hová a lelkek vissza-visszatérnek s néma sóhajok az égig felérnek hol megtöri a csend szíved ritmusát s önmagaddal vívsz késő-lázas tusát honnan gondolatban hosszú útra kélsz s enyhet sebeidre Istentől remélsz hol titkodat megőrzi a kies táj s nem tudod elengedni mert nagyon fáj oda a lelkek vissza-visszatérnek nyugtalanul bolyongnak de nem kérnek hol bánatod örök magányba zár s gyertyaláng lobban, ha a szél arra jár és ha visszanézel nyomuk nem leled hiába érzed hogy ott vannak veled hová az emberek gyakran betérnek s örökös búval, fájdalommal élnek hol szomorú szívek vigaszt remélnek oda a lelkek mindig visszatérnek.
A felhasználói élmény fokozása érdekében már mi is használunk cookie-kat a Network.hu oldalon.
Az oldal használatával beleegyezel a cookie-k alkalmazásába. További információ: itt.
Hová a lelkek...
12 éve | 0 hozzászólás
s néma sóhajok az égig felérnek
hol megtöri a csend szíved ritmusát
s önmagaddal vívsz késő-lázas tusát
honnan gondolatban hosszú útra kélsz
s enyhet sebeidre Istentől remélsz
hol titkodat megőrzi a kies táj
s nem tudod elengedni mert nagyon fáj
oda a lelkek vissza-visszatérnek
nyugtalanul bolyongnak de nem kérnek
hol bánatod örök magányba zár
s gyertyaláng lobban, ha a szél arra jár
és ha visszanézel nyomuk nem leled
hiába érzed hogy ott vannak veled
hová az emberek gyakran betérnek
s örökös búval, fájdalommal élnek
hol szomorú szívek vigaszt remélnek
oda a lelkek mindig visszatérnek.
Címkék: vers
Tovább