A KAMPEC DOLORES-t 1984-ben alakította Hajnóczy Csaba, Kenderesi Gabi és Szini (Szineg Ildikó - ének, gitár, később basszusgitár). A saját hangot kereső együttes első korszakában (1984-1990) Szegvári Zoltán (szaxofon) volt a negyedik állandó tag. A korai években rendszeres szereplői voltak a budapesti klubszcénának: a Déja Vu Revü, a Ráday klub, az Almássy téri Klub 2000 voltak leggyakoribb színhelyei fellépéseiknek, de felléptek 1985-ben Nico előzenekaraként is a Petőfi Csarnokban.

A külföldi szereplések 1987-ben, a varsói Carrot Fesztivállal kezdődtek (Magyarországon is volt: HungaroCarrott - Sárgarépa Fesztivál néven :) ), amely az első nagyszabású, nemzetközi alternatív zenei esemény volt Kelet-Európában. A Kampec Dolores 1988-ban előzenekarként vett részt a legendás amerikai zenekar, a Pere Ubu 12 országot érintő európai turnéján.

1988-ban a holland The Ex meghívására és támogatásával Amsterdamban az együttes elkészítette első nagylemezét, amelyet a Konkurrel jelentetett meg Nyugat-Európában, majd a következő évben a Ring, Magyarországon. A "Levitáció" c. 1989-ben felvett, '91-ben megjelent második nagylemez a sajtó szerint 1991-ben az év legjobb magyar alternatív lemeze volt.

A "Tű fokán" időszakban (1991-94) az alapító trió Dózsa György gitárossal volt teljes, aki 1997-ig maradt a zenekar tagja. Az 1993-ban megjelent albumon Muraközi Péter dobol. Ebben az időszakban a két gitár lehetőségeivel való kísérletezés jellemezte a Kampec útját. "Kenderesi Gabi hangja érdeklődést mutat az absztrakt expresszionizmus iránt. A Kampec Dolores nagyon kifinomult ízlésről kezd tanúskodni." -írta a londoni Wire a lemezről.

Szini és Murak távozása a csoportból egybeesett Hajnóczy és Kenderesi radikálisabb stílusok iránti érdeklődésével. A "Zúgó" album időszakában (1995-99) Ágoston Béla (szaxofon, fuvola, duda stb.) és Hárságyi Péter (ütőhangszerek) váltak a Kampec Dolores további meghatározóivá. Kenderesi Gabi ezen a lemezen szövegeket alig használ, szokatlan vokális technikákat és ismeretlen nyelveket annál inkább. "A Zúgó mind a zenei eszközök, mind a formai elemek használatában bátrabb és újszerűbb elődeinél." - írta a Népszabadság kritikusa a freejazz és kvázi-kortárszenei momentumokban bővelkedő lemezről. Erre az időszakra esett a Kampec észak-amerikai bemutatkozása a kanadai Victoriaville fesztiválon.

A jelenlegi formáció megszilárdulása után 2000-ben készült el a következő CD: "A bivaly hátán". Ezen néhány hosszabb lélegzetű, szabadabb darab mellett ismét szerepelnek dalok is, saját, magyar szövegűek mellett egy török és egy dél-indiai adaptáció.

Az együttes 2003 őszén - története során először - koncertlemezt adott ki, amely egyben az eddigi repertoár egyfajta összefoglalása is. 2003 nyarán Halmost Ölveczky Tamás váltotta fel a doboknál. Új stúdiólemez 2004 őszére várható. (azóta persze, megérkezett a lemez, hiszen a szám arról szól)
http://www.zajlik.hu/main/keres.php?band=Kampec+Dolores


“A Kampec Dolores zenéjének kifinomult gyönyörűsége az ismételt hallgatások során bomlik ki, ami mindig az esszenciális zenék jellemzője.”

Ez a zenekar „…úgy nyúl vissza a gyökereihez, hogy nem feledi eközben mindazt, amivel a muzsikája az idők során gazdagodott.”

….. A zene “…nem hagyja magát kategorizálni. Fúzió, világzene, rock, folk - mindezek (és egyebek is) jelen vannak….”

