EGY ARC
Nem szól, nem riad,
Csak képzeletet old.
Álomképek hintik álmait,
Álom- csókok szórják be ajkait.
Mondd! Ki vagy te arc,
Kire gondolok minduntalan,
Ki mindig eszemben van.
Te egy arc vagy, ki képzeletet old.
Fekszem az ágyon, kezem a vállamon,
Érzem, ez a te kezed.
Tekintetem rátapadt a mennyezetre,
Arcod ott van, oly rövid az élet,
Hát engedj magadhoz közel,
Engedd, hogy nézzelek,
Engedd, hogy szeresselek,
Hogy minden nap veled legyek.
Oh, te fénylő arc, bár a nappal kelsz,
S vele tündökölsz,
Mégis az éjben mellettem nyújtózol el,
S mire újra szemedbe nézek,
Talán szívedbe is beférek.
Beférni oda, hol most más tombol,
Ez minden vágyam,
S így kilépek a bocsánatból.
hj

Válasz

EGY DIÓFA ÁGÁN LÓGVA

Egy diófa ágán lógva
Letekintek a világra.
Éppen delet mutat az álmos toronyóra,
Az égbolt tündököl, a táj lomha,
Alszanak az utcák, a terek,
És alszanak boldogan a kertek,
A békák a tócsák partján
És alszik az idő, benned szunyókál.
Alszik bennem a remény, a múlt, az emlék,
S bennem egy szőke felleg, s vele egy csöndes üzenet.
Miért árnyékolod be a kék eget s vele a lelkemet?
Üzentél már eleget.
Nyomor, gyász, magány, sok bánat vár-, hát elmegyek.
De később, mikor már ujjaid közt az idő elpereg,
Amikor rádöbbensz, hogy éveid fáradt mérlege
Szétmosott idő, amikor feldúlsz magadba
Minden évet, álmot és emléket,
Mindent, ami vagy, voltál,
Vagy lehettél volna, de megtagadtad,
S magad érzelmileg elhanyagoltad.
S mindent, ami maradt még belőled,
Add nekem a lehetetlenségbe.
Bízz és remélj a lassú tűzbe,
És bízz az álmosító időbe.
Üt az óra. Hallod a zenét?
S ha eljön az éj, a csillagok szájtátva,
Karjukban rózsát tartva
Elragad bennünket a szél,
Vállunkon fehér galamb,
És szívünk útra kél…
hj

nem tudlak jelölni---szép napot

Válasz

Köszönöm Balázs, hogy elolvastad!
Valóban, erősebben jelentkezik az
érzés, a hiány, ha nincs veünk, akit szeretünk.

Előzmény

Válasz

Aki távol van és szeretjük érezzük a hiányát.
Akit nagyon szeretünk valóban kevés bármennyi szó.

Válasz