvérünk erőszakos elvitelével,
232 000 négyzet km országterület eltulajdonításával,
11 500 km vasútvonal jogtalan használatával,
13 407 000 lábasjószág elbitorlásával,
10 000 000 hold erdő, és annak vadjainak elorzásával.
Ha bárhol egy harang szól, ha fületekbe szél dalol,
ha ablakotokon esőcsepp dobog, tudnotok kell hát,
hogy nálunk az igazság.
Magyarország határai mindig addig fognak nyúlni,
míg igaz magyar lelkek könnye emiatt fog hullni.
Míg igaz magyar lelkek könnye Trianon miatt fog hullni!