“Kenderesi Gabinak jobban sikerül jó ízléssel egyensúlyt tartania az avantgárd és melodikus stíluselemek közt, mint szinte bárkinek az „extrém” énekesek közül”…

“Ritkán lehet ilyen meggyőző egységét hallani a népzenének és a rocknak. A Kampec Dolores zenéjében a legkisebb jazz- és rockstruktúrákat is áthatja a hagyományos, magyar gyökérzetben sarjadó hangzásvilág.
” (Néhány idézet a világ különböző sarkaiból származó sajtókommentárokból.)

A Kampec Dolores több mint két évtizede van jelen a zenei életben, sajátos, elismerten egyéni arculatával. 6 stúdióalbuma és 1 koncertlemeze után 2009 decemberében jelent meg a “Válogatás – best of 1986 – 2003” című CD a 1G Records kiadásában. Az eddigi 26 év mérlege: 9 zenei album holland, magyar, angol, japán kiadóknál; mintegy 800 koncert 3 kontinensen, 30 országban.

Kenderesi Gabi (ének) “egyszerre éteri és zsigeri”, ahogy egy sajtóorgánum fogalmazott – egyike a legizgalmasabb magyar vokalistáknak, akár költői szövegeit énekli, akár hangszerként használja hangját.

Hajnóczy Csaba (gitár), a legendás Kontroll Csoport egyik egykori alapítója, most sem a múltra, hanem előre tekintve halad útján.

Grencsó István (szaxofon, fuvola) a magyar jazz és improvizációs zene meghatározó egyéniségei közé tartozik.

Vajdovich Árpád érett, precíz, virtuóz basszusjátéka és az együttessel alig két év óta muzsikáló Németh Csaba invenciózus, kifinomultan muzikális dobolása minden tekintetben figyelemre méltó ritmusszekciót alkot.


Nyári zenei műhely

2. „Tű fokán” zenei tábor, 2011
Felsőtold, június 27- július 3

A tavalyi, cikolaszigeti tábor sikerére, valamint az évközi munka örömeire alapozva idén másodízben szervezzük meg műhely-táborunkat.

A Nyári Zenei Tábor célja a közös zenélés. Jelentkezhetnek kezdők és haladók, akusztikus vagy elektronikus hangszerekkel, énekesek, rapperek. Ajánlott korhatár 13 és 20 év között, de idősebbek is jelentkezhetnek.

Elsősorban a rock, a jazz, a népzene, a kortárs zene iránt érdeklődő fiatalok jelentkezését várjuk, akik nyitottak a többi résztvevőre, a zene sokféleségére, a játékosságra, nem utasítják vissza a rögtönzést.

A foglalkozások során egyrészt „standardeket”, blues, rock, könnyű jazz „örökzöldeket” dolgozunk fel (például: Janis Joplin, Herbie Mann, Cream, Pat Metheny stb). Másrészt a résztvevők saját témáiból, ötleteiből, közös improvizációkból alkotunk számokat, darabokat. (Az idei táborban erre szeretnénk helyezni a hangsúlyt.) Mindezek mellett improvizációs játékokkal, gyakorlatokkal frissítjük fantáziánkat és koncentrációs képességeinket, mindenekelőtt Sáry László útmutatásai alapján. A munka során hangfelvételeket is készítünk. A tábor fontos eleme a zárókoncert, a résztvevők közreműködésével.

Tervezett helyszín: Felsőtold, Nógrád megye (Hollókő szomszédságában, Budapesttől 95 km.)

Tervezett időpont: június 27-július 3

Tervezett költség: 30.000 Ft körül, még nem látható pontosan. Több jelentkező esetén „gazdaságosabb”.

Jelentkezés – információ - kontakt:
Hajnóczy Csaba
20 588 9892
hajnoczy.zene@gmail.com


Interjúk (forrás: http://www.kampecdolores.hu/)

1. Népszabadság, 2009. január, Jávorszky Béla

A hazai underground/alternatív rockszíntér egyik nagy „öregje”, az idén huszonöt éves Kampec Dolores január 22-én a Művészetek Palotájában ad különleges koncertet. Az eseményt amúgy nem az évforduló ihlette, a zenekar egyelőre nem tervez különösebb emlékezést, inkább a várhatóan ősszel megjelenő új lemezre fókuszál. Hajnóczy Csabát mégis sikerült rábírni némi visszatekintésre.

