Na, mi legyen a blog folytatása ? Ez tehát publikus napló, klassz, h senki nem olvassa !

Miért is tenné, ki a fenét érdekel egy élemedett korú háziaszony nyári feljegyzéssorozata ?

Ma nagyon érdekes emberrel találkozta pedig ! Üres óráimban egy hölgyet tanítok magyarul beszélni, izgalmas, klassz feladat, a hölgy is nagyon kellemes ! Elmesélte, hogy az édesapja német volt, de korán meghalt, ő nem is emlékszik rá. A nevelőapja orosz volt, de nem tudta 10 éves koráig, hogy az az ember nem az édesapja. Elköltöztek, oda, ahol született, akkor kezdett gondolkodni rajta, miért is van három agymamája, mikor másnak általában csak kettő ? És a német nagymama elmondta, miért. Akkor jött rá, mi is az az emlék, vagy álomkép : áll a hatalmas állomáson, óriási fekete vonat jön be, ő fél és sír, mondja, mama, Szerjózsa nem fogja meg a kezemet, félek ! Mire az anyja : Mondd neki, papa, akkor majd megfogja a kezedet !

Mást is mesélt. Az anyja lengyel volt, de neki szerencsére orosz nevet adtak