Pályafutását a nyolcvanas évek elejének egyik legegyénibb hangvételű, zeneileg legnyitottabb underground rockzenekarában, a Kontroll Csoportban kezdte, melynek potenciálját jól mutatta, hogy az 1983-as felbomlás után a tagok öt új együttes élén folytatták tovább. Közülük a legnépszerűbb kétségkívül a Sziámi lett, a legerősebb életművet viszont szerintem a Kampec Dolores jegyzi. Mégha a többiekhez hasonlóan maguknak is sokáig tartott, míg megtalálták a saját hangjukat.

Valóban lassan indult, Kenderesi Gabival évekig kerestük a megfelelő társakat. Más időszak volt az, mint a mai, akkoriban a „tagságnál” nem annyira a zenészi kvalitások vagy a konkrét zenei elképzelések számítottak, mint inkább a szemlélet és az életmód. Baráti körként működtünk, időnként akár folyamatosan együtt mozgó házibuliként. Ez nemcsak ránk, hanem sok más hasonszőrű underground zenekarra igaz volt.

A rendszerváltás hajnalán, 87/88-ra ez az addigi egységes budapesti underground szcéna eléggé megroggyant, szétesett. Hogyan élték meg ezt a változást?

Én inkább azt mondanám, diverzifikálódott. S fura mód a Kampec Dolores pályája igazán akkor kezdődött el. Közvetlenül a rendszerváltás előtt gyökeresen megváltoztak a lemezkiadás felvételei. Akkor még mást jelentettek az albummegjelenések s azzal, hogy a Hungaroton elvesztette évtizedes monopolhelyzetét, számunkra is megnyílt a publikáció lehetősége. Bár korábban készítettünk egy demokazettát Made In Budapest címmel, a bemutatkozó, „Kampec Dolores” című nagylemezük 1988-ban jelent meg, először Hollandiában (ott is vettük fel), majd a Ring kiadó idehaza is kihozta. A másodikat az angol Recommended Records adta ki és nálunk mi terjesztettük, majd miután beindult a Bahia kiadó, onnantól – egészen a 2003-as megszűnésig – ők gondozták az albumainkat. A legutóbbit, a Földanya Égapát pedig az A38 hajó jelentette meg.

A Kampec Dolores első, alterockos korszakát a kilencvenes évek közepén elég radikálisan zárták le: az 1996-os Zúgó című lemezükön jelentősen elrugaszkodtak a szabad improvizáció felé. Nem is vették ezt anno jó néven a rajongóik.

A szabadabb zenélés már régóta foglalkoztatott bennünket, az akkori tagcserék pedig még gyorsították is ezt a folyamatot. Több dzsesszmuzsikus került akkor a csapatba, többek között a szaxofonos Ágoston Béla, akinek új formációjával, a Zubollyal adunk most épp közös koncertet a Művészetek Palotájában. A Zúgó valóban irányváltást hozott, lazábbak lettek a zenei formák, miközben számos rockos elem, illetve megoldás kikerült a képből. Nem dalokat játszottunk akkoriban, hanem darabokat, ráadásul – néhány mondat kivételével – kitalált, absztrakt nyelven. Emlékszem, a szigetes lemezbemutató koncertre több ezren eljöttek az akkor még szabadtéri Bahia-színpad elé, s miután nem azt kapták, amire számítottak, a tömeg nagy része látványosan el is ment. Viszont az akkori lemezbemutató országos turné helyszínein sokkal pozitívabban fogadták az anyagot.

Mégis, a következő lemezen, ha nem is teljesen, de visszakanyarodtak a korábbi zenei világukhoz…

A Zúgó fontos tapasztalat volt számunkra. Addig úgy gondoltuk, amit csinálni szeretnénk, annak szinte kizárólag a Kampec Dolores lehet a megvalósulási terepe. S túl sok mindent akartunk belegyömöszölni a zenekarba. Ekkor viszont kiderült, hogy a más irányú érdeklődésünket inkább máshol, más formában érdemes kiélnünk. Így a következő, a Bivaly hátán című lemezünktől megint egy egységesebb, a régi énünkhöz közelebb álló, de azért az improvizációtól sem elszakadt zenei világ érvényesült. Gabival egy ideig Kiss Erzsivel dolgoztunk, majd megszületett a Kenderesi Trió, én meg több, a Kampechez képest kevésbé intenzív, de fontos projektben vettem részt. Grencsó Istvánnal duóztam évekig, Gabival együtt részt vettem az amerikai-cseh-magyar Danubiansban, a Budbudas tagja lettem, az eFU-ban Szokolay Dongó Balázzsal és Kondor Péter Párizzsal elektronikus moldvai zenét játszottam/játszom, illetve a saját szerzői estjeimre koncentráltam. S ezek hatására a Kampec Dolores zenei világa is letisztult. Egyértelműbb lett, hogy mi tartozik oda és mi nem.

A január 22-i koncertre készülnek valami különlegessel?

Megtiszteltetés számunkra a Művészetek Palotájában játszani, ezért elég speciális programot tervezünk, vendégzenészekkel, táncosokkal, fényjátékkal. Bár a szűk egy óra gerincét a legutóbbi, Földanya Égapa című lemezünk anyaga adja, néhány régi számot is előadunk. Vendégként meghívtuk a francia MacZde Carpathe zenekar gitárosát, Mael Saletes-et, akivel többször játszottunk játszottunk a közelmúltban. A koncert egyben le is zár egy korszakot: a basszusgitáros Vajdovich Árpád és a dobos Ölveczky Tamás utoljára játszik velünk. December óta próbálunk két új muzsikussal, s bár ez a tagcsere egyfelől késlelteti a készülő új lemez munkálatait, másfelől új lendületet és energiát ad hozzá.

Nemrég szokatlan módon új klippel rukkoltak elő, amit ráadásul egy lassan három éves dalhoz készítették. Miért most éreztek erre késztetést?

Mindig is sokáig szerettük érlelni a dolgokat, meg a körülmények is így hozták. Az elképzések szerint szeptemberben a Szigetközben, vízi jelenetekkel forgattunk volna, de hirtelen beköszöntött a hideg, mi meg ott álltunk egy stábbal és egy elgondolással – helyszín nélkül. Végül a Szürgündejnem című dalunkra egy táncfantázia született, a koncerten is fellépő táncos Dézsi Kata koregráfiájára. Kerékgyártó Yvonne, a Színházművészeti Egyetem hallgatója nem csupán megrendezte a klipet, hanem életre hívott egy nagyszerű stábot, nyolc táncossal, tűzzsonglőrökkel, a kiváló operatőr Blauman Edittel, technikai emberekkel. A klipben is nagy szerepet kapott LaLuz képi világa, aki gyönyörű diaképek segítésével speciális és erős atmoszférákat tud teremteni.. Aki megnézi a klipet a Youtube-on vagy január 22-én eljön a Művészetek Palotájába, az megtapasztalhatja.
Jávorszky Béla Szilárd

2. Garaczi – Hajnóczy: interjú 2009 május, Marosvásárhely, Transindex.ro
kérdezett: Fülöp Noémi
REVOLÚCIÓ, EVOLÚCIÓ

Kampec Dolores: nem lázadás, megszentelt állapot



Hajnóczy Csaba olyan zenész, aki alkalomadtán felteszi a legújabb lemezét torrentre, hogy legyen ott az is a régiek mellett. Interjú a Kampec Dolores gitárosával.

Hogyan született meg a metaXa Dolores - zene Garaczi László szövegeihez című produkció? Miért éppen Garaczit választották?

Hajnóczy Csaba: – Kezembe került néhány évvel ezelőtt a Nevetnek az angyalok című kötet, a Tüdő című novella: többször elolvastam, az jutott róla eszembe, hogy ezt a kis írást rádiójáték-szerűen lehetne zenével párosítani. Ezt meg is csináltam, előadtuk egyszer a Trafóban néhány évvel ezelőtt, akkor Garaczi László olvasta fel a szöveget. Ez jól sikerült, kedvet kaptam hozzá, hogy további írásaihoz is zenét keressek magamban és a társaimban - így jött létre ez az előadás, körülbelül másfél éve.

Hogy miért pont Garaczi? Csináltam zenét Hamvas Béla-regényrészlethez, vannak terveim más prózai írásokkal is. Eddig Garaczival valósult ez meg közülük - szeretem, ahogy ír. Egyrészt tetszik a leírásai pontossága, másrészt a játék az abszurddal, a kifacsart, a kifordított helyzetek ilyenfajta tálalása nekem bejön.

A nyolcvanas években a Kontroll Csoport tagja volt, de ugyanabban az évtizedben indult a Kampec Dolores is - mindkét zenekar sikeres volt. Van különbség a nyolcvanas évekbeli és a jelenlegi siker között?

– Nagyon sokat változott a világ, az élet azóta, hogy a Kontrollal elkezdtem játszani. A nyolcvanas évek eleje tényleg teljesen más történet, az egy életérzés spontán zenei és színpadi kifejeződése volt. Ami alapvetően nagy különbség az akkori idők és mostani között, hogy akkor minden kizárólag a kifejezésről szólt.

Most áruvá vált a mű is: kapitalista társadalomban élünk. Egészen más hozzáállást igényel: marketing nélkül nem lehet mozdulni sem, nincs az egésznek értelme az eladásra irányuló komoly erőfeszítések nélkül. Ez egy nagyon jelentős különbség.

Apropó eladás: beírtam a Google-be, hogy Kampec Dolores - és az első, amit kidobott, egy csomó torrent-oldal volt, ahonnan a zenekar albumait le lehet tölteni. Ön pozitív vagy negatív jelenségként könyveli el ezt?

– Ez korjelenség, és nem csak minket érint, hanem az egész világot. Egyik szemem sír, a másik nevet: örülök, hogy terjed ilyen módon a zenénk - egyébként régen is másoltunk kazettákat, tehát nem feltétlenül fizetett az ember a zenéért, de most fontos, hogy minőségromlás nélkül lehet letölteni.

Én magam is töltök le, és megmondom őszintén, amikor a Földanya, Égapa lemez megjelent, azon a letöltőprogramon, amit használtam, egy fél évvel később még nem volt fönn, és én föltettem. A régebbi lemezeink már mind ott voltak, és azt gondoltam, ha már ott vannak, fölteszem az újat is. Utána láttam, hogy sokan szorgalmasan letöltötték. Ez egy jelenség, ami ellen nem érdemes harcolni, és a zene megismertetésének jót tesz.

Egyre több olyan zenekarral találkozom, akiket még a szakértők sem tudnak egy műfajba besorolni, műfajok között mozognak a zenekarok. Mi lehet ennek az oka, és lehetnek esetleg következményei? Egyáltalán, jellemzőnek nevezhető?

– Egy bizonyos kör zenéjének a vonatkozásában jellemzőnek tartom, másfelől viszont soha ennyire precízen nyilvántartott asztalfiókok nem voltak még a zenében. Nem mindegy, hogy valaki grunge-ot játszik vagy death metalt, vagy a techno irányzataiban nem mindegy, hogy drum'n'bass vagy goa. Vannak, akik ezt pontosan tudják és számon tartják. Ezek a skatulyák a marketingben nagyon fontos szerepet játszanak.

Másfelől viszont tényleg van az újat kereső, a máshogy gondolkodó zenészek és zenekarok körében egy egyre erőteljesebb keveredés sok különböző stílus közt, és itt már tényleg nem sokat segít semmilyen címke. Engem is mindig megkérdeznek, hogy mi az, amit mi csinálunk - és akkor el tudom mondani, hogy milyen hatásokat szoktak mások felfedezni benne, vagy én mit szoktam mondani, ha már nagyon kérdezik. De ezzel igazából nincs megválaszolva az a kérdés, hogy ezt a zenét hogy lehetne definiálni.

Idén nyárom, a Mediawave fesztiválon underground zenei műhelyt vezetett...

– A szervezők hívtak meg, és nagyon megtetszett. Amúgy is tanítok zenét középiskolásoknak, és nagyon élvezem ezt a fajta munkát fiatalokkal. Hogyha van rá alkalom, ez úgy szokott folyni, hogy idősebb, tapasztaltabb zenészeket is bevonok, és nagyon érdekes eredmények születnek.

Egyébként volt arról szó, most is van róla szó, hogy Erdélyben csinálnék valami ilyent. Talán jövő nyáron sikerül hozzá megteremteni a körülményeket.

Felmerül-e ilyenkor a kérdés, hogy tulajdonképpen mi határozható meg underground zeneként?

– Itt megint egy nehéz definíciós kérdésbe ütközünk, a győriek (a Mediawave szervezői, szerk. megj.) adták ezt a nevet, én meg megtartottam, mert célszerű valami nevet adni. Valami olyasmit jelent, hogy ez nem egy blues-műhely, nem jazztábor, ez a rockzenéhez kapcsolódik, és arról szól, hogy a rockzene hogyan ötvöződhet más zenei hatásokkal - kissé olyan módon, mint az én tevékenységemben. Úgyhogy az undergroundot a definíció igénye nélkül, mint megkülönböztető elnevezést használjuk.

Annak idején az underground zene, illetve a Kontroll Csoport zenéjének fontos eleme volt a lázadás. Létezhet-e ma egyáltalán lázadás?

– Számomra nem a lázadás a kulcsszó a zenében. Ez nem azt jelenti, hogy nem foglalkozom azzal, hogy a zenén keresztül hogyan lehet pozitív energiákat mozgatni, és ha áttételesen is, ha nagyon nehezen is, de jobbá tenni a világot. De a lázadás, revolúció, evolúció... természetesen vannak olyan korszakok, amelyekben felfordul minden.

A hetvenes évek végén, nyolcvanas évek elején a zenében úgy tűnt, Magyarországról nézve, meg Angliát, a nyugat-európai országokat figyelve, hogy ott lezajlott egy zenei forradalom, lázadás, jöttek a punkok és elsöpörték a korábbi zenei irányzatokat. Ez természetesen nem így történt, nagyon gyorsan visszarendeződött minden, még jobban megerősödve működött a zeneipar is tovább.

Hogyha nem a lázadás, mi a kulcsszó ön számára a zenében?

– Nekem a zenélés egyfajta megszentelt állapot, a hozzá vezető útnak nagyon jelentős eleme a meditáció, ami alatt a zenével való munkát, a gyakorlást, a komponálást értem. Ez optimális esetben olyan szellemi térben történik, ami nem egy köznapi állapot – akkor sem, ha az ember egyedül csinálja, akkor sem, ha egy csoport tagjaként.

Optimális esetben ez megjelenik magában az előadásban is, és ilyen módon pozitív energiák fölszabadítása, megosztása révén törekszünk arra, hogy közelebb jussunk egymáshoz, a világ lényegéhez. De azt meg ne kérdezd, hogy mi a világ lényege, ezek között a keretek között neki sem fognék.


Diszkográfia

Kampec Dolores – válogatás (Best of 1986 – 2003)
1 G Records, Budapest 2009

Földanya, Égapa - Earth Mother, Sky Father
Poseidon (Tokyo) - A38 (Budapest) -
ReR Recommended (London) 2006

KONCERT!
K. Petrys Ház, ReR Recommended, 2003.

A bivaly hátán - Sitting on the Buffalo
CD, MK: Bahia Music és RéR Recommended 2000

Zúgó - Rapid
CD,MK: Bahia Music és RéR Recommended (London) 1996

Tű fokán - Eye of the Needle
CD,MK: Bahia Music és Voice of Shade (London)1993

Levitáció - Levitation
LP: RéR Points East, London 1991
CD: az első LP-vel együtt: Bahia Music 1993

Kampec Dolores
LP: Konkurrel, Amsterdam 1988
Licensz Magyarország számára: Ring, 1989
Kazettán: Kampec Dolores 1984-88
Bahia Music, Budapest


Dalszövegeik:
http://www.zeneszoveg.hu/egyuttes/1282/kampec-dolores-dalszovegei.html


Weboldaluk:
http://www.kampecdolores.hu/

Címkék: bár tudnék repülni folk földanya égapa fúzió jazz kampec dolores magyar népzene rock  

Kategória: Zene

Feltöltés ideje: 13 éve

Látta 721 ember.